7. Rész

224 7 2
                                    

Sziasztok! Gondoltam szülinapom alkalmából megleplek titeket egy új résszel. Remélem tetszik! ( Tudom, hogy rövid lett, de a következő rész hossza majd kárpótol. )

Jó olvasást!

Itt hagytak, egyedül. Végig néztem, ahogy szintén elhalad az ablak mellett Pezz. Áthúztam ruháimat és bedobáltam a használtakat a bőröndömbe. Igen, itt volt egy bőrönd amin egy cetlin állt a nevem, gondolom Perrie hozta. Feltúrtam az egészet és megtaláltam a tegnap Niall szekrényéből kikapott ruhákat. A szürke melegítő nadrág a vértől bebarnult. Egy pillanat alatt átfutottak a történések az agyamon. Minden egyes vágás elejtése és a fojtogatás, amely majdnem a halálomat okozta. Rettegés lett úrrá rajtam és kirázott a hideg. Kopogtattak az ajtón. Várt pár másodpercet, majd belépett Harry.

-Ne haragudj az előbbi jelenetért! – törte meg a csendet.

-Semmi gond, csak nem tudtam, hogy ez így érint.

-Jól vagy? – megláthatta rajtam ijedségem jeleit. Egyre közelebb jött és már csak pár centi választott el egymástól. Arcomat két keze közé fogta és úgy méregetett.

-Pe…persze. – dadogtam valami válasz szerűséget. Valahogy Harry közelében ez már természetes volt. Most is túl közel volt.

-Biztos? – vizslatta tovább arcomat.

-Egészen. – küldtem felé egy mosolyt, amit nagyon hamar viszonzott is.

-Gyönyörű a mosolyod. – zöld szemeit a számra terelte. Szemeit lehunyta és arca közelített az enyém felé. 1000-nél is több pillangó repkedett eszeveszettül a hasamban. 

-Köszi. – motyogtam el mielőtt még ajkait az enyémre tapasztotta. Bejutásért könyörgött, amit megadtam neki. Nyelve vad táncba hívta az enyémet. A levegő felforrósodott körülöttünk. Zihálva váltunk el egymástól miközben le sem vette rólam a szemeit. Lélegzetvételünket próbáltuk vissza állítani normálisra – ami nem nagyon sikerült. Barátnőm is észrevette ezt miután ő is visszatért köreinkbe pár pohár kávéval. Szépen kiosztotta mindenkinek az italát. Minket vizslatott szemeivel, mintha tudná mit is csináltunk az előbb.

-Megzavartam valamit? – húzogatta fel-le szemöldökét.

-Nem. Miket nem képzelsz rólam. – tettem fel védekezésképpen kezeimet és egy ártatlan tekintetet aggasztottam magamra.

-Aha, persze. – mosolygott önelégülten. – Nem faggatlak tovább, legalábbis itt, majd otthon, de most fogd a bőröndödet és indulás! – mondta hatalmas vidámsággal, ami engem is vigyorgásra késztetett. Megindultam a bőröndöm irányába, amit nagy nehezen, de összecipzáraztam. Mielőtt még megfogtam volna a fogójánál, Harry kikapta a kezemből és bal kezébe vette.

-Nem kell vinned. Viszem én. – mondtam miközben próbáltam a göndörke kezéből kikaparni a táskám.

-Te nem viszel semmit! Amúgy sem nehéz. – hatalmas vigyor csúszott ajkaira. Valamire készül, érzem – futott át agyamon. Jobb kezét éreztem meg az én ballomba csúszni. Ujjait összekulcsolta enyéimmel és úgy folytattuk tovább utunkat. Perrie előttünk sétált így nem látott semmit a mi kis akciónkból. Kiértünk a parkolóba ahol megcsapott a hideg Londoni levegő. Borús és szürke az égbolt. Szemeimmel keresem a mi autónkat, de nem látom sehol. Lehet, hogy Harry hozta Pezz-t ide és most ő visz vissza minket. Sejtésem beigazolódni látszott amikor egy fekete Range Rover mellé érkeztünk. Éreztem a hátamba fúródó pillantásokat, valaki figyel. Míg berakták csomagomat és beszálltak, én többször körbe pillantottam, de senkit nem láttam. A hátsó ajtót kinyitottam, de beszállásom előtt még utoljára körbe néztem. Akkor megpillantottam a szőke szörnyeteget, aki tönkretette az életemet és egy életre szóló „sebet” hagyott maga mögött. Ledermedve néztem ahogy előveszi a telefonját és begépel rajta valamit. Pár másodperc telt el mire megszólalt telefonom. Kihúztam sebemből, megnyitottam az üzenetet és neki láttam annak olvasásának.

Feladó: Niall

„Szia drágám, rég láttalak. Jó lenne megismételni a tegnapi estét. Még valami, el ne merj menekülni, mert úgyis megtalállak és akkor nem leszek kegyes. N x”

Könnyeim utat törtek, de nem akartam, hogy meghalja ezért némán zokogtam. Felnéztem, de már nem láttam őt sehol. Gyorsan bepattantam a hátsó ülésre és bekötöttem magam. Harry a visszapillantó tükörben fürkészte arcom, ami meggyötörten nézett ki. Beindította a kocsit és már indultunk is hazafelé. Félútón járhattunk amikor az egyik kereszteződésben bal helyett jobbra fordult.

-Hová megyünk? – kérdeztem egy kicsit előrébb hajolva.

-Hozzám. – mondta a fürtös egy pillanat erejéig felém fordulva. 

Through the dark [H.S.]Where stories live. Discover now