Maffiába Házasodva

8a

Lukas:
Uvah... Úgy érzem ezt nagyon elszúrtam és kifejezetten haragszik most Rin... Gondoltam benézek hozzá. Az ágyhoz mentem, de csak a két kis csöppséget találtam bent, betakarva... Hallottam hogy a zuhanyban van valaki. Gondolom épp fürdik... Nemsokára kijött.
- Jó reggelt. - mondtam neki
- Neked is. - mondta
Igen. Egyértelműen haragszik. Leült reggelizni. Én is odamentem. Úgyis csinál mindig nekem is...
- Ugyan már...meglett...nem?
- Nem erről van szó Lukas. Nem ez az első alkalom hogy szem elől téveszted őket. Tudod hol volt? A bejárattól nem messze! Lehet legközelebb ki fog menni véletlen és ki tudja...elüti egy autó, vagy napszúrást kap, vagy elrabolják... Annyira...figyelmetlen vagy és ez rohadtul felidegesít! Azt hittem nekem lesznek bajaim a gyerekneveléssel, de úgy tűnik neked egy gyerekre nem megy odafigyelni nem hogy kettőre! Egyáltalán megvetted neki végül a figurát?
- Nem...
- Elegem van...! Vedd már észre egy kicsit magad!
Mi a franc? Értem én hogy elszúrtam, de nem beszélhet így velem... Felkelt és kivitte a tányérját. Én is felkeltem.
- Fogd vissza magad cica.
- Mégis miért kéne? Neked kéne jobban odafigyelni, főleg azért mert ilyen a családunk.
Elegem van.
- Ne kiabálj velem, vagy ideges leszek.
- Jó! Nem is ártana annak lenned! Megnézném mit szólnál ha én hagytam volna ki tudja hol egyiküket!

Rin:
Idegesnek tűnik. Nem baj! Meg is érdemli. Aztán hirtelen pofán vágott. Rohadtul meglepődtem és fájt is. Ránéztem. Ő is meglepettnek tűnt. Áh...elegem van... Nem vagyok a retkes játékszere... Én ezt nem bírom idegileg... Hogy ennyire felelőtlen, és még ha igazam van is ez történik... Éreztem hogy hozzáfogtak folyni a könnyeim.
- Rin...én...sajnálom... - mondta
- Dögölj meg te szemét... - mondtam
Felkaptam a kabátomat, a pénztárcámat és kimentem becsapva az ajtót. Leszaladtam, beültem egy kocsiba és elhajtottam a francba. Egyenesen a reptérre mentem. Pont akkor indult egy járat haza hozzánk. Vettem gyorsan egy jegyet és felszálltam rá. Rohadjon meg az egész világ Lukasszal az élen.

Lukas:
- A kurva életbe... - mondtam feleszmélve
A gyerekek hozzáfogtak sírni. Gondolom mert Rin úgy bevágta az ajtót hogy csoda hogy ki nem szakadt tokostul...
- Semmi baj... - mondtam nekik megsimogatva kis fejüket - Minden rendben... Kész a reggeli. Ki éhes?
- Én! - mondták egyszerre
Aztán már szaladtak is enni.
- Ryan! - hívtam fel
- Mizu? - kérdezett
- Rin lelépett.
- Mi?
- Hosszú történet... Csak kerítsd elő rendben?
- Oké...
Csak nap végére lett meg hogy úgy fest visszarepült Olaszországba... A kurva életbe...
- Apa... - jött hozzám Carlos
- Szia kicsim! Mi újság?
- Hol van mami? Ma még nem láttam...
- Most...el kellett kicsit mennie.
- Azért nem jött ebédet adni?
- Igen...
- Azt mondta ma kapunk valami nasit. - mondta Marcos
- Igen? Akkor...mindjárt hozok majd én...
- Akkor nem ad jó éjt puszit? - kérdezett Carlos
- Mi?
- Mindig ad nekünk jó éjt puszit! - mondta Marcos is - Ma miért nem? Mindig szól ha el kell mennie...
- Egy kicsit...összevesztünk...
- Akkor kérjetek bocsánatot!
- Ez nem ilyen egyszerű... Van hogy...nem megy így a dolog... És nem lehet...
- A mamit akarom... - fogott hozzá sírni mindkettő
Basszus...én is vele akarok lenni... Hoztam nekik gyorsan enni valamit hátha az kicsit lenyugtatja őket, de nem nagyon jött be...
- Ne sírjatok jó? Majd...holnap hazajön. Várjatok.... Haló? - csináltam úgy mintha hívna - Pont anyu az kicsikéim. Üzeni hogy jó éjszakát és küldi a puszikat, de most sietnie kell úgyhogy leteszi jó?
- Igen? - mondták
- Igen.
Letettem.
- Adok én is, meg ő is küldte, úgyhogy mostmár jó lesz a kis éjjeletek ugye?
- És mesét is olvasol? - kérdezett Carlos
- Mesét?
- Mami minden csütöjtök, péntek, meg hétvége felolvas nekünk a kedvenc könyvünkből... - mondta Marcos
- Öö...persze hogy olvasok... - mondtam - Gyertek, menjünk.
Bementünk a szobájukba. Beraktam őket az ágyba.
- Mami azt mondta lefekvés előtt mindig át kell öltözni. - mondták egyszerre
- Hogy ez a mami mennyi mindenre megtanított titeket...
- Igen! Azt mondta ha nagyok és okosak szeretnénk lenni sok mindent kell tudni!
- Értem...
Végülis igaza van... Melyik lehet a pizsamájuk? Gondolom ugyanúgy néz ki, mivel ők is ugyanúgy néznek ki...
- Ez a pizsamátok?
- Igen!
Na végre valami amit eltaláltam. Gyorsan... Nagyjából húsz perc alatt sikerült végre átöltöztetnem őket. Aztán befektettem az ágyukba és elkezdtem a hülye könyvükből olvasni. Egész kis aranyos történet volt. Mire végeztem már mindketten aludtak mint a bunda... Na végre... Halkan kimentem. Még csak hat óra, de már úgy érzem magam mint aki lelkileg teljesen kész...
- Főnök! - szólt nekem Josh
- Csshh! Fel ne ébreszd őket, mert akkor te fekteted le mindet!
- Oh...oké... Telefon alapján nem tudjuk bemérni Rin kisasszonyt, gondolom kikapcsolhatta. Nagyjából ott elvesztettük hogy Olaszországba repült, a gépe biztos megérkezett már. Mit csináljunk?
- Utánamegyek.
Szóval így történt hogy a következő járattal utána repültem. Lett már vagy éjfél mire odaértem. Hol lehet? Először persze az otthonában kerestem, de nem volt... A fene... Akkor mégis hol lehet? Végül egy szállodában maradtam éjjelre... Másnap reggel sorra vettem minden lehetséges embert akinél lehet, de semmire nem jutottam, ugyanis egyik se tudott róla semmit. Aztán olyan kettő körül eszembe jutott, hogy volt egy régi barátja az esküvőjén és hogy órákig beszélgettek utána... Azt hiszem.. Anne-nek hívják...
- Ryan! - hívtam fel
- Főnök?
- Hogy hívják azt a lányt, valami Anne asszem aki ott volt az esküvőnkön.
- Oh...az a lány... Nagyon aranyos teremtés... Anne Loranzo.
- Mondd hol lakik.
Szóval elmentem a címre. Becsöngettem.
- Tessék? - nyitott ajtót Anne
- Szia! Lukas vagyok, Rin férje. Nincs véletlen itt?
- Rin? Ömm...nincs...
Hazudik. Felismerem.
- Azért remélem nem baj ha körbenézek.
- Figyelj...nem véletlenül jött ide. Hagyd békén...
- Hm? - néztem rá
- Semmi! - vágta rá egyből
Felmentem a szobákhoz. Benyitottam párba, mire végre megtaláltam.
- Anne mi ennek a cí- - Rámnézett. Aztán már ugrott is volna ki az ablakon, de pechére visszahúztam egyből.
- Hova-hova hercegnő?
- El tőled minél messzebbre. - mondta - Én egy percig nem maradok veled. A pofám leszakad hogy képes voltál képen vágni...
- Sajnálom oké? De gondolom feltűnt, hogy kurvára nem lehetne így beszélned velem!
- Épp ez az! A micsodám is tele van már azzal, hogy neked bármit lehet, nekem meg rohadtul semmit, miközben valljuk be, nem sok mindennel járulsz hozzá a gyerekek neveléséhez!
- Dehogynem!
- Na mivel?
- Megtanítottam focizni őket!
- Aminek eredményeképp beugrottak a labda után a medencébe és majdnem megfulladtak!
- Jó...ez igaz, de akkor is...
- Rohadt felelőtlen vagy! Ez az igazság...és nekem ebből elegem van... Nem akarok minden percben amiatt aggódni mit rontasz el... Vagy hogy egyáltalán biztonságban vannak-e... Felfogod?
- Igen...és sajnálom... Megpróbálok jobban odafigyelni rájuk.... Csak... Gyere haza...kérlek.
- ...
- Tök mindegy igazából, ígyis úgyis hazaviszlek. - mondtam felkapva
- Tegyél le! Hallasz? Lukas!
- Fogd be cica amíg még szépen mondom...
Betettem a kocsiba és már be is ültem. Az ajtót belülről bezártam és már mentünk is magángépem felé.
- Nem megyek haza...! Hallod? Tegyél már le vagy sikítok!
- Felőlem aztán, lefizetek bárkit.
- Idióta vagy!
Felvittem a repülőre és bedobtam az ágyra. Aztán már indították is a gépemet.
- A franc...
- Kártyádat add ide. - mondtam neki
- Mi? Ne már!
- Add ide!
Láttam hogy kezében van.
- Csinálhatjuk máshogy is. - mondtam
Hirtelen megcsókoltam.
- Mostanában úgyis rohadtul nem foglalkoztál velem.
- Nem tudom kinek a hibája hogy terhes lettem.
- Természetesen a tied...kié lenne hercegnő?
- Hát a ti-
Megint megcsókoltam félbeszakítva. Benyúltam pólója alá, közben óvatosan kivéve kezéből kártyáját. Aztán lehúztam róla felsőjét.
- Lukas...nem kéne...
- Dehogynem cica...
Én is lekaptam sajátomat és megint megcsókoltam. Odahúztam ölembe és megint megcsókoltam, aztán kikapcsoltam melltartóját.
- Lukas...nem kéne...
- De, de igen... Felőlem állhatsz ellen cica... Játszhatunk úgyis... - mondtam
Megint megcsókoltam, de csak nem akarta beadni derekát. Jó. Akkor legyen így... Megfogtam kezét és összekötöttem valami puha anyagú kötélszerűséggel. Felhúztam és megint megcsókoltam. Aztán feje fölött a falban levő cuccra kötöttem. Így ni.
- Eressz el... - mondta
- Nem még... Nagyon rossz voltál cica... Így elszökni...
- Fogd be...
- Na látod... Erről beszélek...
Megcsókoltam, aztán lejjebb haladtam először nyakára, majd kulcscsontjára, utána pedig mellére.
- Ne csináld...
- Dehogynem..
Elkezdtem nyalogatni, meg szivogatni. Szerintem elértem a kellő hatást... Előszedtem két bimbó csipeszt és ráraktam neki mellbimbójára egész szorosan odacsípve.
- Auch...Tudod ez hogy fáj?
- Nos...nem, de az a lényeg cica... Amolyan büntiképp. És ez még csak a kezdet...
Megcsókoltam, közben pedig levettem bugyiját és felnyomtam két ujjamat. Lehet kicsit sok volt egyszerre, de most nem számít... Aztán lassan mégegyet. Kihúztam belőle, és felcsúsztattam egy pénisz alakú vibrátort neki, majd visszahúztam bugyiját.
- Mit...művelsz?
- Nos...van másfél óránk mielőtt visszaérünk Spanyolországba... Gondoltam addig elszórakozunk... Például benyomom ezt...
Benyomtam egy gombot, mire elkezdett rezegni az a vibrátor benne. Nagyon aranyos hangokat adott ki... Teljesen kemény lettem ha eddig még nem lettem volna az. Szóval levettem a nadrágomat én is. Tettem a szemére egy szemfedőt is. Aztán feljebb vettem, mire még intenzívebben kezdett el hangokat kiadni. Mivel úgysem bírtam volna megállni, kivertem magamnak. Ő viszont így nem tudott elélvezni... Szegénykém... Szóval a kedvéért az utolsó fokba állítottam. Tehát a legerősebbe. Hagytam kb negyed órát, aztán leállítottam. Kihúztam belőle, kikötöztem, betettem az ágyba és beraktam sajátomat. Nem húztam fel óvszert most sem. Nem kell az. Szóval én beleélveztem, meg ő is elélvezett.
- Annyira...utállak.
- Nem baj cica... Úgysem menekülsz...
Levettem a szemkötőt, meg a mellbimbócsipeszeket róla. Ezt követően elmentünk zuhanyozni, de még mindig össze volt kötve a keze, úgyhogy végülis mégegyszer szexeltünk. Aztán kikötöztem. Gyorsan lezuhanyoztunk, nagyjából megtörülközött és ment aludni. Addigra már kicserélték persze a huzatot. Odahúztam magamra őt. Éreztem ahogy a puha mellei hozzáérnek mellkasomhoz. A franc... Nem tehetek róla, egyszerűen az őrületbe kerget... Mégha nem direkt akkor is... Szóval vele ellentétben alig bírtam elaludni...
- Cica...
- Hm?
- Feküdjünk le mégegyszer.
- Mi bajod van? Biztos hogy nem...
- Nem tehetek róla...
- Dehogynem...állítsd le magadat. - fordult el
- Naa...csak mégegyszer. - csókoltam meg
Végül csak lefeküdtünk.