we are together, we can't lose(Magyar)- BEFEJEZETT

5.fejezet

Sziasztok, hosszú és méghosszabb idő után itt egy kicsi, rövidre sikerült rész. Remélem tetszeni fog :)

Mikor megfordultam Tikki röppent elém és megölelte az arcomat. Sírt és én is sírtam, a megkönnyebbüléstől. 

-Hol voltál? Tudod mennyire megijedtem?

-Nagyon sajnálom Marinette. Itt minden a feje tetején áll. Menned kell!

-Egyetértek. Pöttyöket fel!

A piros kezeslábas lágyan került fel rám és végig simult az egész testemen. Felugrottam és kiugrottam az ablakon. Alya pontosan azt tette, amit kértem tőle. Póznáról póznára ugrálva követtem Melodya nyomait. A sima terep az egyik legnagyobb park volt a városban. A körzetet kiürítették, a négy társam pedig éppen az akumazitáltat tartóztatta fel. Méhkirálynőt nem láttam, gondolom a kwamiját eteti éppen. Oké, amit már tudok az az, hogy a botjában van az akuma. Meglendítettem a jojómat és hátulról megkötöztem vele az áldozatot. Ő annyira meglepődött, hogy egy pillanatig mozdulni se tudott. Ez kihasználva megrántottam, mire ő elesett.

-Kicsit elkéstél, nem hölgyem?- pattant mellém a társam, Fekete Macska. Akiről közben kiderült, hogy Adrien. Istenem, érzem, hogy elpirulok. 

-Fel..feltartottak- kaptam el róla a szememet. - Viszont most itt vagyok, úgyhogy kapjuk el! Szerencse talizmán!- kiáltottam, mire a rózsaszín varázslat egy piros alapon fekete pöttyös elsősegély dobozt adott nekem.- Most ugye csak viccelsz velem? Ezzel mit csináljak?- kérdeztem magamtól. Körbe néztem, de semmi sem jutott az eszembe.

-Ezért megfizetsz te liba!- kiáltotta hirtelen valaki. A következő pillanatban pedig Fekete Macska karjai között találtam magam.

-He?

-A botja képes minden az szétszedni és azzal támad. Mi feltartjuk és várjuk a tervet bogaram.- mondta Macska, mire leesett, mi történt. Ő megtámadott, Macska pedig felkapott és elugrott onnan. Azaz ezt Adrien csinálta....elég, ne gondolj rá! Ne! Ne! Ne!

-Köszönöm- köszöntem meg és leszálltam róla. Kell lennie megoldásnak. Viszont csak a doboz volt nálam. Hirtelen megfogtam és kinyitottam. Kötszer és mindenféle fertőtlenítő volt benne. És akkor megértettem, mit kell tennem. Kibontottam egy tasakot és a kezembe vettem a fehér anyagot. A park mellett volt egy zöldséges, onnan elvettem egy hagymát, rátekertem a kendőt és egy kő segítségével ráeresztettem a hagyma levét.

Bum, bum, bum. Csak ennyit lehetett hallani. Felugrottam és Fekete Macskához rohantam.

-Készítsd a macskajajt és állt készenlétben!- vetettem oda neki, mire ő csak bólintott.

-Páncélos, Méhkirálynő, Rena menjetek onnan!-kiáltottam el magam, mire az említett személyek hátra ugrottak. Én az akumatizálthoz siettem. Sikerült őt meglepve a háta mögé kerülnöm és a hagyma szagú kendőt a szemébe nyomtam.

-ÁÁÁÁÁ, EZ CSÍP!!!!- kiáltotta el magát. A botját leejtette miközben a szeméhez nyúlt.

-Macskajaj!- és egy érintés a boton és a botnak vége. 

-Menj haza, kicsi pillangó. Már eleget ártottál!- suttogtam magam elé. Nem tudom, miért nem a szokásos szövegemet mondtam, de most amúgy is olyan kusza minden. 

Néhány másodperc múlva egy fehér pillangó repült el az ég felé.

-Egy pillanat!- mondtam és elhajítottam a jojóm.- Gyertek, gyorsan!- kiáltottam vissza. Mind a négyen elkezdtek követni. 

-Mi a baj Katica?

-Mi történt?

És hasonló kérdéseket hallgattam. 

-Oké, Páncélos, Rena és Méhkirálynő, kövessétek a lepkét, de tisztes távolból. Macska, te velem jössz!- mondtam, mire mindannyian bólintottak. Szerintem mind megértették, hogy mit akarok. Macska és én megálltunk egy ház tetején. Ő a kémény egyik, míg én a másik oldalán.

-Szerinted tényleg elvezet hozzá minket?

-Minden pillangót ő ereszt el. Nagyon remélem, hogy hozzá is térnek vissza. Viszont egy akumasokszorozást nem kockáztathatunk meg. Így marad ez. - mondtam, miközben enni adtam Tikkinek. 

-Igazad lehet.- mondta és hallottam, ahogy kutat, majd egy kwami csámcsogását.

-Remélem, nem vesztik el a nyomát.

-Ugyan, nem lesz semmi gond.

-Igaz.

- Rendben, nyomás! 

Átváltozás után a fegyverem segítségével felhívtam Renát és megkérdeztem, hol vannak.

-Katica, nagyon sajnálom, de elveszettük. Nem látjuk sehol!

-Ez hogy lehet?

-Hát az úgy történt, hogy Méhkirálynő és páncélos összevesztek és miközben próbáltam szétszedni őket, elvesztettük.

-Te jó ég!- suttogtam magam elé

-Kérlek szépen ne haragudj!

-Semmi baj, minden rendben. Mond meg a méhecskének, hogy menjen haza aztán ti is. Később találkozunk.- mondtam, majd letettem.

-Haj- sóhajtottam, majd leültem a ház szélére, a lábaimat pedig lelógattam.- Ezt se ma derítjük ki.

-Nem, úgy tűnik nem. De mivel most töltöttük fel a társainkat, van időnk beszélgetni, nem igaz, bogárkám?

-De, igaz- mosolyogtam rá

-Akkor engedd meg, hogy...

-Bocsánat! Ne haragudj!

- Miért ne haragudjak?

-Tudom ki vagy. Láttalak, Adrien- suttogtam el a végét.

-De..de...de mikor?

-Az nem számít, csak az, hogy tudom ki vagy. És szeretnék megkérdezni valamit.

-Mit?

-Akarod tudni,hogy ki vagyok?