Maffiába Házasodva

5a

Lukas:
Megkerestem Ryant
- Oh... Sajnálom... - mondta egyből
- Mondj egy értelmes okot amiért már a reptéren volt.
- Nos...pisztolya volt és mint huzat a fejemhez nyomta... Azt mondta hogy simán lelőne... Tisztára mint amikor te mondasz ilyet...ne haragudj...
- Használhatatlan egy banda vagytok. - mondtam
- Sajnálom.
- Na mindegy. Három nap múlva elveszem. Utána már hiába szökne. Előkeríteném a föld alól is.
Honnan szedett egyáltalán pisztolyt? A táskája? Biztos vagyok benne... Értem... Az nem túl jó. De ha azt mondanám kutassák át a dolgait méginkább csak perverznek tartana. Nem mintha számítana... Kis idő múlva bementem hozzá. Egyértelműen pocsék kedve volt. Mint aki az ágyán duzzog úgy festett. Lehet úgy is volt. Talán a laptopjával babrált éppen. Rámnézett, aztán vissza rá.
- Szeretnél még valamit mondani? - kérdezett
- Nos...a maival kapcsolatban nem igazán. - mondtam
- Nem? Hmm...értem.
Letette a laptopot. Aztán felkelt és elémállt.
- Nos nekem lenne mit mondanom!
Na erre kiváncsi leszek.
- Csak hogy tisztázzuk, akármennyire szeretnéd, nem vagyok egy rohadt eszköz, vagy egy kutya hogy azt mond itt maradsz és itt is maradjak! Szerintem rohadt természetes hogy megpróbálok lelépni és kurvára nem az én hibám hogy nulla, pocsék embereid vannak akik még arra sem képesek hogy megállítsanak, ráadásul undorító dolog hogy fenyegetni próbálsz a hülye kis bicskáddal. Nekem is van, mégsem akarom belédszúrni, pedig sokszor nem ártana, szóval lehetőleg fogd vissza magad, mert ez csak arra jó hogy még jobban megutáljalak. Jaa és ha mégegyszer így megszorítod a csuklómat akkorát lekeverek hogy legalább a fal fogja adni a másikat, szóval ehhez tartsd magad.
- Ennyi?
- Nos...igen...
Elnevettem magam. Nagyon nagy ez az egész... Egyszerűen...
- Most min nevetsz? - kérdezett
Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Egyik kezem derekán, másik egyenlőre azon a kezén volt amivel épp képen akart volna vágni. Igen...mindenképpen megtartom... Olyan szívesen megfektetném itt helybe...
- Nos cica...nem értettük meg egymást... Először is... Nekem nem mondod meg hogy mit csináljak... - csókoltam meg utána - Másodszor, ezerszer megmondtam hogy az van amit én mondok... - csókoltam meg megint - Harmadszor pedig velem te nem beszélsz így...
Próbált közben hátrébbtolni, de persze esélytelen volt pláne fél kézzel.
- Ha neked lehet, akkor nekem is... - mondta
Felvettem és bedobtam az ágyba, utána pedig fölémásztam.
- Csak hogy tisztázzuk, nagyon sok mindent lehet nekem amit neked nem. Remélem tudod...
- Na per-
Megcsókoltam félbeszakítva mondandóját. Megharaptam száját, mire nagy nehezen végre széjjelebb nyitotta, így bejuttattam nyelvemet. Lassan abba kéne hagynom, mert nagyon szűk lesz a nadrágom... Nem tudom miért van ez, de valamiért kurvára beindulok tőle... Megszorította pólómat. Kéne neki levegő mi? Sajnálom cica...de itt én diktálok... Még egy kicsit elszórakoztam nyelvével mire hagytam levegőhez jutni.
- Olyan szívesen megrontanálak itt helybe... De mindent sorjában nem?
- Ro-
Megint megcsókoltam. Úgyis csak azt mondta volna rohadjak meg...
- Három nap cica. Ehhez tartsd magad. Három nap múlva elveszlek. Azért várok csak ennyit hogy meglegyen a bűvös hármas. Nem bánom ha addig próbálkozol lelépni, utána úgyse fogsz tudni... - mondtam

Rin:
Hát ez...nagyszerű... Leszállt rólam és kiment. Három nap? Az nagyon kevés...
Aznap már nem sikerült semmit se csinálnom. Másnap csináltam magamnak reggelit, és hozzáfogtam enni amikor betévedt hozzám.
- Jó reggelt! - mondta
Jó kedve van hogy vinné el a frász...
- Neked is. - mondtam
- Csinálj nekem is reggelit. - ült le mellém
- Nem tudom feltűnt-e, de éppen eszem és ahogy látom van két kezed... Csináld meg magadnak.
- Ilyet nem játszunk... Naa...csinálj nekem reggelit... - mondta
- Tudod mit? Mond azt hogy kérlek vagy valami és csinálok.
- Nem kell megkérnem senkit semmire. Azért vannak itt hogy azt tegyék amit mondok. Nem foglak kérni. Csak csináld és kész..
- Nos, én pedig nem fogom miattad zavartatni magamat.
- Nem?
- Nem.
- Hmm...értem. Akkor...
Elvette előlem a tányéromat és kiindult vele.
- Hé! Mit művelsz? Add vissza! Az az enyém!
- Biztos hogy nem kapod vissza! - mondta és kajak kiment vele
- Bunkó... Tök mindegy...
Csináltam magamnak kaját és megettem. Aztán elmostam és gondoltam kimegyek felmérni a terepet. Ryan is ott volt ajtóm előtt.
- Előre szólok szökni próbálsz erővel is kiüthetlek. - mondta
- Felőlem aztán... - mondtam
Szóval itt van Lukas szobája. Akkor ezt elkerüljük nagy ívben. Lementünk. A kertben alig vannak emberek. Potenciális szökési terület. Bár kicsit tágas és átlátható. Nem is baj... Majd este bepróbálkozom. Igen. Szóval vártam. Aztán eljött az este nyolc. Akkor, majd most. Elhúztam ablakomat és óvatosan rámásztam a keretre egy bankkártyámmal a zsebemben. Harmadik... Hmm... Ha egyel lejjebb tudnék mászni... Megfogtam a keretet és óvatosan kimásztam. Az alattam levő szoba ablakának szélébe kapaszkodtam lábammal, majd óvatosan leguggoltam. Meglepetésemre Lukas volt bent pont. Épp valamit olvasott. Ne nézz ide...ne nézz ide... Már csak egy kicsi hiányzik a tökéletes szökésemig. De hirtelen odanézett rám.
- Persze...ez az én rohadt szerencsém... - motyogtam magamba
Kinyitotta az ablakot és nekitámaszkodott.
- Mi az? Friss levegő kellett? - nevetett a saját viccén
- Humoros... Pedig nem is gondolnád milyen nehéz volt kimászni... Akkor én megyek is tovább.
Megfogta csuklómat.
- Ha már voltál ilyen kedves és benéztél igazán maradhatnál is. - mondta
Szóval volt olyan kedves és segített bemászni...
- Negyediken...persze... Jó már hogy nem a tetőn van a szobám... - mondtam
- Mit csináljak veled? - kérdezett rámnézve - Először is...ürítsd ki szépen a zsebeidet. - mondta
- Chh...
Voltam olyan rendes hogy elővettem belőle a zsebkendőmet és a mobilomat.
- Ennyi?
- Miért? Mit vártál?
- Hova tetted a bankkártyádat?
- Milyen bankkártyát? - játszottam a hülyét
- Legyen hát... Ha ennyire szeretnéd hogy én kutassalak át... - mondta
- Mi?
Odahúzott magához és megcsókolt. Közben lekapta nyakkendőjét. Aztán összekötötte vele a kezemet.
- Hé!
- Mi a baj? Te nem mondtad el... - mondta - Ne hibáztass...
Megint megcsókolt, közben másik kezével benyúlt pólóm alá.
- Ne nyúlkálj... A cipőmben van...
- Hmm... Biztos csak ott? Van még?
- Nem mindegy?
- Nekem teljesen... - mondta
Megpuszilta nyakamat és elkezdte kiszívni.
- Ugh...ne csináld...több nincs nálam...
- Táskádba?
- Már csak egy van...
- Hmm...értem... Azért biztos ami biztos leellenőrzöm...
Benyúlt melltartóm alá és mellemre csúszott keze.
- Ne nyúlkálj már te perverz... - löktem hátra
- Hmm... Legyen.. Akkor, add szépen ide.
Leszedte kezemről és visszavitt szobámba. Aztán odaadtam neki.
- Őrt rakok a szobád alá is. Jó éjt. - mondta otthagyva
Nagyszerű... Ezt jól elszúrtam... Tök mindegy... Végül csak aludtam nyugodtan. Aztán másnap reggel az jutott eszembe hogy mi van ha csak egyszerűen leütöm Lukast. Szóval amikor hallottam hogy kinyitotta ajtómat, nagy profin beálltam mellé és megpróbáltam leütni a fejét. Igen... Elég gyenge próbálkozás volt. Simán kivédte. Jó. Annyira nem simán, de kivédte. Persze azért ő is meglepődött. Inkább csak reflexnek mondanám. Aztán gondoltam lerúgom akkor, de csak elkapta a lábamat és a földre rántott.
- Auch... - estem hátamra
Erre rámült...
- Ember...nehéz vagy...
- Mire véljem ezt az üdvözlést cica?
- Nos...én megpróbáltam... Nincs több ötletem...
- Ma megyünk neked menyasszonyi ruhát szerezni. Remélem boldog vagy. A gyönyörű csokrot már megvettem, meg az esküvői torta meg lakoma is alakul.
- Klassz...nem lehetne simán csak lelőni?
- Nem opció ne haragudj.
Tényleg...van még egy pisztolyom... Én hülye... Nem hogy azzal kezdtem volna...
- Mi az? Úgy elhallgattál... - húzott fel
- Semmi...csak elgondolkoztam. - mondtam
- Az nem túl jó. Ilyenkor mindig valami hülyeséget csinálsz. Jut is eszembe. Pakold ki a táskád.
- Biztos hogy nem. - vágtam rá talán túl gyorsan.
- Csak nincs valami rejtegetnivalód?
- Semmi közöd hozzá.
- Kipakoljam én?
Tök mindegy. Titkos zsebbe van úgyis. Kiraktam azt a néhány holmit ami benne volt.
- Most boldog vagy?
- Add ide.
Odaadtam. Előkapta bicskáját és beleszúrta.
- Mit művelsz?
- Áá... Még nem végeztem.
Hirtelen valami fémes hangúnak koppant.
- Bingó.
Szabályosan szétvágta és kiszedte a pisztolyomat. El akartam volna venni, de nem sikerült.
- Jössz nekem egy rohadt táskával... - mondtam
- Felőlem százat is kaphatsz cica... - mondta - Ne gondolj hülyeségre. Itt a vége a játéknak.
Szóval a délután folyamán persze anélkül hogy látta volna a ruhámat megvettem, meg cipőt is. Még eljegyzési gyűrűt is kaptam. Mik vannak... Tök mindegy...