Maffiába Házasodva

4a

Akarok e még bármit? Ezt csak így spontán? Nagyon...para ez a tag...
- Nem...
- Akkor...
Felkapta a csomagokat és elindultunk ki.
- Lukas...várj... Adj ide párat. Nagyon nehéz lehet...
- Nem az. Én fogom hozni és kész.
- Akkor vigyük be kocsiba. Nehogy ennyi cuccal sétáljunk...
- Felőlem aztán.
- Megvárlak itt jó?
- Nem.
- Ugyan már... Fölösleges mindkettőnknek visszasétálni nem?
- Visszajössz és kész. Ne is gondolkozz szökésen cica.
- Nem vagyok a cicád... Amúgysem ismerem ezt a helyet... Hova mennék?
- Ismerlek már annyira, hogy tudjam simán eltűnnél és hazamennél valahogy így is.
Lehet mégis csak van valamennyi sütnivalója. Szerencse, hogy nem csak a tárcámban volt pénzem hanem a táskámba is tettem néhány dugi kártyát. Na mindegy. Vajon ha most elszaladnék mi lenne? Nem gondolnám hogy utánam tudna futni nem? Á...ez a központja... Biztos hogy utánam küldené jó pár emberét... Csak mert drágán vett... Na mindegy... Visszaértünk a kocsihoz és betette a cuccokat. Amíg nem figyel, most kéne lelépnem... Óvatosan elindultam hátrafelé.
- Hova-hova? - kérdezte valaki még mindig spanyolul
Odanéztem. Egy nálam magasabb szőkés hajú srác volt.
- Sajnálom... Én csak arra megyek...
- Sajnálom, de nem mész sehova hercegnő.
Mi?
- Yo Lukas! Pont időben jöttem mi?
- Késtél tíz percet Ryan. Többet ne forduljon elő.
- Ugyan már...csak tíz perc.
Ryan?
- Rin ő Ryan. Mostantól amolyan testőrként rajtad lesz.
- Tanultam rengeteg küzdősportot, fegyverhasználatot, vívást... Szerintem simán túlélem egyedül is.
- Hidd el, ez nem ilyen egyszerű. És amúgyis azért is kell hogy ne tudj elszökni.
- Klassz...
- Na mindegy. Gyere, üljünk be valahova enni. - mondta
Szóval, sajnos ketten ugyan, de elmentünk valamerre.
- Gyere. - húzta ki székemet
- Ijesztő amikor kedves próbálsz lenni.
- Ez alap etikett. Úgyhogy csak fogd be és ülj le. - mondta
- Chh...mindig elrontod a pillanatot.
Leültem, meg ő is. Rendelt valami kaját és hozzáfogtunk enni.
- Ízlik? - kérdezett
- Nos...érdekes, de nem rossz...
- Majd hozzászoksz idővel.
Kért bort is és öntött is a pincér nekünk.
- És amúgy? Meddig kéne itt dekkolnom?
- Nos...talán az örökké kielégítő válasz neked?
- Nem igazán... - mondtam
- Pedig jobb lesz ha hozzászoksz...
- Marco mikor jön?
- Mert?
- Passz. Biztos nem unatkozom vele majd csak azért.
- Értem... Csak hogy tisztázzuk, ő egyenlőre ott maradt. Jövő héten megy az Egyesült Királyságba. Szóval ne várd hogy jöjjön. És amúgy sincs hozzá semmi közöd, ugyanis én foglak elvenni.
Úgy félre nyeltem mint huzat.
- Ezt ne mondogasd..
- Pedig jól hallottad. A feleségem leszel cica.
- Neem...ez még viccnek is rossz. Szó sem volt ilyesmiről...
- Nem is. De ez csak rajtam áll miután én vettelek meg, azt csinálok amit csak akarok megmondtam.
- Remélem felfogod hogy nem fogok hozzádmenni. Ez elég abszurd. Még csak nem is ismerlek.
- És? Én igen. Nekem ennyi elég.
- Hát nem tetted valami magasra a lécet mit ne mondjak.
- Hidd el de.
Biztos félúton kettétört... Oda se neki.
- Szeretnél még valamit venni vacsora után?
Venni valamit?
- Nem igazán...
Ruháim vannak, mostmár telóm is. Igen. Kb ennyibe kimerül a szabadidőm. Tényleg... Marco azt mondta az a csávó aki meglátta ideszökött. Lehet engem is látott félig-meddig. Ki kéne nyírnom mielőtt elkezdenek körözni.
- Min gondolkodsz? - kérdezett Lukas
- Legutóbb Marco felsült egy munkával és akit leszúrt túlélte és ideszökött. Azon gondolkoztam holnap ki kéne nyírnom mielőtt eszébe jutna hogy esetleg van Marco nyakán egy pók tetoválás... Asszem a rajzon az nem volt.
- Hmm...nem is mondta.
- Persze hogy nem. Mindig én takarítok helyette oda se neki. - mondtam
- Majd mindjárt ráküldök egy tagot.
- Nem kell. Megcsinálom én.
- Jut is eszembe... Figyelj cica, az a helyzet, hogy mostantól nem szeretném ha bármilyen akcióban is részt vennél.
- Ezt...remélem te sem gondolod komolyan...
- De, én teljesen komoly vagyok.
- Ilyen nincs... Még jó hogy én is részt veszek majd ilyenekben. Eddig is mindenbe benne voltam és egyszer sem sérültem meg!
- Tudom jól, de mostantól ez nem pálya. Nem a te dolgod hogy kockáztasd az életedet. És én pedig nem fogok amiatt aggódni, hogy mi van ha fejbe lőnek.
- Mi lenne? Hozzámész máshoz és kész... Amúgy meg ha komolyan gondolod ezt, akkor is, amíg majd te kockáztatod az életedet én várjak otthon? Ne szivass... Ez biztos hogy nem lesz így...
- De, de igen így lesz. Erről nem nyitok vitát. - mondta - Megetted? Akkor menjünk haza. Már lassan úgyis esteledik.
Felálltam én is. Fizetett, aztán visszaindultunk a kocsihoz. Simán ki tudnék ajtón ugrani... Aztán gyorsba elugranék onnan... Igen...jó lenne...
- Ne gondolkozz szökésen cica. Csússz beljebb. Melléd ül Ryan.
- Oh...szuper...
Szóval vagy egy órát kocsikáztunk, mire végre elvileg odaértünk. Na végre... Kiszálltunk. Egy bazi nagy ház előtt álltunk. Hatalmas volt, és rohadt luxusnak tűnt az egész...
- Csukd be a szád, még belerepül a légy.
Lukasra néztem.
- Csak viccelek. Max a nyelvem. - mosolyodott el
- Annyira hülye perverz vagy...
- Ugyan... Tetszik?
- Még...nem tudom...
Bementünk. Bazi nagy volt belülről. Rohadt király volt. Gyorsba körbevezetett mind a négy emeleten. Elég sokan voltak mindenfelé... De tényleg... Nagyon...nálunk feleennyi ember sincs. Persze a házunk is kisebb jóval... Felértünk a negyedikre.
- Itt van a fontosabb emberek szobája, a főkomornyiké, Samé, Ryané, Kait még nem ismered de az övé is, és... Ez itt a te szobád. A szembe levő pedig az enyém. Nem jöhetsz be engedély nélkül a szobámba csak hogy tudd.
- Miért? Van bármi titkolni valód? - kérdeztem
- Nagyon humoros. Mindenesetre nem jöhetsz be magadtól.
- Persze, persze....
A negyediken van a szobám, az övével szemben. Pompás. Ha leugranék biztosan a bokámat törném... Jól kitalálta. Bementem újdonsült szobámba. Elég nagy volt és hihetetlenül tágas. Tévével, hatalmas ággyal, külön szobával a ruháimnak és fürdőszobának... Sőt még egy kis konyha is volt benne teli hűtővel felszerelve.
- Wow...
- Lenyűgözött mi cica? - mondta ajtófélfámnak dőlve
- Nos...nem rossz... - mondtam
Odajött hozzám és elémállt.
- Ugyan már...valld be hogy tetszik... - mondta
- Ki tudja...az otthoni szobámat jobban szerettem. Vajon miért?
- Majd elfelejted. Ezt sokkal jobban fogod szeretni ebben biztos vagyok.
- Csakugyan? Nem tervezek sokáig maradni. Addig pedig...elmegy...
- Ugyan cica... - fogta meg arcomat
Közelebb hajolt és fülembe súgta...
- Te az enyém vagy... Nem fogom hagyni hogy elmenj...ezt jegyezd meg jól. - mondta
Aztán kiment. Bolond ember... Na mindegy... Úgy gondoltam nagyjából kipakolom cuccaimat és elmegyek zuhanyozni. Szóval ja. Ezt tettem. Aztán felvettem valami laza szerkómat. Végülis...én már csak aludni akarok... Reggel aztán azon gondolkoztam mi legyen. Felöltöztem egy kicsit talán túl levágott felsőbe. Rohadt meleg van itt... Meg felvettem egy rövidnadrágot. Na lássuk csak. Hogyan kéne elszöknöm ma...
- Reggelt cica. - nyitott be Lukas
Oh...igen... Nos...valahogy el kéne őt távolítanom innen.
- Reggelt. - mondtam én is
- Hogy aludtál? - kérdezett közelebb lépve hozzám
- Jól... - mondtam
- Az jó...
Végignézett rajtam. Kellemetlen... Valami hosszabbat kellett volna felvennem... Aztán közelebb hajolt és megcsókolt volna, de volt annyi eszem hogy hátrébbléptem.
- Öm...a konyhát használhatom ugye?
- Igen... Persze. - mondta - De előbb még...
Közelebb lépett és megfogta a csuklómat. Aztán közelebb húzott magához.
- Eressz el...Lukas...én nem akarom ezt...
- Nem nagyon érdekel... - mondta
Megfogta derekamat és annál fogva húzott oda magához. Aztán megcsókolt. Próbáltam volna hátrébbtolni, vagy hátralépni, de az egész esélytelen volt... Szinte mozdulni nem bírtam, nem hogy kivitelezni bármelyik ötletemet is. Aztán jött a szájharapós cuccal és beengedtem nyelvét is. Durva a tag az biztos... Kis idő múlva végre levegőhöz tudtam jutni.
- Rohadj meg. - mondtam neki franciául
- Nem fogok cica. - mondta ő is
Ez csalás... Megint megcsókolt. Aztán felkapott és bedobott az ágyba.
- Hé... Ez nem volt valami kedves... - mondtam
- Kit érdekel? - mondta
Megint megcsókolt. Egyik kezével összefogta kezemet, másikkal meg benyúlt blúzom alá....
- Ne nyúlkálj te nem komplett...
- Akkor ne öltözz ennyire sokat mutató holmikba...
- Mondod ezt úgy, hogy van vagy 40 fok mindenhol...
- Remélem tudod, hogyha bárki ilyenben lát rajtam kívül, akkor nem fogok itt megállni... - mondta
Aztán megint megcsókolt. Nos...tény, hogy belőle ki is nézném hogy simán megerőszakolna bármikor... Mindegy is... Végülis ez csak egy csók nem? Lassan elengedte kezemet. Én meg csak átkaroltam miközben továbbcsókolt.
- Egész jól csókolsz. - mondtam
- Még jó. Hiszen én vagyok a dominánsabb fél.
- Biztos hogy nem. - mondtam neki
Megint megcsókolt, mire visszacsókoltam. Nem lesz ő a dominánsabb hiába reménykedik benne... Aztán kis idő múlva szétváltunk.
- Ma elmegyek innen egy pár órára. - mondta
- Minek?
- Kinyírom a tagot akit Marco-nak nem sikerült.
- Hmm... Felőlem aztán... Itt ellopod a munkámat...
- Addig maradj itt jó?
- Mármint a házban?
- Nem. A szobádban.
- Mi? Miért kéne?
- Mert azt mondtam és amíg nem vagyok itthon ezer százalék hogy te szökni próbálnál.
- Nem is igaz.
- Jaj dehogynem... De úgyis előkerítenélek a föld alól is szóval mindegy. Most megyek. Majd jövök valamikor.
- Ne már...Lukas...
Kiment. Hallottam hogy fordult a zárban a kulcs.
- Lukas!
Zárva volt...
- Hülye paraszt...
Csináltam magamnak kaját, összeszedtem néhány létfontosságú cuccomat pl egy pisztolyt, egyik bankkártyámat, útlevelet, stb és... Kinéztem az ablakon. Alattam négy emeletnyi árok vagy öt ember és beton... Hát ez...kellemetlen... De ugyan már... Ez a maffia... Előkaptam zsebemből ajtónyitó kis készletemet és fél perc alatt kilöktem a kulcsot és kinyitottam a zárat. Ráadásul még csak nem is egyre, hanem kettőre zárta biztos ami biztos... Oké... Aztán kinyitottam és halkan kimentem.
- És kajak kinyitottad... - mondta hang alapján Ryan
- Szia. Én most lelépek jó?
- Nem. Menj szépen vissza. Lukas azt mondta ne engedjelek ki.
- Ugyan már... Csak egy kicsit... Egy fél órára...naa...
- Nem lehet. Menj vissza jó?
- Biztos hogy nem.
Előkaptam addigra már oldalzsebembe csúsztatott pisztolyomat és rászegeztem.
- Akkor máshogy fogalmazok. Vagy kiengedsz, vagy golyót eresztek a két szép szemecskéd közé.
- Azért hasonlítotok Lukasszal.
- Nem mondanám. - mondtam neki - Állj arrébb.
- Biztos meghúznád a ravaszt?
- Hidd el...nem vagyok valami türelmes. Utoljára mondom el, mielőtt belédlövök. Tűnj előlem Ryan.
Arrébbállt. Én pedig elindultam le. A lépcsőn persze, nem a lifttel. Nem hiányzik egy áramszünet pont most. Gondolom Ryan már rég szólt másoknak. Úgyhogy... Bementem a legközelebbi szobába. Már csak három emelet magasan vagyok. Nem nagy cucc. Megkapaszkodtam a párkányba, lábammal meg a következő szint párkányára álltam. Óvatosan leguggoltam és a legalsóéra ugrottam. Onnan pedig már simán leugrottam csak. Páran szaladtak mindenfelé. A lényeg hogy ne lássanak meg. Találtam egy kocsit. Mondjuk ült benne valaki. Nem számít... Ő is meglepődött.
- Szálljon kifelé vagy lelövöm. - tartottam fejéhez a pisztolyomat
Egyből kiszállt persze, én meg beültem a volán mögé. Na jó. Elindultam a kocsival. Azt mondja, hogy...beütöttem telómba a város térképét és gps-be meg volt merre van. Elindultam arrafelé. Aztán megálltam ott persze. Még jó hogy tanultam kocsit vezetni... Pechemre egy jó fél óra volt mire odaértem.
- Jó napot. Egy jegyet szeretnék a következő járatra.
- Öt perc múlva indul Londonba.
- Tökéletes.
- Készpénz vagy kártya?
- Kártya.
Megvettem a jegyet. Jött a csekkolás. Persze a pisztolyt kidobtam előtte. Simán átengedtek. Már csak a kapukon kell átjutnom és le is léptem. Merre lehet? Még sosem utaztam repülővel így... Pláne külföldről visszafelé...
- Hatos kijárat... Meg is van...
Elindultam arrafelé, de hirtelen valaki visszahúzott.
- Mi...a?
- Hova lesz a séta cica?
Basszus... Annyi ember közül pont...
- Eressz el...
- Biztos hogy nem.
- Kérjük szálljanak fel a repülőre. - mondták a bemondóba
- Mit keresel itt? - kérdeztem
- Én? Most jöttem haza. - mondta - Erre mit kell hallanom? Nem telt bele három és fél órába hogy kiszökj. Miért van ez cica?
- Mert nem akarok hozzádmenni? Ugyan már Lukas... Te sem akarsz elvenni nem? Engedj el.. Becsszó nem hallasz rólam többet. Kifizetem... Egy hónap elég rá... Legyen kettő...
- Jaj cica...félreérted... Nem az a helyzet hogy én nem akarok hozzádmenni, csak hogy te nem szeretnél én hozzám. Az a baj, hogy az a legkevésbé sem számít...
- Kérjük szálljanak be a repülőbe. - hangzott mégegyszer
Mit csináljak? Szorosabban odahúzott magához.
- Úgy rémlik azt mondtam nem jöhetsz ki a szobádból nem?
- Mindenki tudta hogy nem fogom komolyan venni...
- Rossz válasz. Mihamarabb tanuld meg, hogy ez kurvára nem így megy cica. Amit mondok az úgy is lesz. Most pedig szépen hazamegyünk.
- A Londonba induló járat felszáll.
Hallottam hogy elment a járatom...
- Hát ez sajnos elment... Nem számít. Gyere.
Megfogta a csuklómat elég erősen és húzott maga után.
- Eressz el... Ez fáj...hallasz?
- Maradj csöndben, vagy még jobban fog.
- Dögölj meg. - mondtam
- Nem fogok. - mondta ő is
Tényleg erősebben fogta a karomat. Odaértünk egy kocsihoz. Benyomott és ő is odaült mellém. Bezáratta a sofőrrel az ajtót belülről és csak azután engedett el. Hát ez nagyszerű. Tiszta piros lett a keze helyén... Auch... Nem hiszem el hogy a célvonalba kaptam ki... Ez szemétség... Utálom...
Kb fél óra múlva értünk vissza, de még mindig piros volt. Kiszállt, közben pedig én is.
- Idefigyelj. - nyomott oda a kocsihoz - Ha együtt utazunk, ha nem, megvárod amíg valaki kinyitja neked azt a kibaszott ajtót. Nem szállsz ki magadtól. Értve vagyok?
Most mondanám hogy pont leszarom, de így is épp elég idegesnek tűnik.
- Értetted? - mondta még mindig idegesen
- Igen...
- Nagyszerű...
Megfogta a kezemet ugyanott és bementünk a házba. Odadobta valakinek a kulcsát meg a táskáját, velem meg egyenesen a lifthez ment.
- Mostmár...tényleg elengedhetnél... - mondtam
Elengedte a kezemet. Aztán a lift falához nyomott.
- Mégegyszer meg ne halljam hogy megpróbálsz elszökni tőlem. Én nem Marco vagyok és kibaszottul nem ugyanaz a vérmérsékletünk. Ha mégegyszer megpróbálsz lényegtelen hogy a reptérig, a kertig, vagy csak a szomszéd szobáig jutsz, ezt fogom a lábadba szúrni. - vette elő kis bicskáját - Felőlem játszhatunk így is. Ne akard kihúzni a gyufát, mert utána nem fog visszatolódni.... - mondta
Kinyílt a lift. Kiszálltunk belőle és szobámba vitt.
- Maradj itt. Remélem világos voltam. - mondtam
Csak bólintottam rá. Nagyon para ez a csávó. Marco egyáltalán nem ilyen volt...