THE BROKEN ONES - Steve Rogers, Avengers ff DISCONTINUED

11

A változás szele
--------------

- Uramisten! - néztem körbe elálmulva attól amit láttam. A Shield bázisa hatalmas volt, tele számomra ismeretlen technikával készült dolgokkal. A belmagassága rettenetesen nagy volt. Ahova csak elláttam, emberek rohangáltak, dolgoztak, kisérleteztek. Lenyűgöző volt az egész hely látványa, mintha beléptem volna egy másik világba. Vagyis... Ja ez történt. Szerintem már semmi sem lesz hasonló se arra amit én itt hagytam, mikor jelentkeztem arra az öngyilkos küldetésre.

- Ha ez tetszik... - szólalt meg mellettem Sharon mosolyoga. - akkor el fogsz ájulni az Arizonaitól.

- Van ennél nagyobb bázisotok?

- Technikailag ez a második legkisebb bázisunk. - ért mellénk egy 50es éveiben lévő magas homlokú férfi egy halvány mosollyal az arcán. Steve a látványára lesokkolódott, ajkaival szavakat próbált formálni, de nem tudott kinyögni egy árva szót se.

- Ms. Kingley, had mutassam be Phil Coulson ügynököt. - mutatta be Fury nekem a férfit, ő pedig azonnal nyújtotta a kezét felém. El is fogadtam egy nagy mosollyal az arcomon. Steve ekkor végre kitudta nyögni azt a kérdést ami szorongadta a torkát.

- Maga él?! - kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Igen Kapitány. - mosolygott a férfi csillogó szemekkel. Szinte gyermeki rajongással nézett Stevere, nekem pedig most esett le majdnem az állam. Vigyorogva néztem a férfire. Megélten azt a napot, hogy valaki az én Stevemre úgy nézzen, mint aki alig bírja visszafogni magát, hogy autogrammot kérjen a homlokára.

- Ugye maga nem egy klón vagy ilyesmi? - kérdezett rá finoman Steve. Zavartan néztem rá, utána a férfire. Az baj, hogy kinézem belőle?

- Nem, nem, húsvér ember vagyok! - koppantott a melkasára ezzel is biztosítva igazát. Hát oké.

De azért szemmel tartom...

- De, de maga meghalt! - mondta még mindig sokkosan Steve. Aztán Natashára nézett aki túlságosan is csöndben volt. - Te tudtad!

Natasha bűnbánó mosollyal tekintett Stevere, Fury pedig ezt a pillanatot választotta Sharonnal a távozásra.

- Coulson ügynök körbevezeti önt, addig kapitány kérem szedje össze magát.

- Remélem még találkozunk! - integetett nekem a szőkeség vidáman.

A boldogsága átragadt rám is, széles vigyorral integettem neki vissza. Ezzel jobbra fordultak és elsiettek valamerre. Vállat vontam, biztos sok dolguk van. Stevet és Natashát hátrahagyva siettünk Coulsonnal, hogy körbe mutogassa ezt a varázslatos helyet.

🐙😺🐙

Ebben a két órában Coulson ügynök szakadatlanul csak infókkal tömte a fejemet. Mindent tányérméretű szemekkel vizsgáltam, próbáltam felfogni azt ami a szemem előtt zajlik ami hát nehéz volt. Ha az embernek kiesik 70 év az életéből nehéz újra felvenni a fonalat. Már ott megakadtam, mikor az ujjlenyomatával mentünk be a liftbe.
Próbált nyugtatni, hogy a legtöbb itteni technikán az átlag ember is meglepődne, de nem éreztem magam sokkal jobban tőle. Ott égett bennem a vágy, hogy hazamenjek és vagy Natashát vagy Tonyt megkérjem, hogy korrepetáljanak. Mindenből.

Végül megáltunk az igazgató irodája előtt még elbeszélgetve pár dologról - rettentő sok infóval rendelkezet nem csak Steveről, de Buckyról és rólam is - mikor hívást kapott a csúcsmodern zsebrevágható telefonján - ki gondolta volna, hogy azt a nagy kagylós telefont összetudják zsugorítani majd egy picike lapba egyszer. Hihetetlen. - bocsánatot kérve elhúzódott. Fury még nem volt bent, valami halaszthatatlan dolgot kellett Sharonnal elintéznie, ami elhúzódott kicsit, így csak áltam és vártam. Felmértem a terepet itt is, mint a többi helyen. Az elmúlt két órában annyi őrült dolgot láttam, hogy legszívesebben csak leültem volna egy picit. A Shieldhez képest Tony beszélő plafona csak egy kis meglepetés.