Idegesen toporogsz a folyosón, hiszen újra láthatod majd Sasukét, akivel már olyan rég találkoztál. Az ajtó halkan nyikorogva kinyílik. Sasuke lép ki rajta. Nagyon sokat változott. Ébenfekete haja hosszabb, a fejpántját nem viseli. Arcán látszódik hogy sok minden történt vele az utóbbi időben. Nem feltétlenül jó dolgok. Amint meglát, elmosolyodik.
-Szia (t/n)-chan. Régen láttalak. Hazakísérhetlek?
-Téged vártalak te bolond. - nevetsz fel. Érzed hogy téged néz. Ahogy kiléptek az utcára,nyújtja a kezét, hogy fogd meg mint a régi időkben. Meg fogod, és érzed hogy elönti a forróság az arcodat. Sasuke járomcsontjánál is van egy kis pír.
-Nem sétálunk egyet? - veted fel, oldva a kínos csendet.
-Menjünk. - válaszolja mosolyogva a fiatalabb Uchica. Már lement a nap így látszanak a fényesen világító csillagok ezrei az égen. Leültök egy parkban. Beszélgettek, és ránézel az órádra. 23:57.
-Sasuke, szerintem el kéne indulnunk haza.
-Rendben-mondja kissé letörten. Odalépsz hozzá és magadhoz öleled. Beszívod a fiú édeskés illatát.
-Tudod hogy maradnék még , és az örökkévalóságig nézném veled a csillagokat, de késő van.
-Azért hoztalak ide, mert elszerettem volna mondani hogy szeretlek.
-Én is téged, ne butáskodj! - nevetsz fel.
-De én belédszerettem, (t/n). - mondja és érzed hogy egy gyenge pillanatában kaptad. Tekintete megtört. - Köszönöm hogy voltál nekem.
Elsétál, de te utána futsz, és ráugrassz.A puha fűbe zuhantok mind ketten.
-Ki mondta hogy én nem. - mondod és az ajkára tapasztod a sajátod. Meghallod a toronyórát,amely abban a pillanatban megüti az éjfélt.
Soha nem érezted még ilyen boldognak magad.
Gondoltad akkor. De most, hogy Sasuke egy kis dobozzal térdel előtted, amelyben egy gyűrű van, örömkönnyek szelik át az arcod.
