THE BROKEN ONES - Steve Rogers, Avengers ff DISCONTINUED

8

Órákig beszéltünk semmiségekről, mikor végül Péntek szólt nekünk, hogy ebéd van. Még mindig a szívbaj kerülgetett tőle, de azt hiszem lassan kezdem megszokni. Azt hiszem.

- Remélem megint Steve főzött, mert ha Tonyt engedték a tűzhely közelébe, akkor nem fogunk jól lakni. - nevetett Wanda amint kimentünk a szobámból az ebédlő felé véve az irányt.

- De régen ettem már Steve főztjéből édes istenem! - mondtam összefutott nyállal a számban. - Már annyira hiányzik!

- Hát akkor most örülhetsz, mert ha Natasha lelkesen vonul az ebédlő felé - mutatott a vöröskére aki vidáman intett nekünk ahogy befordult a konyhába - akkor az azt jelenti, hogy a kívánságunk teljesült. - vigyorgott ahogy megfogta a csuklómat és azon fogva rántott maga után izgatottan. Elnevettem magam hevességén, és próbáltam nem orra esni. Bent Wanda lehuppant a szélső székre, én pedig közé és Bucky közé ültem a nagy asztalnál. Bucky aggódva nézett rám.

- Ne aggódj, mindent megbeszéltünk, és most örökbe fogadott. Wanda mostantól az anyám. - nevettem ahogy az előző jelenetre emlékeztem vissza. Bár fiatalabb nálam (és ezt most nem azért mondom, mert vagyok vagy 90) mégis nagyon gondoskodó.

Bucky is elmosolyodott, de azért még elkaptam a szemem sarkából, ahogy bizalmatlanul kémleli locsifecsi barátnőmet ahogy a mostani trendekről próbál beszámolót tartani. Őszinte leszek, már a dabnél lemaradtam. Sam jövet közben megveregette a vállamat amire egy széles vigyort küldtem, aztán visszafordultam Wandához. Tony velem szemben foglalt helyet tiszta olajosan egy szakadt atlétában égy egy védőszemüvegben. A jobbján ülő fehér köpenyes megrovóan tekintett rá, mire észlelte, hogy valami nem okés a megjelenésével, válaszként levette a védőszemüvegjét. Barátja csak megrázta a fejét mosolyogva. A Sam felöli oldal sarkába ült Natasha, Sammel szemben pedig Clint ült, és úgy beszélgettek négyesben Buckyval. Vízió is helyet foglalt a Natashaval egy vonalban lévő résznél Wanda sarkában, így márcsak egy hely volt szabad, a Tony és Clint közötti.

- Te is tudsz enni? - kérdeztem, utólag gondolva abba bele, hogy lehet bunó volt a kérdésem.

- Nem hölgyem. - mosolygott szeliden az android. - és csak jelképesen vagyok itt, amikor nincs itt Peter, hogy ne legyen üres a szék. Peter most jelenleg iskolában van. - tájékoztatott Vízió. Szóval van még egy tagja ennek a családnak. Alig várom, hogy őt is megismerjem.

- És ez a Peter fiú hány éves? - kérdeztem, mivel megragadt bennem az iskola szó.

- 17 éves. Nem rég kezdte a hősködést mielőtt félreértenéd. - szólt közbe Tony egy fehér rongyba törölve olajos kezét. - egy ideje randalírozott már Queensbe, mikor megtaláltam és úgy voltam vele, inkább adok neki normális ruhát, ezeket a fiatalokat úgyse lehet lebeszélni a hősködésről. - dobta a hátamögé a rongyot. - komolyan mondom, szupererőt kapnak és már ugrabugrálnak. - szidalmazta a fiút, de a mellette ülő csak mosolygott.

- Ne hallgass rá, titokban már örökbe is fogadta. - mosolyogta társa, mire Tony csak vállon vágta. - Hé, ne rám legyél mérges, hogy May nem adja neked a felügyeleti jogokat. - húzta az agyát barátja, mire felnevettem. Tony csak sértődöttem ült eggyel arrébb, hogy Clintéket boldogítsa inkább.

- Hát igen, Tony márcsak ilyen. Nem szereti bevallani, hogy a fénylő mellkasa egy igazi szívet takar. - mosolygott Wanda. - sokáig a testvéremmel együtt azt hittük ő a rossz, de ahogy megismertük őt, megváltozott a véleményünk. - váltott át szomorkás hangsúlyra. Megsimítottam a vállát, egy biztató mosollyal. Aztán az ismeretlen szemüveges felé fordultam.

- Mi még nem találkoztunk, Kiera Kingley vagyok. - nyújtottam a kezemet felé is, ahogy a többiek felé is tettem ebben a két napban.

- Dr. Bruce Banner, én vagyok a Hulk. - mosolygott rám szégyenlősen. Megmerevedtem egy pillanatra. A hulk? Az a hulk aki megkergetett?