Miért fáj a szerelem? 🇰🇷BTS ff.🇰🇷 [BEFEJEZETT]

Kezdődnek a problémák?

Reggel kopogásra keltem, nagy nehezen kimásztam az ágyamból láttam, hogy barátnőim már felkeltek, megindultam az ajtó felé. Miután becsuktam az ajtót egy mosolygós Hobi-val találkoztam:

-Jó reggelt Csipkerózsika! - üdvözölt, mire én csak kómásan intettem neki és elindultam mögötte az étkezőbe.

Leérve a lányok és V köszöntek nekem amit ismét csak egy intéssel rendeztem. Az asztalhoz érve láttam, hogy márcsak két hely van Hanna és Jimin között. Úgy döntöttem, hogy barátnőm mellé ülök.

Elhelyezkedtem, majd elkezdtem enni a reggelit, mely már ki volt készítve. Miután elfogyasztottam az ételt megköszönve felálltam az asztaltól bele tettem a mosogatóba a tányért, majd felfutottam az emeletre készülődni. A szobámból kihoztam a ruhám és elmentem a fürdőbe elvégezni a reggeli teendőimet.

Elkészülve kiléptem az ajtón és visszamentem a szobába.

-Regiii, gyere már! - hallottam meg Roni hangját.

Gyors felkaptam a táskámat és már szaladtam is le a lépcsőn.

-Itt vagyok - mondtam mosolyogva.

-Jó, de azért legközelebb ne fuss a lépcsőn, mert a végén leesel ahogy ismerlek - veregette meg a vállam Hanna.

-Mondja ezt az aki suliban állandóan pacsit akart adni a fejével a lépcsőnek?! - szóltam vissza egy önelégedett mosollyal.

-Elmentünk, majd a cégben találkozunk! - mondta Roni a fiúknak, és elindultunk gyalog.

Őszintén nem akartunk egy kocsiba ülni velük, ezért inkább elindultunk korábban gyalog. Így útközben agyalhattunk azon, hogy mi lesz, ha nem fogadnak szót. Végül arra jutottunk, hogy majd lesz ami lesz.

Elég gyorsan oda értünk, mikor mentünk volna be egy csapat riporter gyűlt körénk és elkezdtek minket kerdezgetni, hogy "Kik vagyunk? Mit keresünk itt? Talán a fiúkkal járunk? Külföldiek mit akarnak itt?" és még ezekhez hasonlóak hangzottak el. Mi csak lefagyva álltunk ott.

-Asszem, ilyen helyzetről elfelejtettek szólni nekünk - mondta Roni magyarul, hogy még végképp ne értsék.

-Ez elég szar ügy.... - mondtam.

-Hát jah.. Valahogy kikéne innen jutnunk nem gondoljátok? - szólt Nusi.

Erre csak bólintottunk és elkezdünk kifelé törni ebből az ördögi körből, de nem nagyon sikerült. Ebben a pillanatban megérkezett a fiúk kocsija, már nem is mi voltunk a fontosak. Kihasználva a pillanatot mentünk be az épületbe mintha mi sem történt volna.
Az épületbe lépve elindultunk az öltözőkhöz, mikor megtaláltuk gyors át vedlettünk. Elkezdtünk kipakolni, mikor észre vettem, hogy nincs meg a telefonom.

-Ne, ne, ne - mondogattam miközben a készüléket kerestem - Basszus, nincs itt.

-Mit keresel? - kérdezte Roni.

-A telóm, asszem elhagytam útközben.

-Nem lehet, hogy csak otthon hagytad? - nézett rám Nusi.

-Nem mielőtt a riporterek körbe vettek még megvolt. Ah Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.. - csaptam homlokomra.

-Lehet az épületben hagytad el - gondolkozott el kék hajú barátnőm mire nekem felcsillant a szemem.

-Én visszamegyek körül nézek, ti addig megnézitek itt? - tettem fel a kérdést mire ők csak bólintottak.

Kiléptem a helyiségből és elindultam abba az irányba ahonnan jöttünk. Megnéztem minden egyes kis zeg-zugot reménykedve, hogy keresett tárgyam ott lesz. Akik elmentek mellettem egy kicsit furcsán néztek rám, de ezzel nem törődve keresgéltem tovább.