Hangosan sóhajtva huppantam le a fűbe Hidan mellé,a csapattársam mellé aki elégedett fejet vágva élezte a kaszáját.
-Amúgy tovább mehetnénk,(T/N).-szólalt meg az albínó jashinista ,aki eléggé láthatóan elfáradt az áldozás miatti vérvesztességben.
-Egy fa.....farönköt.Feldobod a talpad út közben engem meg kinyír Pain.-válaszoltam megforgatva a szemem.
-Hallhatatlan vagyok.-mondta unottan.
-Hidan basszus én is jashinista vagyok,hülyének nézel?!-kaptam fel a vizet.
-Nyugodj meg cica,tudom.Sosem fogom elfelejteni azt amikor villantottál áldozás közben.-mondta és kacsintott.
-Hülye!-kiáltottam és az arcom a vörös negyven árnyalatában pompázott.-Amúgy meg itt letáborozunk akár jó neked akár nem!
-Nekem jó.-válaszolta kajánul vigyorogva.Letettem a táskámat és a kalapomat mellé.Kibújtam az Akatsukis köpenyemből és takaróként használva magamra terítettem és enni kezdtem.Mikor végeztem az előbbi tevékenységemmel,olyan fáradtnak éreztem magam hogy a táskámat a fejem alá csúsztatva félálomba kerültem.Az még eljutott az agyamig ahogy Hidan magához ölel és a fülembe súg.
-Fontos vagy nekem.Jobban mint gondolnád.Szeretlek.-elmosolyodtam de csukva tartottam a szemem.Az álmaim elfedték előlem a valóságot,de a szavai megmaradtak az elmémben és jelzőfényként világítottak még jó ideig.
