Through the dark [H.S.]

1. Rész

Sziasztok! Megérkezett az első rész, remélem elnyeri majd tetszéseteket. Tudom, hogy unalmas lett de nem igen lehet az első pár részt izgalmassá tenni. Körülbelül az összes rész ilyen hosszúságú lesz, természetesen lesz majd hosszabb is de az a ihlettől is függ. Remélhetőleg ezen a héten fenn lesz a második rész de nem ígérek semmit. Kommenteljetek, hogy milyen lett szerintetek! :D 

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi: felkelni, reggelizni, unatkozni, dolgozni, hazamenni, unatkozni majd lefeküdni. Így telt egy átlagos napom. Nem olyan vagyok aki minden nap eljár bulizni a barátaival én inkább otthon maradok egy jó könyv társaságában míg Perrie ennek szöges ellentéte, amikor csak teheti elmegy vásárolni vagy valamiféle házibuliba. Ma is megy a barátja bulijába és engem is elakar rángatni.

-KÉRLEK! Kééérlek! - könyörgött Perrie kiskutya szemekkel. 

-Nem! Téma lezárva.

-Jaj, ne legyél már ilyen! Egy buliba nem fogsz belehalni. Különben is kéne melléd valaki, szóval most elmegyünk vásárolni neked valami csini ruhát. - kimondva a végszót megfogta a csuklómat majd elkezdett kiráncigálni az ajtón.

-Nem akarok menni! - szóltam neki egy kicsit erélyesen.

-Nem érdekel, hogy mit akarsz jössz és kész! - szólt vissza dühvel a hangjában de szája sarkában ott motoszkált egy félmosoly.

-De nem érzem jól magam. - hivatkoztam a most kitalált kifogásra. - Fáj a torkom és köhögök. - fokoztam tovább a hazugságot.

-Akkor majd beleköhögsz mások arcába. - felnevetett mire én is elkezdtem kuncogni. Mire észbe kaptam már a pláza előtt vártuk a fotocellás ajtó nyitódását. - Most már nincs menekvés. - suttogta fülembe majd csuklómnál fogva kezdett el húzni a különböző boltok irányába. Merem állítani, hogy ennyi ruhát még életemben nem próbáltam föl, mint ebben a pár órában. 

-Ebben, hogy nézek ki? - húztam el a próbafülke függönyét. A felpróbált ruhám fekete, strasszos, testhez simuló, a háta csipkével díszített.

-Wow csajszi! Ebben hódítani fogsz. Csak úgy előre szólok, hogy ilyen alakkal minden srác rajtad fog lógni.

-Remek! - mondtam szarkazmussal a hangomban.

-Ne legyél ennyire morcos árt a szépségednek. -kuncogott egyet majd vissza toloncolt a fülkébe. - Öltözz vissza az eredeti ruhádba addig én keresek ehhez a ruhához való cipőt. - motyogta el mondani valóját egy huzamra majd sietősen távozott a bolt másik végébe. A ruhával bajlódtam egy kicsit mire végre leoperáltam magamról és elkezdhettem felöltözni. Éppen a pólómat húztam át a fejem felett mikor elhúzódott a függöny és egy magas - rohadt szexi - szőke, helyes sráccal találtam szembe magam. 

-Jesszusom, ne haragudj! -húzta vissza a próbafülke függönyét eredeti helyére.

-Semmi gond! - léptem ki a kis helyiségből miután sikeresen felhúztam a felsőmet. Fejemet egy kicsit hátra döntöttem, hogy feltudjak nézni kék szemeibe.

-Tényleg nagyon sajnálom! Nem tudtam, hogy van bent valaki. Bocsi. Amúgy Niall vagyok. - kezét nyújtotta felém amit én elfogattam.

-Sage.

-Meghívhatlak valamire kiengesztelésképpen? - kérdezte miközben kékségeit az enyéimbe mélyesztette. Nagyon aranyos volt, mert ha jól láttam egy kicsit belepirult mondatába. Ír akcentusa még fokozta az idilli helyzetet.

-Sajnálom de nem lehet, mert a barátnőm nem nézné jó szemmel, ha itt hagynám a boltba és... - mondatomat az éppen megemlített lány mézes-mázos hangja zavarta meg.

-Hello! Perrie vagyok! - kezdett bele mondandójába egy hatalmas mosollyal mikor megérkezett mellém. Ilyenkor már éreztem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. - És amint látom Sage-et már ismered. Csak úgy elmondanám, hogy szingli és bejönnek  neki a szőkék. - NYELJ EL FÖLD! - Kiabáltam magamban miközben a pír megjelent az arcomon. 

-Szia! Én pedig Niall. - kezet rázott Perrie-vel  majd folytatta mondandóját felém fordulva. - Szóval a szőkék? - pimasz mosolyra húzva száját kezdett neki. - És még milyen srácok jönnek be? - folytatta az agyam húzását. Az arcom hasonlított egy paradicsomra a színét illetően.

-A kék szeműek. - válaszolt a nekem szánt kérdésre Perrie.

-Remek! - mondta még mindig hatalmas vigyorral. - Akkor találkozhatnánk valamikor.

-Annak nagyon örülne. - Perrie ismételten válaszolt az én felém irányuló mondatra. 

Niall kezét éreztem meg a combom jobb oldalán, éppen a zsebemből húzta ki a telefonomat. Ügyködött rajta valamit majd az ő telefonja jelezte a megérkezett üzenetét. 

-Most már a telefonszámod is megvan. Akkor majd hívlak gyönyörűm. - Ezzel távozott a boltból engem és Perrie-t ott hagyva. Valami fura van ebben a fiúban, valami ijesztő.