Marvel one-shots |✓|

Yon-Rogg × Reader-Ölésre utasítva

Y/N - te neved

Félve ültél az asztalodnál a skrullokkal, akiket már egy hete bújtattál a többi kree elől. Féltél, hiszen bármikor megtalálhatták őket, amit nem engedhettél meg. Tudtad az igazságot, tudtad, hogy nem találhatják meg őket, mert ártatlanokat végeznének ki. Ez különösen nehéz volt, lévén, hogy a legjobb barátod (egyben crushod) Yon-Rogg teljes mértékig a kree birodalom mellett állt. Ám nem lehettél elég elővigyázatos, előbb utóbb úgyis megtalálták volna őket. Az már más, hogy nálad előbb volt.
★★★★★
-Öld meg! - utasította a Legfőbb Intelligencia Yon-Roggot.
-De… Igenis - sóhajtott.
Ezzel elment. És olyan rosszul érezte magát, mint még soha.
★★★★★
Futottál, mintha az életed múlna rajta. Tulajdonképpen ez is volt. Az arcodon folytak a könnyek. Mind a félelemtől, mind a csalódottságtól. Rohantál, ahogy csak a lábad bírta. És így megláttad azt, ami a menekülés lehetőségét jelentette. Egy elhagyatott épületet. A remény elöntötte teljes valódat és újult erővel futottál az épület felé. Halottad a lépéseket mögötted és ez nagyon megijesztett.
Ahogy elérted az épületet, berúgtad az ajtót és futottál, hogy elbújhass.
-Y/N… - hallottad a hangját. - Merre vagy?
Levetődtél egy asztal mögé egy kisebb szobában és vártál, hátha. Hátha elmegy és megúszod a halált.
-Y/N…
Hallottad, ahogy megközelíti az asztalt, mire behúzódtál a sarokba, így épphogy, de elkerülted, hogy meglásson. Ahogy a léptek halkultak kifújtad a levegőt, amit tartogattál.
-Úgyse bújhatsz el előlem Y/N! Ismerem a taktikádat! - mondta, miközben te megpróbáltál új helyet találni.
A félelemtől remegve próbáltál minél hamarabb új búvóhelyet találni. Megláttad az árnyékát, mire egy macska csendességével és kecsességével beugrottál egy vezérlő pult mögé. Szerencsére most sem talált meg téged, így tovább folytatódott ez az elcseszett bújócska. Te is folytattad utadat a kijátatig remélve, hogy lerázhatod magadról. Fedezéktől fedezékig jutottál és a remény elöntötte teljes testedet, ahogy már csak egyetlen egy asztal választott el célodtól.
-Megvagy! - fogta meg a karodat.
-Nem! - kezdted el kirángatni a kezéből magad. - Nem teheted ezt Yon-Rogg!
Egy utolsó rántással kiszabadultál legjobb barátod kezei közül és kiugrottál a közelben lévő ablakon. Az üveg nagy hanggal tört ki és bár megvágott téged, rohantál, ahogy a lábad bírta. A sírás újra kezdődött, de nem volt idő, hogy megállj, ugyanis ezúttal Yon-Rogg lövöldözni kezdett feléd. Néha visszafordultál és próbáltad eltalálni a lábát. Nem akartad bántani, de azt sem engedhetted, hogy elkapjon téged.
Újra hátra fordultál, de nem láttad őt. Egy pillanatra megálltál, hogy levegőt tudj venni, de ez sem sikerült, ugyanis a semmiből eltalált egy lövése. Szerencsére a lábadon talált el, de így sem tudtad folytatni a menekülést. Összeestél és képtelen voltál felkelni. Sírtál, de hangtalanul. Yon-Rogg közeledett feléd, te pedig megpróbáltál odébb kúszni.
-Ne tedd ezt, kérlek - mondtad fájdalommal a hangodban.
Nem mondott semmit, csak közeledett feléd. És megláttad az arcát. A fájdalommal telt arcát, melyen végig folytak a könnyek.
-Kérlek - suttogtad.
-Utasítva voltam, hogy öljelek meg - emelte fel fegyverét. Csöve egyenesen a fejed felé mutatott.
-Nem kell ezt tenned. Ne tedd ezt. A barátom vagy. Kérlek - sírtad.
-Nem érted Y/N? Meg kell tennem. Még akkor is, ha összetörik a szívem - mondta.
-Kérlek Bo… - suttogtad a becenevét használva.
Láttad, ahogy kirázta a hideg a becenevétől, melyet még megismerkedésetekkor kapott. Nem volt jelentése, viszont tele volt szeretettel.
-Kérlek… szeretlek - mondtad.
Ezt már egyáltalán nem bírta, összeesett, elejtve a fegyverét. Térdre borult és megállíthatatlanul sírt. Megkönnyebbülve feküdtél el a földön és nagyokat lélegezve próbáltál összekaparni egy kevés erőt, hogy át tudd ölelni.
-Annyira sajnálom Y/N… - suttogta.
-Bo… el kell rejtened… ha nem te, más meg fog keresni és meg fog ölni. Kérlek… menjünk innen. Rejtőzzünk el… és éljünk egy szép életet - mondtad. - Messze innen…
-Meg fognak találni…
-Akkor majd tovább állunk! Új és egy sokkal szebb életet akarok kezdeni veled… - vallottad be. - Menjünk el és…
-És? - nézett rád.
-És éljünk együtt…
-Mint férj és feleség? - mondta ki, amit te nem mertél.
Nem mondtál semmit, csak bólintottál. És ajkai ajkaidra tapadtak és olyan édes volt a csókja, mint a méz, és olyan biztonságban érezted magad, mint még soha. És tudtad: Bármi is történjen, ő veled lesz, melletted, mint a legjobb barátod, mint élettársad, mint szerelmed. Mert titeket egymásnak teremtett az ég, mert ő az egyetlen, az első és utolsó.

Hát… őszintén nem tudom mit mondjak. Kicsit fura, de remélem tetszett! EnikoZoeKovats remélem nem okoztam csalódást. Ha mégis… azt nagyon sajnálom. Sosem írtam még ehhez hasonlót…
Na, mindegy legyen szép estétek!💜