Maffiába Házasodva

7a

Négy hónap múlva...

Rin:
- Jó reggelt! - jött be Lukas
- Jó reggelt.
- Gyere, reggelizzünk.
- Jó.
Így hát szokásunkhoz híven hozzáfogtunk a reggeli elfogyasztásához. De...kb két falat után... Nagyon rosszul lettem... Lehet csak penészes volt vagy tudja a halál.
Felálltam az asztaltól és kiszaladtam a mosdóba. Szinte egyből elhánytam magam. Mi a franc? Ráadásul már a havi menzeszemnek is meg kéne lennie... Előző hónapba se volt... Gondolom biztos mert lefeküdtünk párszor Lukasszal...
- Hé...jól vagy? - kérdezett
- Igen, csak...nem tudom mi van velem... Sajnálom...
- Nagyon sápadtnak tűnsz... Hívok orvost.
Várjunk... Az nem lehet hogy...terhes vagyok...? Nem...ez még viccnek is rossz lenne...
- Nem kell... Tényleg jól vagyok...
Megint elhánytam magam, ő meg már ment is az orvoshoz.
Nagyszerű...
- Mi történt? - kérdezett az orvos
- Csak valamiért rosszul lettem. - mondtam - Ennyi. Biztos valami vírus... Volt már ilyen máskor is velem. Nem nagy ügy...
- Értem... Egy gyors kivizsgálást tartok azért. Menj csak Lukas. Majd közlöm mi lett.
- Biztos?
- Nem szeretem ha figyelnek. Menj ki jó?
- Rendben...
- Hajtsd fel a felsődet. Meghallgatom a légzésedet.
- Rendben....
Rámtette azt a vackot.
- Hmm...érdekes...
Csináltunk valami tesztet.
- Igen...jól gondoltam...
- Baj van?
- Nem... Minden rendben. Sőt... Hagy gratuláljak.
- Mihez? A rosszulléthez?
- Nos...részben, ugyanis te bizony terhes vagy.
Elejtettem a poharat ami a kezemben volt.
- Azért ennyire ne örülj. - mondta
- Neem...az nem lehet... Hiszen... Én...
- Pedig de. Ráadásul már két hónapos a kis lurkó odabent.
- A francba.... - mondtam - Majd...elmondom én Lukas-nak.
- Rendben. Természetesen nem fogom én elmondani...
Kimentem. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Teljesen...sokkot kaptam... Legszívesebben hozzá fogtam volna bőgni. Egyenesen felmentem Lukas szobájához. Hát ez kurva jó. Vagyis rohadtul nem... Még csak 18 vagyok... Rohadtul nem akartam még gyereket. A fene vinné el... Bementem hozzá. Épp valami rohadt pisztolyt szerelt össze.
- Hm? Baj van? - kérdezett
- Hogy baj van-e? Kurva nagy baj van! - mondtam neki
Annyira ideges voltam, hogy először lekevertem neki egy pofont, aztán hozzáfogtam bőgni mint egy hülye kisgyerek. Leguggoltam közben a rohadt ágya mellé.
- Au... - mondta - Nos...most rohadtul nem tudom hogy idegesnek kéne-e emiatt lennem vagy minek... Hé... Miért sírsz cica? Hiszen...én kaptam nem?

Lukas:
Nem értem mi van... Pofán vág, aztán meg hozzáfog sírni? Ekkora baj van vajon?
- Hé...cica...megijesztesz...
Hozzáértem volna, mire elcsapta a kezemet.
- Ne érj hozzám... - sírt tovább
Nem szeretem ha sír...ettől csak még idegesebb leszek. Főleg hogy még nem is sírt mióta itt van... Basszuskulcs... Megöleltem közben hátát simogatva.
- Mondd el kérlek mi a baj... Hallasz? Naa...kérlek...
Nagy nehezen csak abbahagyta a sírást... Nagyjából...
- Mi a baj? - mondtam megint
- Azt mondta...az orvos...hogy...én... Én...
Nagyon idegesnek tűnt.
- Valami baj van? Beteg vagy esetleg? Nekem elmondhatod cica... Ismersz... - öleltem meg
- Terhes vagyok Lukas...két hónapja... - mondta végül
Kellett vagy két perc mire egyáltalán fel bírtam fogni hogy jól hallottam... Aztán még vagy három mire bármi reakciót kibírtam nyögni meglepettségemben. Mint aki sokkot kapott kb úgy éreztem magam.
- Terhes...vagy? - kérdeztem végül
Nos...erre még én sem számítottam. Pláne nem ilyen hamar...
- Ez most...komoly?
A reggeli rosszullét... Az hogy így sírva fakadt... Hogy az orvos kiküldött... Minden egybevág...
Csak bólintott rá egyet még mindig mellkasomra hajtva fejét. Terhes. És most két hónapos az első közös gyermekünkkel... Az én gyerekemmel... Megöleltem csak.
- Hiszen ez...csodálatos... - mondtam volna neki legszívesebben, de tudtam hogy ő neki annyira nem csodálatos dolog ez... Hiszen nemrég ismert meg, és még csak 18... Szinte semennyit nem élt.... És valljuk be... Emiatt csak még jobban fogom korlátozni... De akkor is... Nagyon boldog vagyok... Amikor úgy tűnt megnyugodott megcsókoltam.
- Nem is mondasz semmit? - kérdezett
- Nos...jelenleg ha azt mondanám én vagyok a világ legboldogabb embere szerintem nem igazán éreznéd attól még jól magad...nem?
- Nem... Nem igazán... - mondta
Kicsit nekem dőlt.
- Remélem tudod mennyire utállak...
- Nos...el tudom képzelni.
- Akkor...szorozd be egymillióval és tálan az alsóhatárát súrolja...
- Kedves vagy mint mindig...
- Tudom... Te jó ég de elegem van... Bocs hogy sírva fakadtam, csak nagyon kiborultam... Szobámba megyek...
- Semmi baj. Elkísérlek.
- Minek?
- Nehogy rosszul legyél.
- Szuper... - mondta
Szóval bementünk szobájába.
- Nem lehetne...hogy mondjuk ne tartsuk meg?
- Mi? Miről beszélsz?
- Nekem nem volt anyám szinte semmikor. Fogalmam sincs mi van...
- Semmi baj... Megoldjuk...mint mindent. Rendben? Nem lesz semmi baj...
- ...
- Gondolom tudod, de mostantól nem mehetsz sehova sem egyedül, és legalább két emberem veled lesz ha én épp nem tudok menni.
- Minek? Fel se tűnt volna neked ha nem szólok...
- Az lényegtelen... - mondtam megcsókolva - Szerintem eddig is nagyon vigyáztam rád, de mostantól még jobban kell majd... Remélem felkészültél rá.
- Ez még hiányzott mit ne mondjak...
- Ki tudja idebent mikor lesz szükséged valakire, szóval lesz bent egy cseléd...természetesen egy nő, nehogy esetleg itt legyél rosszul és ne tudjak róla.
- Ne szivass...
- Ugyan...ez még semmi... A többit majd kitalálom még. - mondtam neki
- Nos ha eddig nem is mentél az idegeimre annyira, most szuper úton haladsz...
- Ugyan hercegnőm... Azért valamilyen szinten te is örülsz nem? Te is szerettél volna gyereket igaz?
- Nos...igen...de nem ilyen gyorsan... Még csak 18 vagyok... Ennyi idősen tudod mit akar az ember? Bulizni, minden hülyeséget kipróbálni, inni, vásárolni, szörfözni... Nem terhesnek lenni... Fogalmam sincs hogyan kéne egy gyerekre vigyázni...
- Gondolom mindenki így kezdi... Nem?
- Nem tudom... - dőlt nekem - Mi lesz ha valami baj lesz? Vagy ha esetleg nem jön össze? Én abba bele is pusztulnék...
- Hé...ha ne adj Isten bármi gond lenne, akkor természetesen téged mentenélek nem a gyereket. Ha nem jönne össze, akkor csak elfelejtenénk mintha mi sem történt volna. Pont ez az. Még csak 18 vagy. Akár százszor is próbálkozhatunk gyerekkel... Nem lesz semmi baj hercegnőm. Végig itt leszek... És ne is gondolj ilyenekre rendben? Minden rendben lesz! Utána is élheted az életedet mint akárki. Inkább örülj neki. Így majd látod az unokáidat is felnőni, meg a dédunokáidat...
- Na persze... És...mi van ha lány lesz?
- Akkor lesz egy gyönyörű lányunk. Ne aggódj... Ha sosem születne fiunk se lenne semmi baj. Végülis neked se született fiú testvéred nem? Persze örülnék nagyon ha fiú lenne, de nem baj ha nem az lesz...
- Csak hogy tisztázzuk... Ha kiderül melyik lesz, nem fogom elmondani amíg meg nem született.
- Jó. Legyen meglepetés.
- Kicsit szédülök...lefekszem jó?
- Igen. Persze. Menj csak. Itt maradjak?
- Nem muszáj... Talán egy kicsit...
- Jó...
Odefeküdtem mellé és megvártam amíg elaludt. Annyira boldog vagyok... Az az egy biztos hogy ma leiszom magamat a sárgaföldig. Lementem. Az egyik megbízható cselédet felküldtem mellé. Két emberemet Dennist és Joet ráállítottam, aztán...
- Ryan!
- Hello! Mi újság?
- Hozd a srácokat. Elmegyünk inni.
- Woah! Yay! Szaladok!
Szóval elmentünk a kedvenc kocsmámba. Mindenki mást kiküldtek rajtunk kívül.
- Mire fel iszunk? - kérdezett Ryan
- Ha minden igaz apa leszek! - mondtam
- Mi? Komolyan? Kitől?
- Rintől természetesen.
- Nem mondod... Hát ez nagyszerű hír! Fiú? Lány?
- Még nem tudni.
- Nem baj! Gratulálok!
Szóval a délutánt szinte végig ittuk, aztán hazamentünk. Felmentem szobámba és lezuhanyoztam, meg hajat is mostam hogy ne legyen pia szagom. Aztán bementem Rinhez. Ott volt Claire is vele.
- Lukas úrfi...
- Minden rendben volt?
- Nos...ebéd után rosszul lett és hányt, szóval az orvos azt mondta feküdjön le aludni.
- Értem... Most elmehetsz.
- Értettem.
Kiment. Én meg odafeküdtem mellé. Tényleg gyönyörű... Megsimogattam arcát. Nem ébredt fel rá. Nem is baj. Óvatosan odahúztam magamra. Furcsa mód átölelt, de ha engem kérdeznek még mindig aludt... El se hiszem hogy tényleg gyerekünk lesz... Annyira...furcsa érzés... Mintha még sose lettem volna ilyen boldog... Erre ő hozzáfog zokogni... Biztos nagyon fog aggódni végig, úgyhogy majd nekem kell pozitívnak lenni... Mostantól sok mindenre kell figyelnem... Senki nem dohányozhat a közelében, nem ihat alkoholt, egészséges ételeket kell kapnia... Meg persze mindent amit megkíván... Úgy örülök neki...
Fel se tűnt és én is elaludtam...