Izumo fáradtan dörzsölte meg a szemeit, miután Kotetsuval visszatért a hokage által rájuk bízott küldetésről. Már vagy 1 órája hallgatta barátja hülyeségeit, és ez kissé megviselte, de sokat nevetett is.
-Vajon ha Madara feltámadna, még mindig el akarná pusztítani Avarrejteket,hogy én itt vagyok?-kezdte újra.
-Kotetsu, tedd magad üresbe egy kicsit, oké? Mára már elég volt. - mondta Izumo fásultan.
-Jó..... Akkor alszom egy kicsit oké?
-Persze, persze aludj csak, úgyis még egy éjszakára a tisztáson maradunk.
-Jóéjt Izumo.
Kotetsunak rosszul estek Izumo szavai.
Izumo, miért bántassz?
Ezekkel a gondatokkal merült álomba. Izumo mellette ülve figyelte a fiút. Arcán békesség tükröződött. Telt, cseresznye színű ajkai enyhén szétnyíltak. Dús szempillái árnyékot vetettek arcára, a kendő szerűséget pedig levette magáról. Izumo fogta a férfi takaróját és ráterítette. Amaz kellemesen húzta össze magát a paplan alatt. Izumo nehezen fogta vissza magát. Hívogatóak voltak számára a telt ajkak. Végül nem tette meg. Egyátalán miért gondolhattam ilyenre? Undorító. Ki akartam használni hogy alszik. Ha ébren lenne biztosan ellökne.
Fájdalmasan felsóhajtott, és ő maga is betakarózott és elaludt.
---------Time Skip -----------------
Izumo és társa éppen visszatértek Konohába, mikor Kotetsunak az a világ megváltozó ötlete támadt hogy igyanak valamit.
-Jaj nemár Izumo! Csak egy feles!
-Nem kéne innunk.
-Na gyere már!
-Jólvan, de tényleg ne sokat!
A két férfi belépett a fogadó ajtaján és elkezdték rendelni a köröket. Már mindketten a sárga földig itták magukat, elindultak Kotetsuhoz, mert ő lakott közelebb. Felérve Izumo iszonyúan fáradtnak érezte magát.
-Én lefekszem a kanapéra, jó?-majd kérdés nélkül elfeküdt az ülő alkalmatosságon,azonban Kotetsu felrántotta. Belökdöste Izumot a szobába és lenyomta az ágyra. Finoman megcsókolta és az ölébe csusszant. Izumo eltolta magától barátját.
-Inkább aludjunk, jó?
-Renben-felelte Kotetsu letörve.
Undorodik tőlem? Biztosan.
---------Time Skip - - - - -
Izumo hamarabb felkelt mint a barátja. A férfi arcát tanulmányozta, de csak azután hogy kiment, bevett egy fájdalomcsillapítót és elgondolkozott az életén.
Szeretem, mégis ellöktem magamtól. Meg kell mondanom neki. Aztán majd max elmegyek Konohából. És nem fogunk többé beszélni, ahogyan eddig tettük.
-Kotetsu!Jó reggelt!
-Ehhh hány óra van?
-14.
-Basszus!!
-Nyugi. Úgy sincs dolgunk ma.
-Huhh-Sóhajtott a férfi és a fejét a párnába fúrta.
-Most hogy így kinyilvánítottad a véleményed erről a napról, szeretném ha meghallgatnál.
-Mondd. - mosolygott Izumora Kotetsu.
Szeretném ha azt mondaná hogy szeret. De ez csak egy álom.
-Tegnap este.... Megcsókoltál..... Gondolom csak az alkohol miatt tetted....... Én ellöktelek, pedig arra vágyom hogy minden reggel, délben, este, minden percben ezt tennéd...... Szeretlek.
-Komolyan gondoltam. - válaszolta a férfi és magához húzta Izumot. Egyik keze a férfi arcát fogta, a másik becsúszott annak pólója alá. Izumo arca vörös volt. Levegőhiány miatt elváltak.
-Járunk? - kérdezte Kotetsu.
-Járunk.-Felelte Izumo.
