THE BROKEN ONES - Steve Rogers, Avengers ff DISCONTINUED

Prológus

A teremben csönd ült. Ha leesett volna egy tű, még annak is hallották volna csengő hangját. Nick Fury összevont szemöldökkel merengett a semmibe, miközben Maria tisztította sebeit, amit a támadásban szerzett. Néha-néha felszisszent ezzel a csöndet kettévágva, de utána minden visszaesett az előző állapotba. 

- Itt biztonságban leszünk? - kérdezte Maria a csöndet végérvényesen megtörve. 

- Erről a helyről még a Shield sem tud. Még Coulson sem. - szólalt meg hosszú idő óta az igazgató a támadás óta előszőr. Maria mély lélegzetet vett. Tudta, hogy főnőkét erősebb fából faragták, de néha ő sem tudja megállítani magát, hogy ne aggódjon érte.

Újra csend ált be.

- Hogy történhetett ez?

- Nem tudom. - szorította ökölbe a kezét az igazgató. - Nem tudom, és ez aggaszt a legjobban. 

Még most is látta maga előtt a férfit, aki egy lövéssel képes volt autóját a levegőbe repíteni. Életében először volt ennyire tanácstalan. A férfi megállíthatatlannak tűnt, olyan volt, mint egy szellem. Rémisztő és veszélyes. Látta fémkarját megcsillanni, látta az erőt, amivel pusztított, és nem szívesen vallotta be, de most először úgy érezte, hogy segítség nélkül nem tudott volna megszökni. 

A mai napon farkasszemet nézett a halállal.

Viszont partnere nem volt ilyen. A lány nem támadta meg, sőt ellenkezőleg. Inkább segített neki. De... miért? Egy Hydra ügynök miért akart neki segíteni? Nem fért össze a fejében. Talán beépített S.H.I.E.L.D. ügynök volt? Ismernie kéne akkor.

Nem ismerte fel a lányt, nem tudta hova tenni, hiába gondolkodott erősen. Aztán eszébe jutott a tárgy, amit a maszkos katona a kabátzsebébe dugott, mielőtt ki ugrott volna a mozgó járműből. A kabátzsebébe nyúlt és elővette a vastag lapot. Elnézegette egy darabig. Egy régi retro SD kártya volt, talán a legelső darab, már azt sem tudta ezeket, hogy üzemeltették be annak idején.

- Hé Koenig. - szólt oda a harmadik személyhez, aki a teremben volt. - Van valami ketyeréd amivel be lehetne ezt üzemeltetni?

- Persze főnök, van egy SD kártya leolvasóm a fiókban, rohanok érte! - azzal a köpcös kisprintelt az ajtón.

Öt percen belül már a kezükben volt az adatleolvasó, amit beüzemeltettek. Pillanatok alatt vagy ezer ablak felugrott, megterhelve egy kicsit a régi laptopot.

- Uramisten, igazam volt... - motyogta Fury - A Hydra beszivárgott közénk.

Ott volt minden, amit a Hydráról csak eltudtak képzelni. Hadiszállás koordináták, vörös szoba koordináták, fogva tartottak, ott dolgozók, orvosok, katonák, műszerészek, minden. Kódtervek, hadműveletek, még az élelmezés adatai is ott voltak. Ha Fury nem ült volna, tuti visszaesett volna a székébe. Még a beépített ügynökökről is volt egy lista. Nem csak a S.H.I.E.L.D.-be épültek be, ott voltak mindenhol. Fury tudta, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, de ez... Ez a tudás a Hydra bukását jelentette. Ha nem is teljesen, de ötven százalékban biztos. 

- De mi célból adta át ezt a sok adatot az az idegen? Mit akar tőlünk? - szólalt meg Maria hirtelen a kezdeti sokkját legyűrve. 

- Várjál, tekerj vissza! - szólt rá Fury hirtelen. Maria visszagörgetett a vörösszobás képek közül, aztán ő is észrevette. Egy vöröshajú kislány pózolt a képen mellette egy körülbelül 20 éves lánnyal. Mindkettő arcán volt egy halvány mosoly, a fekete hajú finoman átölelte bal karjával a 16 éves lányt. A háttérben egy szőke lány néz rájuk, arca kicsit el van mosódva, de amennyi látszik belőle abból ki lehet találni, hogy nem tetszik neki a látvány.