Maffiába Házasodva

2a

Becsuktam az ajtót kulcsra és ledobtam a táskámat a kanapéra.
- Jó estét Rin. - mondta Laurence
- Jó estét Laurence.
- Sokáig volt ma.
- Igen.
- Véghezvitte amit szeretett volna még tegnap igaz?
- Igen...
- Ma minden rendben volt?
- Igen. Fogalmuk sincs róla ki tehette. Semmi nyomot nem hagytam. Bár van egy Chris nevű srác, aki elég gyanakvó. De ha az arcába mondanám sem lenne semmi bizonyítéka, szóval nem jelent fenyegetést.
- Most mihez kezd?
- Nem tudom... Folytatom a jó zsaru, rossz zsaru játékot... Úgy sincs jobb dolgom.
- Marco kereste.
- Nem igazán érdekel. Mondtam neki, hogy nem dolgozom többet vele. Mondd csak...de őszintén. Keveseled a pénzt amit kapsz a munkádért?
- Nem. Ilyesmi meg sem fordult a fejemben.
- És szerinted a többieknek igen?
- Nem.
- Na látod...van elég pénzem, szóval fölösleges lenne tovább bérgyilkososat játszanom. - mondtam - Amúgyis csak ezt az egy embert akartam megölni.
- Igaza lehet. - mondta - Szólok, hogy készítsenek vacsorát.
- Köszönöm.
Felmentem a szobámba és hozzáfogtam tanulni. Aztán lementem vacsorázni, majd mentem aludni.
A következő nap is egész nyugisan indult. Nem késtem le se a buszt, se a hévemet. Aztán meg metróztam, végül pedig beértem suliba.
- Hallottad Rin? Ma új ofőt kapunk. - mondta egy nálam kisebb, kb 160 centis Lola nevű lány
- Tényleg?
Nem csodálom...hiszen terhes volt már mióta. Gondolom már az új ofő is marad érettségiig.
- Aha! Ráadásul elvileg férfi, nem nő, és ő fog angolt is tanítani.
Az sima lesz akkor. Folyékonyan tudok angolul. Otthon is úgy beszélek. Mint tegnap Lurence-szel...
- Értem... - mondtam
Becsöngettek. Nyílt az ajtó.
- Sziasztok gyerekek! Chris vagyok, hívjatok simán csak Chrisnek. Nem kell semmi tanárúr, meg ilyesmik. Mától én leszek az angol tanárotok és az osztályfőnökötök is.
Meglepi...mik vannak? Nem gondoltam volna hogy idekeveredik. Mondjuk még mindig nem nagyon érdekel. Amúgyis inkább amolyan megfigyelő vagyok mint résztvevő. Véletlen lenne? Vagy csak sokat képzelek bele? Akárhogy nézem elég lehetetlen, hogy idejött tanítani, amikor teljes körű rendőr. Vagy ez is beletartozna az újonczúzásába? Mindenki bemutatkozott neki. Ahogy láttam elég gyorsan megjegyezte mindenki nevét. Végülis nem vagyunk nagyon sokan...max huszan... Aztán csak elment az óra. Utána angolunk jött. Egész jól beszél angolul. Mintha csak amerikai lenne. Bár azért ha jól megfigyeli az ember érzékelhető rajta egy csepp francia akcentus. Magyarul onnan származik, vagy legalábbis egy franciától tanulta... Akkor vajon három nyelvet beszélne folyékonyan? Szép teljesítmény... Bár ennyi nekem is megvan...
Semmi extra nem volt. Aztán meg mentünk rendőrködni.
- Meglep hogy tanárosdit játszol.
- Láttam van nyelvvizsgád. - mondta
És? Akkor mi van?
- Nem hinném hogy gyorsan kirepítelek, és mivel csapatokban kell lenni tuti összeraknak veled, szóval gondoltam nem árt ha jobban megismerlek.
- Érdekes. Tegnap még gyanusítottnak mondtál nem? Gyorsan változik a gondatmeneted.
- Nem válaszoltál.
- Nem is kérdeztél. Egyébként meg igen, van.
- Másból is?
- Ki tudja. Lényegtelen. Nem szükséges tudnod. Más nyelvet itt úgysem tanítanak.
- Melyik suliból jöttél?
- Magántanuló voltam. Amúgy te francia vagy?
- Meglep hogy feltűnt. Miből?
- Csak akcentus...
- Te vagy az első aki ezt mondta. Igen. Párizsban születtem.
- Jó messzire sodródtál...
- Megesik.
Odaértünk a rendőrségre. Kiszálltam.
- Amúgy a tegnapinak nem lett meg az eredménye. És mivel nincs még csak bizonyíték sem, lezártnak tekintik az ügyet. Öngyilkosságnak.
Hmm...azért kicsit megnyugtató, hogy nem kezd el a rendőrségen belül szimatolni.
- Értem... - mondtam
Aznap is egy meggyilkolt emberhez mentünk. Ez egy nő volt. Egyértelműen gyorsan próbálta elkövetni, és eltűntetni a nyomokat.
- Más még nem járt itt igaz? - kérdeztem
- Nem. - mondta
Gondoltam. Akkor kezdjünk is bele... A tőr kb öt centis. Az oldalába szúrta. A nő arca ijedtségről árulkodik. A beállása szerint elölről szúrták le, de valójában nem. A liftből..és átfordította valaki. A lift felé mentem. Véres volt egy pontban, magyarul a következtetésem helyes. A gombok közül a hatos volt véres, tehát utána odament. Felmentem a lépcsőn, nehogy elrontsam a liftes nyomokat. Nem gondolta át valami nagyon mi? A lift melletti kukában volt a kés. Chris csöndben követett. Magyarul nagy valószínűséggel elkövetőnk a hatodikon lakik. Gondolkozz... Mit láttál...mire lehet következtetni... Az illető akárhogy nézem nem használt kesztyűt, magyarul a vér a kezén, vagy a ruháján kell hogy legyen. De minek ment föl? Mert véres lett? Képes lenne valaki ekkorát kockáztatni? Hacsak nem... Az illető tudta, hogy senki nem láthatja, hiszen övé az első ajtó, ahol csak az van... Magyarul a tettesünk az 1142-es szobában lakik... Vagy legalábbis lakott...
- Benyithatok?
- Csak nyugodtan. - mondta Chris mosolyogva
Ennek meg mi baja? Nem kopogtam, csak egyszerűen benyitottam. Abban a pillanatban egy ütés jött felém. Lementem hídba (szóról szóra) és egy kézen állás kíséretében felrúgtam. Aztán felálltam.
- Normális vagy ember? Épp gondolkoztam erre itt letámadsz... - mondtam a hátraesett csávónak
- Mit akarsz? Ki vagy te?
- Te ölted meg azt a nőt igaz?
- Nem!
- Akkor miért véres a kabátod ujjának belseje, valamint a nyakkendőd hátulja? Még nem volt időd átöltözni és eltüntetni a nyomokat igaz?
- Szép volt! - simogatta meg a fejemet Chris
- Ne kezelj gyerekként...
- De ha egyszer az vagy... - mondta - Jöjjön kérem velünk, vagy erőszakhoz folyamodunk. - mondta Chris
A tag felállt, majd hirtelen előkapott egy pisztolyt. Abban a pillanatban kicsavartam a kezéből és a nyakánál fogva a falhoz vágtam közben fejéhez tartva a pisztolyt.
- Idefigyelj öreg... Ha valakit megölsz, akkor az a legkevesebb, hogy felkészülsz te is a halálra...
- Rin! - húzott hátrébb Chris
Hoppá...asszem kicsit túlzásba estem. De ez így van. Én is kész vagyok egy gyilkosság után bármikor a halálra. Akár most is. Akár Chris is megölhetne. Ennyi a történet. Utálom az ilyen szánalmas alakokat...
- De...ő kezdte...
- Ezt később megbeszéljük jó?
A tag már tiszta ijedt volt... Chris összebilincselte a kezét és a vezetésével beültette a rendőrkocsiba.
Érdekelne néha vajon mit gondol... Bár nem mintha izgatna... Csörgött a mobilom. Felvettem.
- Haló?
- Szia Rin! Itt Marco! Mi az hogy vége?
- Az. - mondtam már én is spanyolul neki. Marco kezdte, szóval én csak folytattam...
- Ez nem így megy... - mondta
- Akkor tégy egy szivességet és felejts el. Van jobb dolgom és most nagyon nem érek rá.
- Rosszkor hívtalak? Mit csinálsz?
- Semmi közöd hozzá.
- Chh...nem vagy valami kedves.
- Sose voltam.
- Nem is baj.... - mondta - Hamarosan úgyis látjuk egymást, szóval addig is vigyázz magadra.
- Ok...
- Naa...ilyenkor legalább egy te is-t mondj...
- Chh...te is...
- Mennyivel jobb! Akkor szia.
- Szia...
Letettem.
- Ez spanyol volt?
- Mi? Jaa igen....
- Kivel beszéltél?
- Lényegtelen.
- Nem az. Kinek mondtad, hogy felejtsen el?
- Hmm...hogy is mondjam... Ismerős? Nem annál kicsit több, de félre ne értsd... Nem a barátom vagy ilyesmi. Már csak az kéne, hogy ilyen barátaim legyenek...
Ettől a gondolattól a hideg is kiráz...
- Értem...
Leadtuk a tagot, aztán Chris hazavitt.
- Miért estél neki? - kérdezett
- Ő kezdte...
- Értem... De ilyet nem szabad csak úgy. Meg is sérülhettél volna ha eldurran az a pisztoly.
Félt? Ez vicces... Még hogy eldurrant volna... Látszik, hogy lenéz. Nem is baj. Végülis ez a teljesen normális viselkedés... Nem?
- Sajnálom. Többet nem fordul elő.
Gondolom ezt a választ várja...
- Nem veszel engem komolyan mi?
- Mi? Dehogynem...
- Nekem nem úgy tűnik.
Talán...na jó...nem igazán. Ugyan már. Nem tud kicsapatni hiszen ahhoz túl jók az eredményeim. Mi lesz? Átraknak máshoz? Nem mintha probléma lenne...
- Na mindegy... Jó éjt... - mondta
- Jó éjt!
Aztán elment.
- Megjöttem... - mondtam
- Jó estét. Szerintem így többet dolgozik mintha bérgyilkos maradt volna. - mondta Laurence
- Úgy gondolod? De ez legalább poén. Egy más szempontból nézhetem meg milyen elkapni a rosszakat. Játszom egy kicsit a jót, aztán ha megunom úgyis lelépek.
- És utána?
- Utána? Utána... Hmm...azt még nem tudom... Fáradt vagyok. Nem kérek vacsorát. Jó éjt Laurence.
- Önnek is. - mondta
Aztán felmentem a szobámba. Tanultam egy kicsit és lefeküdtem aludni inkább...
Kövi nap nem volt Chris-szel órám. Aznap délután benyomott valami irodai munkára. Rendszereznem kellett embereket vérdíj alapján. Menő cucc...lássuk benne vagyok-e... De nem voltam. Végülis... Miért is lettem volna? Még senki nem látott.. Aztán találtam egy rajzot... Hmm... Egyértelműen Marcot akarta valaki lerajzolni. Hát ez siralmas... Úgy éreztem muszáj lefotóznom. Majd megmutatom neki...
- Hali! Hogy állsz? - jött oda Chris kizökkentve gondolatmenetemből
- Jól. Kész vagyok. Ő ki? - mutattam a rajzra
- Ő? Nem tudjuk a nevét, de leszúrt egy embert. Az viszont nem halt meg. Nagyon gyorsan kórházba került és azonnali ellátást kapott. Utána meg elmondta mi történt. De sajnos ez csak egy rajz... - mondta
- Érdekes... Köszi. - mondtam
Aztán mentem haza... A hét elég nyugisan telt. Hétvégén meg nem mentem dolgozni. Nem kellett. Még jó... Aztán hétfőn... Késve jött be valaki.
- Jó reggelt! - mondta angolul - Vagy jó reggelt? - mondta spanyolul - Itt mit használnak?
- Magyart te idióta... - mondtam neki spanyolul
- Oh...akkor... Khmm... - kezdte - Marco vagyok! Mától ide fogok járni! - mondta - aztán rámnézett - Mivel itt vagy jó osztályban járok. - mondta
- Aha...
- Ön lenne az osztályfőnök ugye? Marco vagyok! - mondta mosolyogva
- Chris... Hívj csak így. - mondta neki Chris - És igen. Ülj be Rin mellé.
- Amúgy is odaakartam... - mondta
Aztán leült mellém.
- Hali!
- Na jó...most takarodj ki az osztályomból amíg még szépen mondom. - mondtam neki spanyolul
- Naa...ez nem volt szép... Így kell beszélni velem? Hm Rin? Amúgy szivesen megnéznélek idegesen, vagy akció közben. Olyankor is aranyos vagy.
- Minek jöttél ide?
- Miattad természetesen....
Vége lett végre az órának. Kimentünk az udvarra.
- Ezt te sem gondolod komolyan Marco... Menj innen.
- Nem! Mit vártál? Hagylak lelépni? - nézett rám - Ez nem így megy Rin... Nem léphetsz ki, amíg azt nem mondom.
Ijesztő...
- Minek kéne az engedélyedre várnom, amikor már mindenem megvan?
- Mert azt mondtam... Idősebb vagyok nálad, és tudod jól, hogy mindig az van amit én mondok... Nem igaz?
Igaza van... Úgy csinál mint aki mosolygós és optimista, közben meg egy alattomos gyilkos, aki olyan rideg mint a jég. Nem ismeri azt, hogy valaki ellenszegül, és a végkifejlett mindig az, amit ő mond...
- Úgy látom megártott ez a két hónap amíg nem láttuk egymást. - mondta - Remélem tudod, hogy most elég ideges vagyok, mert nem hallgatsz rám?
Becsöngettek.
- Menjünk...be... - mondtam
- Jó. - mondta
Visszamentünk a termünkbe.
- Rin ismered? - kérdezett Lili egy osztálytársam
- Mi? Fogjuk rá... - mondtam
- Ez nem volt szép Rin... - súgta a fülembe
A hideg is kiráz tőle...
- Eléggé közel állunk egymáshoz. - mondta Marco
- Várj...ez...nagyon félreérthető...
Csak nevetett, aztán leült... Aznap úgy tűnt békén hagy, de ez nem így van...
Gondoltam megyek Chrishez, hogy menjünk a rendőrségre, de Marco még a folyosón leállított.
- Hova-hova? - kérdezett
- Mi? Hát....dolgom van...
- Dolgod? Nélkülem? Mi?
- Mi? Csak...ez meg az...semmi extra...
- Mégegyszer kérdezem Rin. Mi dolgod van?
Előjött az ijesztő énje...
- Az...csak...
Nem tudom mit hazudjak...biztos ki is nyírna ha megtudná, hogy hazudok... Marco hirtelen közelebb hajolt.
- Jó...nekem mindegy. - mondta - Akkor ne mond el...ne mond hogy nem szóltam...
Megcsókolt... Amennyire csak tudtam próbáltam volna ellökni, de meg se moccant...
- Komolyan azt hitted kicsi Rin, hogy erősebb vagy nálam? - kérdezett
- É...észnél vagy? Mit..csinálsz? Eressz el... - mondtam neki
- Nem még...tudod már régóta gondolkozom ezen, és arra jutottam, hogy szeretném ha a barátnőm lennél. - mondta
Egy perc szünet... Egyszerűen semmi nem jutott eszembe...
- Mi?
- Jól hallottad. Miért lepődsz meg ennyire?
- De...én...hmm...
Végülis...az égvilágon semmi okom visszautasítani nem?
- Na? Mit gondolsz?
- Hát...én...nem tudom...
- Akkor ezt egy igennek veszem. - mondta - Mivel mostmár hivatalosan is a barátnőm vagy...
Megint megcsókolt... Várjon már...én ezt így...nem akarom...
- Mi a baj? Mostmár együtt vagyunk. Ez természetes. - mondta tök nyugodtan
- Nem...nem az...eressz el... Ne érj hozzám...
- Naa...most mi a baj? - mondta - Akkor majd holnap folytatjuk.
Aztán megölelt.
- Én szeretlek Rin...már nagyon régóta...
- Rin! - szólt Chris
- Megyek... - mondtam
- Holnap talizunk! - mondta Marco
Azért mégegyszer megcsókolt. Aztán elindult a másik irányba...
Én meg beültem Chris kocsijába.
- Marco a barátod?
- Na látod...én is azt mondom hogy nem...
- Ahhoz képest hagytad hogy megcsókoljon.
- Nem hagytam oké? Csak rohadtul esélyem sem volt.
- Aha...akkor kid? Tudod már ott sem stimmelt a dolog, hogy a máskor tök érzéstelen Rin hirtelen felélénkült miután ő idejött...
- Egész nap ezt fogod csinálni?
- Csak ha nem válaszolsz. Szóval? Ki ez a kölyök?
- Amolyan...főnök...de mégsem... Csak egy srác akinek a családja hihetetlenül közel áll az enyémhez... Hosszú... Nem akarom elmondani, és nem is kötelességem. - mondtam neki
- Milyen rideg lettél fél perc alatt...
- Ez nem igaz.
- Nem mi? Dehogynem...