we are together, we can't lose(Magyar)- BEFEJEZETT

4

Ekkora pácban még sose voltam!! Csakis én lehetek ennyire szerencsétlen!!! Hol lehet? Hol van?
-Tikki, merre vagy? -kiabáltam, de semmi válasz
Futottam tovább és minden tanterembe benéztem de nem találtam.
BUMM
Berobbant a fal az épület túl oldalán.
-Katica,Fekete Macska gyertek elő- dúdolgatta egy hang, amitől azonnal borsózni kezdett a hátam - Melódia vagyok és rártok várok.
- Istenem, hol lehetsz??
- Hé tésztasaláta!- egy ilyen elcsépelt beszólást is csak egy valaki találhatott ki. És igazam volt.
Fekete Macska integetett neki egy fal tetejéről. Vigyorgott a beszólásán és azon, hogy mennyire idegessé tette ez Melodiát. Meglátva engem azonban lefagyott a mosoly az arcáról és rögtön lefagyott a mosoly. Összehúzta a szemeit és a gonoszra vezette majd alig feltűnően rám. Melodia egy fénysugárral támadott, amit Macska a botjával hárított. Újjabb csatába fogtak. Adrien ügyesen hárított, de szüksége volt....Katicára.
-Hol vagy Tikki?-suttogtam magam elé.Nem maradhatok itt!Meg kell találnom! Minnél hamarabb, mielőtt neki vagy bárkinek baja esik. Meg kell tisztítanom az akumát.
- Marinette!!-hallottam meg a nevem.Hirtelen elemelkedtem a földről. Fekete Macska kapott fel és hercegnő pózban tartva futott velem. A pír elöntötte az arcomat. Tudom,hogy van egy akuma, tudom,hogy nem szabadna elkalandoznom. De Istenem ADRIEN AGRESTE tartott a karjaiban. Oké, amint elfogtam az akumát és megállítottam Halálfejet nyugodtan meghalhatok.
- Tűnj el innen, itt nem biztonságos!- ripakodott rám, mikor Melodia elég távolra  került.
-Fekete Macska-hunytam le a szemem-köszönöm, hogy megmentettél,De -vettem egy mély levegőt és ránéztem- meg kell találnom valakit. Nem mehetek el innen! Ígérem, sokkal jobban fogok vigyázni, de most mennem kell.-mondtam majd elfutottam. Hallottam ,ahogy utánam kiállt, de nem törődtem vele. Tudtam, hogy Katicaként sokkal több hasznomat veszi. Nem gondoltam ebben a percben másra. Felfutottam a lépcsőn és teremről teremre megnéztem mindent. Hívogattam, de nem felelt. Az egész emelet üres volt. Közben pedig  a falak elkezdtek omladozni. Katicaként volt egy kis gyakorlatom, így sikerült mindegyik elől kitérnem.
Az emeletet elhagyva futottam le a vészkijárathoz vezető lépcsőn. Kivágtam a belső udvarra vezető ajtót. Abban a pillanatban Rena vágódott a melettem lévő falba. Köhögött egyet. Vért láttam az ajkainál, a talizmánja pedig lemerülőben volt. Leesett a földre. Látszott rajta, hogy fájdalmai vannak. Alya!!
Odasiettem hozzá és rögtön felsegítettem.
-Ma..ri...net..te - nyögte ki.
- Most ne beszélj. - mondtam neki majd az egyik karját átdobtam a vállam felett, megfogtam oldalról és úgy vezettem el a vészlépcsőhöz. Pittyegett a talizmánja. Nincs sok ideje hátra.
-Maradj itt és pihenj kicsit!-ültettem le.
-Nem lehet - makacsolta meg magát
-Figyelj, a talizmánod hamarosan lemerül. Fáradt vagy. A kwamid is az! Adj neki enni, pohenj addig, utána pedig tartsátok fel az akumatizáltat, míg Katica ideér!- mondtam neki, mire ő meglepődve bólintott egyet. Nem nagyon jellemző rám ez a viselkedés, de mégis csak a legjobb barátnőmről  van szó! Kisiettem. Páncélos, Méhkirálynő és Fekete Macska harcoltak Melódiával.  Rosszul álltak. A párbeszédükből kivettem, tudjál, hol az akuma, de tanácstalanok voltak. Nem úgy tűnt, hogy le akarják győzni. Inkább úgy, hogy  fel akarják tartóztatni. Ez a színhely nem kedvezett a társaimnak. Hirtelen felidulásból megfogtam egy követ és Melódiának dobtam, majd elbújtam egy oszlop mögé.
- Ki volt ez? -nézett hátra.-Gyere elő bárhol is vagy!
-Vagy mi lesz? Elénekelsz egy dalt? Óh, ne vagy talán kottává változtatsz át?- egek, miket tanulok Fekete Macskától.- Reszketek a félelemtől!-nevettem ki. És ennyi elég is volt ahhoz, hogy rengeteg dolog történjen egyszerre.
Melódia mérges lett, és elkezdte szétbombázni az épületet. A társaim sem voltak restek. Macska a Macskajaj segítségével egy ketrecet készített, Méhkirálynő a fullánkjával megszúrta az akumatizáltat, így az mozdulni sem tudott. Páncélos pedig egyből kiszúrt és pajzsot emelt felém, hogy megvédjen a törmelékektől.
- Most mit csináljunk, Fekete Macska? Méhkirálynő fullánkja csak 5 percig hat, Katica pedig sehol sincsen.-kérdezte Rena, mikor betoppant.
-Nem engedhetjük ki az akumát, mert soksorozódna.
-Akkor vegyük el a tárgyat- szólt bele Chloé.
-Az sem jó ötlet!- mondtam, mikor Páncélos leengedte a pajzsát
Mindenki rám nézett.
-Te mit keresel itt, Dupaint Cheng? Nem mintha nagyon értenél hozzá. Menj innen és hagyd ezt a profikra.
-Kedves Méhkirálynő, azaz Chloé. Éppen a profiknak szóltam, és nem neked. Úgyhogy maradj csöndben.- mondtam majd Adrien, azaz Fekete Macska felé fordultam.- Ha elveszitek tőle a tárgyat, Halálfej parancsára kiszökhet és ugyan ott vagytok. Jobb nála hagyni.
- Igazad van -mondta majd fürkészve figyelt- De mond csak, Marinette ugye?- bólintottam- Honnan tudsz ennyit az akumákról?
- Azt nem kötöm az orrodra- mondtam majd odamentem Renahoz és a fülébe súgtam.
-Van egy tervem. Készíts illúziót a többiekről és hitesdvel Melodiával, hogy elmentek az igazi hősők. Az illúziókkal csalogasd ki a városból, nyílt terepre. Ott nem árthat senkinek.
- Mindig is tudtam, hogy okos vagy, kisl...azaz Marinette.
- Na de én megyek. Még meg kell találnom valamit.- mondtam majd elkezdtem átfésülni mégegyszer az iskolát.
-Várj! -kiálltotta Rena de nem foglalkoztam vele.
Megnéztem a kémia labort, a biosz termet, a szertárt. Tikkit elnyelte a föld. Ekkor már nem bírtam tovább. Elkezdten sírni. Nagyon hiányzott és nélküle nem tudok harcolni. Hova tűnhetett?
-Tikki! -kiálltottam, de nem kaptam választ.
-Marinette...-szólalt meg valaki a hátam mögül.