Maffiába Házasodva

10a

Rin:
Így hát megszületett első gyönyörű kislányom. Luna. A fiúk nagyon jól fogadták. Vigyáztak rá, kedveskedtek neki, játszottak vele, meg ilyenek. Elegem van a gyerekekre vigyázásból.
- Szia cica... - ölelt meg Lukas éjjel - Mit szólnál egy jó éjjelhez?
- Csak hogy tisztázzuk... Ha nem húzol fel egy rohadt óvszert leharapom a cerkádat a helyéről mielőtt hozzámérne...
- Oh...jó...ez...érthető... - mondta - De naa... Ne legyél ilyen...hiszen jól vagy nem? A tested is nagyon szép... Mintha nem is szültél volna egyet se.
- Hát nem rajtad múlt...
Megcsókolt...
- Ne durcizz folyton... A végén még ráncos leszel.
- Eskü le foglak ütni...
Megint megcsókolt bedöntve az ágyba. Aztán lefeküdtünk. Utána szokásosan lezuhanyoztunk, aztán vissza az ágyba. Odafeküdtem hozzá, ő meg átkarolt...
- Mostanába...megnőtt a melled nem? - mondta
- Ne is mondd... Elvileg a gyerek miatt kb kétszer akkora... Nagyon utálom... Pláne amikor elkezd folyni a tej belőle... Idegbajt tudok kapni...
- Ez problémásnak hangzik... Engem viszont nagyon beindít... - csókolt meg megint - Főleg amikor idebújsz és hozzámér...
- Istenem lehetsz ennél perverzebb?
- Jó kérdés hercegnő... kipróbálhatjuk... - mondta fölém gurulva
- Álmos vagyok...
- Ugyan...csak mégegy körre gyere... Tetszeni fog...
- Hát persze... Nem tehetek róla hogy nem bírod leállítani odalent.
- Pont ez az, hogy te tehetsz róla. - csókolt meg megint
Szóval mégegyszer lefeküdtünk és mégegyszer zuhanyoztunk. Nagyszerű... Aztán hozzáfogott Luna bömbölni. Egyre jobb... Felkaptam Lukas ingét és kimentem hozzá.
- Cssh... Semmi baj kicsim... - vettem fel - Itt van anyuci... Nagyon szeret... - pusziltam meg
Kis idő múlva megnyugodott és visszafektettem alukálni. Aztán Carlos meg Marcos fogott hozzá bőgni, szóval utána őket mentem csitítgatni. És csak utána mentem vissza Lukashoz. Csak bedőltem ágyába. Megpuszilta nyakamat.
- Álmos vagyok Lukas...hagyj kicsit...
- Oh...rendben...
Csak odahúzott magához és aludtunk. Aztán Luna elkezdett sírni.
- Most te mész. - mondtam
- Rendben...
Kiment, de még tíz perc múlva is sírt Luna.
- Mit művelsz már? - mondtam neki
- Fogalmam sincs mi baja! - mondta
Felvettem a kicsikémet. Lehet éhes... Megetettem, aztán abbahagyta a sírást. Én meg bementem szobámba és ott aludtam tovább. Másnap megcsináltam a tejemet ilyen kis üvegcsékbe, volt amit lefagyasztottam olyan sok volt... Aztán...
- Fiúk! - mentem be hozzájuk
- Mami! - ölelt meg mindkettő
- Most kicsit elmegyek jó? Majd apa vigyáz rátok.
- Hee...miért?
- Kikapcsolódni egy picit. Csak ma. Holnap jövök jó?
- Hát jó... De ne maradj sokáig... - mondta Carlos
- Igen. Mert akkor nagyon fogsz hiányozni. - mondta Marcos
- Rendben. - pusziltam meg őket - Jók legyetek és hallgassatok apátokra.
- Jó!
Szóltam Lukasnak is. Aztán Ryan-nel, meg Sammel leléptem a reptérre, onnan haza Olaszországba... Majd Sarahval töltöttem egész napot. Vásároltunk sok mindent, együtt kajáltunk, mozisztunk, ittunk, rengeteget beszélgettünk meg ilyenek, szóval jól telt nagyon a nap. Csak másnap repültem vissza. De...
- Követnek minket. - állapította meg Ryan
- Mi? Kik követnének?
- Ki nem? Ez a maffia...
Jogos... Szóval egy jó ideig kocsikáztunk össze-vissza kanyarogva. Közben felhívtam Lukast.
- Haló? Mizu cica?
- Követnek minket. Épp előlük kocsikázunk. Nem jönnél elénk valahova?
- Kik követnek?
- Passz.
- Add Ryant.
- Oké... Ryan...
- Hm? - vette el - Csáó főnök! A Gulpin bagázs. Mindent kézben tartunk no para. Aha...az nem ártana azért.
Ránklőttek hirtelen.
- Hajolj le Rin! - mondta nekem
Lebuktam hogy ne találjon el a golyó. A visszapillantóból láttam, hogy már nem csak egy kocsi követ. Mi is elővettük pisztolyainkat és lövöldözős üldözésbe ment át a dolog. Csak úgy szálltak az üvegszilánkok mindenfelé. Aztán egyszer csak... Oldalról gyorsan közeledett egy fekete kocsi felénk. Mit művel? Kiugrott hirtelen a sofőr belőle.
- Sam, térj ki gyorsan!
De már késő volt. Mint huzat belénk jött az a kocsi... Nem sokra emlékszem. Csak hogy rohadtul fáj a fejem... Nagy nehezen odanyúltam, de véres lett... Klassz...
- Rin! Rin!? - hallottam a telefonba
- Lu...kas...
- Rin! Mi történt? Hol vagytok? Válaszolj kérlek...
Nagyon cseng a fülem... Majd leragad a szemem... Mindegy... Sajnálom Lukas... Elájultam...
Fogalmam sincs mikor tértem magamhoz. Világos volt... Kb ennyit sikerült felfognom. Hol...vagyok? Mi is történt? Nem mozdul a karom...se a lábam... Valami széken ültem és összevolt kötözve mindenem... De nem emiatt nem tudtam mozogni... Fáj a fejem...nagyon...
- Oh! Magadhoz tértél? - hallottam valaki hangját
Megfogta a hajamat és magafelé fordított.
- Szia szépségem. Rio vagyok... Gulpin Rio. - mondta - Csak hogy tisztázzuk, most épp nálam vendégeskedsz. Egy bénítót adtak be neked, szóval egy darabig ne várj se segítséget, se bármi ihletet a szökésre. - mondta mosolyogva
Fekete haja volt és zöld szeme. Valamilyen szinten hasonlít Lukasra. Neki is van tetoválása is. Mivel rövidujjúba van nagyon is jól látszik...
- Na most... Az a helyzet...hogy én ki nem állhatom Lukast, viszont rád szemet vetettem. Igencsak szemrevaló vagy...mondták már?
- Fogd be te pszichopata...
- Nem veszem sértésnek... Tény ami tény, az vagyok. Mesélj kicsit! Mióta is vagytok házasok?
- Semmi közöd hozzá...
- Hmm...értem.
Gyomorba vágott elég erősen. Elkezdtem köhögni.
- Nem szeretem az erőszakot... Alapjáraton békés ember vagyok... Dehát naa... Azt se szeretem ha visszabeszélnek nekem... De ha szeretnéd felőlem így is játszhatunk... - mondta - Persze ha nem szeretnél meghalni, akkor meg kéne gondolnod miket válaszolsz...
- Mit akarsz? - kérdeztem
- Hmm... Jó kérdés... Megölöm Lukast és elveszlek. Igen. Mit szólsz?
- Nem megyek hozzád. Lukas a férjem és kész.
- Ugyan...semmi más nem köt hozzá nem?
- Te miről beszélsz?
- Azt ne mond...van gyereketek?
- Van egy pár... - mondtam
- Több is? Érdekes... Elfelejtik őt majd úgyis...
- Ha Lukas megtalál te halott leszel. - mondtam
- Lehet. De nem talál meg, mert a specialitásom a bújócskázás. - mondta
- Őrült vagy... Nem vagyok a tiéd...
- Még. De az leszel. - mondta
Felhúzott karomnál, aztán felvett.
- Ne érj hozzám...
- Örülj neki hogy még nem erőszakollak meg. - mondta nyugodtan - Ugyanis bármikor bárhol megtehetném.
Jobbnak találtam nem firtatni a dolgot, nehogy rájöjjön az öt perc, ugyanis egy szemet sem hiányozna... Aztán berakott egy ágyba.
- Nem mintha tudnál még pár órát mozogni, de maradj itt. Rendben?
- Persze hogy nincs rendben...
Rámcsapta a takarót és kiment.