A lány csapásra intette a kezét. Steve a legközelebbi konténernek csapódott. A meglepettségtől - meg talán attól is, hogy teljes erőből egy kemény tárgynak lett lökve - a levegő is kiszorult a tüdejéből. Köhögve kapkodta a levegőt, ahogy próbálta látását visszanyerni, mert a lányból hirtelen kapásból kettőt is látott.
- Ki-Kiera! - próbált megszólalni, de a fájdalom meggátolta.
- Nem hall. - nevette egy hang felülről.
Steve felnézett. A konténer tetején egy szőke lány ült, arca elégedettséget tükrözött.
- Te vagy az a lány akivel Kiera mostanában barátkozott... - ütötte meg hirtelen a felismerés a fiút.
A lány tovább kuncogott.
- A barátod annyira naív. Elég volt egy kedves tett és akár tűzbe is ment volna értem. Amit amúgy soha nem tett volna meg értem mikor szükségem lett volna rá. - a körmeit nézegette, mintha valami könnyed témáról pletykálna.
- Mit tettél Kierával? - sötétedett el Steve tekintete. A pajzsát mellkasa elé emelte, mint aki azonnal kész a támadásra.
- Hm, mondjuk úgy, hogy engedelmessé tettem. Tényleg azt hitted, hogy a Hydra csak úgy elengedi a legfontosabb játékszerét? - döntötte félre a fejét kislányosan.
Steve gyilkos tekintettel figyelte a lány összes rezzenését.
- Ezért megfizetsz! - a pajzsát meglendítve a lányt célozta meg, de a tárgy félúton a levegőben akadt. A vörös köd meggátolta, hogy a szőke lányt eltalálja.
- Nos élveztem ezt a csevejt, de mennem kell. - a lány felált, majd leporolva a nadrágját hátra fordult és leugrott a hatalmas tákolmányról.
Steve-nek meglepődni se volt ideje, a pajzs visszafordult, és egyenesen az arcába repült, ezzel megint leverve a lábáról. Önmagához nem méltó szitokszavak hagyták el a száját.
A Hydra. Persze, hogy ők álnak emögött.
A lányra nézett. Kiera arca érzelem mentes volt, aurája viszont úgy vibrált mint nyáron a messzi táj.
- Kiera tudom, hogy hallasz! - kiáltott oda a lánynak, de ő nem válaszolt.
Viszont megindult, és Steve bánatára, a kezei vörösen izzani kezdtek. A következő mondatot már nem tudta Steve elmondani, mert újra a konténernek lett csapva. Ezt az első ökölcsapás váltotta, ami gyomron találta. A következőt pajzsal védte, majd azzal hátrébb lökte.
- Nem akarlak bántani! - kiáltotta kétségbe esve Steve.
- Remek, könnyebb dolgom lesz. - volt az első mondat ami hosszú idő óta előszőr hagyta el a lány száját.
Kezét felemelve balra suhintott, mire egy törmelék darab tartott Steve felé. Azt pajzsával könnyen hárította.
Szóval beszél. Talán ki lehet valahogy zökkenteni.
A szőke férfi futásnak eredt. Nyíltabb terepre akarta csalogadni a lányt. Ahogy arra számított, a lány utána eredt.
Mikor tágabb térségre ért, Kiera utolérte. Egy meszebb lévő kődarabbal oldalba találta, ami kibiccentette Steve-et az egyensúlyából aki így tehetetlenül elterült. Kiera egy nagyobb kősziklát indított Steve felé, de az mielőtt elérte volna a férfit, szétrobbant a levegőben. Mikor felnézett Clintet látta mosolyogni aki már a következő nyílat tette az íjra.
- Na na Kiera, megtudjuk ezt beszélni.
Kiera válaszra sem méltatta, helyette támadásba vette az új célpontot. Minden ami kisebb volt és mozgatható volt, felemelkedett körülötte.
- Mi a franc... - csúszott ki Clint száján, ahogy felé repültek a tárgyak, alig bírt előlük lebukni. - Kapitány, mi a baja?
- Kontrolálják. - védte ki a következő adag kavicsrohamot a pajzsával. - Nem tudom hogy vagy mi által. Nem nagyon reagál semmire. Fogalmam sincs hogyan zökkentsük ki ebből. - összevont szemöldökkel kémlete a lányt, aki kisebb erőfeszítés nélkül ostromolta őket.
- Sokkal jobban kontrolálja az erejét, mint józanon. - mondta Clint. - ami baj, mert már amúgy is könnyen elpáholt, ha az csak húsz százaléka volt annak amit igazából tud, akkor végünk.
- Te aztán tudod, hogy nyugtass meg egy embert. - vetette oda a kapitány Clintnek mielőtt támadásnak indult.
- Igyekszem kapitány! - kiáltotta oda Clint.
A mesterlővész a következő nyílat emelte a lányra. Míg a lány Steve-vel volt elfoglalva, ő megcélozta Kierát. Természetesen a találata célba ért, a nyíl pedig azonnal robbant. Ez mintha picit megtántorította volna a lányt, de szinte azonnal folytatta tovább a Steve-el való harcot.
Nagynehezen a többiek is megérkeztek, és döbbenten nézték a kialakukt harcot.
- Clint, itt meg mi folyik? - kérdezte Natasha.
- Kiera terminátorrá változott, Steve pedig próbálja visszaverni belé az értelmet. - jött a válasz egy célzás és lövés közben. Úgy érezte, hiába lövöldözik a robbanó nyílaival, egyszerűen hasztalanok voltak a lánnyal szemben.
- Általában félszavakból is megértem mit akarsz kinyöszörögni, de most egyáltalán nem értem mit akarsz ezzel mondani.
- Valaki agykontrol alatt tartja Kierát, és most mindenkit ellenségnek néz. Gondolom említenem sem kell, hogy ezek szerint nem önszántából lopott a SHIELDtől. - nézett a többiekre Clint úgy mellékesen.
Sam és Tony Steve-nek ment segíteni, de hiába, mert amennyivel több ember ment neki, annál több erőt használt ellenük.
- Mi a francot tegyünk? - nézett Natasha kétségbe esve a harcoló lánnyal. A harcmodora egyáltalán nem emlékeztette a lányra. Kiera mindig is közelharcot vívott mindenkivel, még azután is, hogy etejéről tudomást szerzett, ez a Kiera viszont teljesen erejére támaszkodik. Meg se próbál közelebb menni ellenfeleihez.
- Úgy érzem itt Hulkra lesz szükség. - lépett előre Bruce, majd szinte parancs szóra a bőre zöldülni kezdett. Amint Hulk teljes formát öltött egy üvöltéssel ugrott a harcmezőre.
- Talán egyenlőre valahogy ki kéne ütni, utána majd gondolkozunk rajta. - indult meg Wanda is egy energia gömböt formálva a kezévek.
Natashának rossz előérzete volt. Ezek az érzések életében még egyszer sem csapták be őt, így aztán rettenetes aggodalom fogta őt körbe ahogy ő is megiramodott a csata felé.
ESTÁS LEYENDO
THE BROKEN ONES - Steve Rogers, Avengers ff DISCONTINUED
Fanfic2019 DISCONTINUED ❝Még a HYDRA sem volt felkészülve az erejére❞ Kiera, Steve és Bucky legjobb barátok. Sülve-főve együtt találják a triót minden nap, minden órában minden percben és az összes bajban amit kevernek. '39-ben azonban elkezdődött a vilá...