Miért fáj a szerelem? 🇰🇷BTS ff.🇰🇷 [BEFEJEZETT]

Az első közös koncert

-Nem is mi lennénk, ha nem ragadnánk be a hülye dugóba! - csattantam fel.

-Maknae, nyugi! - nyugtatgatott Roni.

-Én teljesen nyugodt vagyok! - válaszoltam kicsit ingerülten.

-Vettük észre - szólt be Suga.

-Miért pont most? Mikor végre kiszabadultunk a liftből, bent ragadunk egy kocsiba LA közepén... Csodásabb nem is lehetne... - dőltem ülésemnek.

-Szelina, hogy vagy? - kérdezte aggódva Hanna.

-Jobban, mint a liftben. Bár innen is szívesen kiszabadulnék, de azt hiszem ki bírom - mosolygott ránk.

-Akkor jó - nyugodott meg Tae, mire a félig lila hajú lány elvörösödött.

-Ezt nem lehet megunni - mondtam, majd a dugóról teljesen megfeledkezve kuncogtam fel.

-Regina! Lehet egy kérdésem? - fordult felém Roni.

-Mi lenne az? - néztem gyanakvóan rá.

-Ha a Szelinán mindig nevetsz mikor elpirul, akkor mi is nevethetünk azon amikor a te arcod lángol? - kérdezte vigyorogva.

-Tessék? De hiszen én soha nem szoktam elpirulni - fordultam másik oldalamra.

-Mizujs Hercegnő? - néztem farkasszemet Yoongi-val.

-T-te t-tu-tulajdon képen miért is ülsz mellettem?? - tettem fel azt a kérdést, ami már elindulásunk óta nyomaszt.

-Ő ugyan nem pirul el soha - halottam ahogy Roniék felkuncognak.

-Hát te akartál annyira hátul középen ülni. Én meg csak leültem mivel máshol már nem volt hely. ÉS tulajdon képen és már régebb óta ülök itt mint te - vonta meg vállát, és én megint elvesztem mogyoróbarna szemeiben.

-Úgy látszik egy kicsit késni fogunk! - zökkentett ki a sofőr.

-Mennyi az a kicsi?? - pattantunk fel egyszerre Szelinával.

-Valószínűleg 10 órára oda érünk - válaszolt.

-H-hogy mi?? És én addig mit kezdek magammal? - pánikolt be Szelina.

-Hé! Nem azt mondtad, hogy jól leszel? - nézett rá aggódva Namjoon.

-Igen ezt akkor mondtam mikor úgy tudtam, hogy hamarosan kijutunk innen - nézett ijedten a társaságra.

-És még én nyugodjak le? - értetlenkedtem.

-Igen te is! - ültetett le Suga, míg Hannáék Szelinával foglalkoztak, aki szegény kicsit rosszabb állapotban volt mint én.

-Na most már jobban vagy? - kérdezte Nusi Szelinától kis idő múlva.

-Igen, köszönöm és sajnálom, ha terhetekre voltam - nézett a csapatra.

-Jaj, te butus miért lennél terhünkre. Hiszen nem tehetsz arról, hogy klausztrofóbiás vagy! - nyugtatta Roni.

-Köszönöm! - mosolygott.

-Csak nem álmos valaki? - nézett rám Namjoon mikor egy nagyot ásítottam.

-Én de hogy - vakartam tarkóm.

-Áá, miért is lennél az, hiszen nálunk később mentél aludni. És mi fél 10 után aludtunk el. Tehát mikor is mentél aludni? - kérdezett ki Hanna.

-Hát... olyan fél 2 körül - suttogtam.

-És mi a túrót csináltál te addig? - bökött oldalba Vöröske.