Maffiába Házasodva

9a

Látszik hogy egy aranyos kisgyerek rajz.
- Én még nem vagyok kész! - mondta Carlos
- Nem baj kicsim. Majd ha kész leszel mutasd meg jó?
- Igen!
- Tetszik? - kérdezett Marcos
- Igen! Nagyon szép lett. Büszke vagyok rád szivem.
Megöleltem.
- Gyere, tegyük ki.
- Jó!
Szóval kiraktam a hűtőre hagy örüljön. Aztán nemsokára Carlos is kész lett. Ő is hasonlót rajzolt. Aztán főztem valamit enni. Lukas aludt, aztán meg csendben volt egész sokáig.
Eltelt pár hét nyugisan... Aztán egy nap... Valami nem stimmelt... Igazából nem volt szokásos menzeszem... Tök mindegy... Mostanában úgyis össze-vissza volt... De következő hónapban sem volt... Azt ne mondd hogy... Leugrottam a gyógyszertárba és vettem egy terhességi tesztet. Megcsináltam...és azt jelezte gyereket várok...
- Nem...az nem lehet...
Őszintén...pont nem hiányzott mégegy gyerek... Elmentem Dokihoz...
- Doki...
- Baj van kedvesem?
- Szóval...e szerint...terhes vagyok...
- Oh...igen? Ennek örülök.
Ő is megnézte és megállapította hogy én bizony terhes vagyok... Nagyszerű. Hát ez rohadt jó...
- Mami...jossz kedved van? - kérdezett Carlos megölelve
- Igen...szejintem is... - mondta Marcos is
- Nem is tudom drágáim... Mondjátok csak... Örülnétek ha lenne egy kistesótok?
- Kistesó?
- Igen. Olyan lenne mint ti egymásnak. Mégegy kisgyerek akivel tudnátok rengeteget játszani... Jó lenne ugye? Egy kislány, vagy kisfiú...
- Igen! - mondták
- Lehet lesz egy kistesótok...még nem tudni biztosra.
- Jó lenne... Jajzolnék neki szépet.
- Én is. - mondta Marcos is
Lukas csak estefelé ért haza. Fáradtnak tűnt. Akárcsak én lelkileg. Nem tudom mikor kéne elmondanom neki...vagy hogy még egyáltalán el kéne-e... Hiszen még csak fél hónapos lehet kb... Az nem sok... Kb két hetes vagy három...
- Szia! - mondtam
- Szia cica... - ölelt magához - Hiányoztál... - csókolt meg
- Minden rendben ment?
- Persze... Gyerekek?
- Nemrég fektettem le őket.
- Értem...fáradtnak tűnsz...
- Igen...még nem szobatiszták és rengeteget szaladoznak...
- Értem...
- Te is fáradtnak tűnsz ne aggódj... - csókolt meg
- Mit szólnál egy jó kis éjjelhez?
Nem tudom mit kéne erre mondanom. Egyáltalán ilyenkor le lehet feküdni bárkivel? Vagy nem?
- Még egyszer rájuk nézek jó?
- Igen.
Utánakérdeztem Dokinál mi a helyzet. Elvileg le lehet... Szóval este lefeküdtünk.
- Nem tudsz aludni? - kérdezett
- Én csak...elgondolkoztam...
- Értem... Örülök hogy itt vagy. - mondta
Furcsa. Nem szokott ilyet mondani.
- Meg hogy a gyerekek is itt vannak...
- Igen...én is... Mondd csak..hány gyereket szeretnél? Vagy egyáltalán szeretnél még?
- Nos én minél többet. Olyan...ötöt, hatot?
- Persze... De vagy ötre majd te fogsz figyelni jó?
- Nagyon vicces...
- Én háromnál nem szeretnék többet. Egyenlőre biztos egy jó ideig... Hiszen még húsz se vagyok...
- Tudom... - adott fejemre egy puszit
Lassan eltelt mégegy hét... El kéne mondanom neki hogy mi a helyzet...
- Lukas...van egy perced?
- Ne haragudj cica, de most nagyon nem alkalmas...
- Értem...
Másnap...
- Szia! Beszélnünk kéne ha nem baj...
- Ne haragudj de el kell mennem. Majd beszélünk. - adott egy csókot és kiment
Szóval vagy egy hétig lekoppintott. Aztán...
- Lukas...
- Ne haragudj cica, de mennem kell. - mondta megint
- Csak egy perced biztos van...
- Ne haragudj, de most tényleg nem alkalmas.
Kiment volna, de...
- A rohadt életbe Lukas figyelj már rám egy rohadt percre! - csattantam fel
Meglepődött, mert nem szoktam ilyen lenni.
- Nem hiszem el hogy egy rohadt hete nincs egy perced sem végighallgatni te nagyon hülye! - mondtam neki
- Ne haragudj kedvesem... - ölelt meg - Mondd...mi a baj? Baj van?
- Az a helyzet...hogy...én...terhes vagyok... Kb egy hónapja...
- Ez...komoly? - mondta
- Igen...
- Lukas? Jössz? - kérdezte Ryan
- Ömm...én...most...várj egy kicsit Ryan... Biztos vagy te ebben? - kérdezett
- Nem viccelnék ilyennel... Már egy hete el akartam mondani, csak mindig rohadt elfoglalt vagy és sosincs egy perced sem... Mindegy is... Szaladj dolgozni... Másra úgysincs időd...
Hátrébbtoltam és mentem a gyerekekhez.
- Mami! Apa miért nem játszik velünk?
- Velem se szokott ha ez vígasztal... Egy szemet sem foglalkozik velem hónapok óta... Csak ha néha kedve van együtt aludni és kész...
Felvettem magam mellé mindkettőt.
- Mami... Most szomojú vagy ugye? - mondta Marcos
- Egy kicsit szívem. De minden rendben... Csak...kicsit egyedül érzem néha magam... Olyan mintha apátoknak nem is számítanék semmit... Mindig csak a munka vagy jó esetben ti...
Megölelt mindkettő drágám.
- Mami? Olvasol nekem mesét? - mondta Carlos
- Nekem is! - mondta Marcos
- Persze drágáim.
Elolvastam a piroska és a farkast.
- Játszuk el! Játszuk el! - mondták
- Rendben...de kell egy vadász...
Kiszaladtak, és visszajöttek Sammel.
- Leszel a vadász? - kérdezték
- Piroska és a farkast akarnak játszani.
- Persze. Leszek. - mondta
Úgyhogy kimentünk udvarra. Carlos lett piroska. Ráraktam egy kis piros köpenyt.
- Nagyon jól áll. - mondtam
Marcos meg a farkas lett. Rá egy kis fekete köpenyt tettem, meg csináltunk kis farkas füleket együtt és azt is megkapta.
- Nagyon aranyos vagy te is. Tessék Carlos a kis kosarad. Menj Marcos. Bújj el.
- Jó!
- Ide kell majd visszajönni jó?
- Igen! - mondták
Aztán kimentek.
- Gyerekek. - mondta Sam
- Nekem mondod?
Azonban nemsokára...
- Megtámadtak minket. - szaladt be Dennis
- Hol vannak? - kérdeztem
- Kintről jönnek.
- A gyerekek kint vannak... Mindenki keresse meg őket! - mondtam
Felkaptam pisztolyomat asztalom fiókjából és kiszaladtam. Sam is jött utánam.
- Lukas?
- Mindjárt hazaér.
- Értem...
Hol lehetnek a kicsikéim?
- Marcos! Carlos! - kiabáltam, de biztos nem hallották
- Fene hogy ekkora kert van itt!
Kb tíz perc múlva megláttam néhány behatolót. Megláttam a kis piros köpenyét Carlosnak, aztán Marcosét is. Ott kell lenniük.
- Sam, fedezz.
- Rendben!
Odaszaladtam gyerekekhez és felvettem őket.
- Mami? Mit csinálsz?
- Most jön a vadász! - mondták
- Vége a játéknak kicsikéim. Gyorsan vissza kell mennünk a házba.
- Baj van?
- Nem... Csak...siessünk...
Elindultam velük vissza. Lövések dördültek, mire mindketten hozzáfogtak sírni.
- Semmi baj... Marcos... Gyere a hátamra jó?
- Igen...
Odamászott. Muszáj, mert csak így lesz fél kezem szabad.
- Meg ne mozduljatok amíg nem mondom rendben?
- Igen...
- Semmi baj kincseim...
- Ott vannak!
Megint lövések hallatszódtak. Én is feléjük lőttem. Hármat lelőttem, de kifogyott a táram. Csak nyolc golyós volt... A francba... Még ketten üldöztek. Carlos nagyon sírt egyfolytában.
- Ne sírj kicsim... Semmi baj... Minden rendben... - pusziltam meg kis fejét
Mindjárt visszaérünk... Megláttam Lukast. Rémültnek tűnt. Hát még én... Hátranéztem. Nagyon sokan követtek. Az előbbi kettő átment vagy ötbe. Lukas elkezdett mögénk lőni.
Odaértem mögé.
- Szálljatok gyorsan be a kocsiba! - mondta
Adott egy pisztolyt is. Marcost beültettem. Aztán letettem Carlost is.
- Ülj be kicsim.
- Mami... - sírt még mindig
Nagyon meg volt rémülve. Nem érünk erre rá most.
- Csak ülj be... - mondtam próbálva nyugodt hangot megütni
Felvettem és elkezdett bekúszni. Már lényegében bent volt, de hirtelen valaki felélőtt. Te jó ég. Nem hagyhatom bármelyiküket is meghalni... Persze eléálltam egyből, így belémfúródott a golyó. Sam ült a volán mögött.
- Indulj... - mondtam neki
- De...
- Most!
Becsaptam az ajtót, ő meg a pedálra lépett és elvitte őket. Rohadtul fáj az oldalam... Elvettem kezemet onnan. Tiszta vér lett...
- Basszus kulcs... A kurva életbe... - hallottam Lukast szitkozódni megállás nélkül...
Jött egy másik kocsi... Beültetett.
- Ígérem mindjárt megyek én is. - mondta
Még kb ketten beültek. Nagyon elkezdtem szédülni... Neem....nem akarok meghalni... Nem Carlos síró tekintetét szerettem volna utoljára látni... És mi lesz a gyerekkel?
- Megjöttünk...
- Segíts neki kiszállni...
Valaki óvatosan kihúzott a kocsiból. Aztán felvett. Nem akarok meghalni...
- Basszus...tud valaki nyomókötést?
- Én igen...
Utána csak képekre meg néhány hangra emlékszem... Meg persze a fájdalomra...
- Hol van már az orvos?
- Most jönnek.
Kattanás...
- Rin... Hé...Rin...tarts ki...
Lukas hangja... Odanéztem.
- Nem lesz semmi baj... Bele ne halj nekem... - mondta
Kétségbeesettnek tűnik... Vajon mert ő is tudja hogy meg fogok halni? Vajon a gyerekek jól vannak? Remélem... Megfogta a kezemet.
- Itt vagyok... - mondta
Valami maszkot rámtettek. Elaltatnak? Nem akarok aludni... Lehet soha nem ébredek fel...
- Nem lesz semmi baj... - hallottam
Ne hazudjanak...
- Lukas...állj hátrébb...
Lassan elsötétült minden...