THE BROKEN ONES - Steve Rogers, Avengers ff DISCONTINUED

13

Valami bújkál bennem
--------------

Steve felém rugott, de az alkarommal kivédtem. A jobb kezemet meglendítettem felé, viszont nem számoltam azzal, hogy ő is kivédi, ezzel egyidejűleg hasba vágva a másik kezével, amitől összegörnyedtem. Nem sokáig szenvedtem, villámgyorsan átkaroltam a nyakát, és a felsőtestét teljes erőből lerántottam, a térdemet pedig a gyomrába húztam. Ez egy kicsit őt is megtántorízotta. Jobbra rántottam és a következő ütésem az arcában landolt. Megint rugásra lendítettem a lábamat, de bal kézzel elkapta, a jobbal pedig mellkason vágott. Három lépést hátrálnom kellett.

- Na Kingley, elég volt? - húzta fel pimasz vigyorra a száját. Én is visszavigyorogtam magabiztosan.

-Mi van Rogers, félsz, hogy kikapsz?

Nem hagytam, hogy válaszoljon, megiramodtam felé. Újra az öklömmel támadtam, de mindkét oldalról időben elhajolt. Megpördülten és oldalba rugtam. Nem volt rest, az oldal bordámat célozta be az öklével, de én kivédtem őket. Elkaptam a karját és magam felé rántottam a nagyfiút, hogy lefejelhessem. Még én is beleszédültem egy kicsit, de ez sem állított meg minket, hogy tovább harcoljunk. Kézre ereszkedtem, hogy kisepergessem a lábait maga alól. Lenéztem rá vigyorogva.

- Na Rogers, elég volt? - éltem az ő szavaival. Röhögve ugrott két lábra, hogy újra felvegye a kezdő pózt.

- Egésznap tudnám ezt csinálni! - mozgatta meg állkapcsát eltökélt mosollyal. Nem bírtam visszatartani a kitörő röhögésemet. Ez így annyira Steve, hogy az már fáj. Le kellett állítanunk az edzést, mert nem bírtam abba hagyni. Steve csak megforgatta a szemeit, de az ő szája sarka is felfele görbült ahogy az üvegét kereste.

- Waoh! - tapsolt Peter akinek a bemutatót tartottuk éppen. - Ez nagyon király volt! Ned most úgy irigykedhet! - csillogó szemmel nézett ránk, ahogy leültünk a matracra pihenni és felfrissiteni magunkat. A sportmelltartómat megigazítottam, majd a törölközővel megtöröltem az izzadt homlokomat, miközben Peterre néztem.

- Mi olyan irigylésre méltó két dínó összeverekedésén. - mosolyogtam a fiatal fiúra. Steve felhorkantott a megnevezésen.

- Viccelsz? Amerika kapitány és az első Shield kém tartja nekem a kiképzést mi ebben a NEM irigylésre méltó? - lelkesedett.

- Attól még, hogy hivatalosan a Shieldnek dolgoztam a tuttomon kívül még nem tesz engem az első Shield ügynökké. - ráztam a fejemet még mindig halvány mosollyal az arcomon.

- Mert szeretnéd, hogy Amerika kapitány legjobb barátjaként emlegesselek? - húzta fel a jobb szemöldökét - Csak mert több vagy te annál.

Tágra nyílt a szemem. Hű.

- Köszönöm. Ez jól esett. - mondtam vegyes érzelmekkel. Kerevedett a döbbenet a jól eső érzéssel.

- Na de vegyünk át pár alap dolgot Peter. - csapta össze a kezét Steve - Ha civilbe vagy és nem akarod leleplezni magad, meg kell tanulnod pár hagyományos önvédelmi technikát. Gyere ide, kíváncsi vagyok, most mit tennél. - Peter felált és a matracra jött közvetlen mellém. - Képzeld azt, hogy rabló vagyok. - megköszörülte a torkát, majd mélyebb orgánumra váltott - Ha élni akarsz add ide az összes pénzed!

- Vicces, hogy azt hiszed van pénzem. - vont vállat Peter.

- Vicces, hogy azt hiszed, akarok élni. - szóltam unottan.

Steve csak meredt ránk.

- Jó akkor most vegyük újra...

🤜👊🤛