-Hidan baszki, hallok valakit! - szakította meg a meditációmat Deidara suttogó, ingerült hangja.
-Repítsd a levegőbe az idióta Konohai shinobikat a "művészeteddel"! - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe és unottan arra a fiúra néztem akit a legaranyosabbnak találok az egész világon. Láttam hogy az agyvize felforrhatott, mert összehúzta a formás szemöldökeit és felhúzta az orrát.
-Én legalább csinálok valamit az áldozáson kívül!
-Ezt úgy mondod mintha nem mentettem volna meg a segged számos alkalommal!
-Utállak! - grimaszolt és a kezével megformált egy madarat és kireptette.
-Katsu! - suttogta maga elé. A robbanás hangjára felkapta a fejét és a kék íriszei most is úgy csillantak fel mint régen.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy-böktem ki és megráztam a fejem, hogy az így is 600 felé álló fehér hajam még jobban összekócolódjon. Felvonta az íves szemöldökeit és a járomcsontján olyan vörös lett mint a kaszám. Zavarában meghúzta a feje tetején lévő apró copfot majd összébb húzta magát az utazóköpenye alatt.
-Fázol? - kérdeztem kedvesen.
-Kicsit. - válaszolta dideregve és közelebb húzódott a tűzhöz. Mögé léptem és betakartam a régi Akatsukis köpenyemmel. Sóhajtott egyet, összehúzta magát és bekuckózott a nála 3 mérettel nagyobb köpenybe. Leültem mellé és a vállamnak dőlt.
-Tudod, az edo tensei előtt minden más volt. Nagyon más. Úgy sajnálom hogy ez akkor nem tűnt fel. Hogy ilyen aranyos és törődő vagy.
-Én örülök hogy ez történt. Tudod, ha nem támasztott volna fel minket az a gyökér, nem lennénk itt együtt.-mondta és gyengéden megcsókolt. Elvadítottam a csókot és a kezem bevándorolt a köpeny és a pólója alá és felfedeztem vele az összes izmát, a kulccsontját. Végig simítottam a hasfalán, mire megremegett.
-Szeretlek te bolond. - suttogtam az ajkaira mire ő csak nyögött egyet.
Úgy érzem hosszú éjszakának nézünk elébe.
