ꜱᴛɪɢᴍᴀ

/Szerencsétlenség\

Jungkook

Lihegve meredtem be a szobába. Mintha lefutottam volna egy maratont, de igazából meg sem mozdultam. Dermedten ültem. Hirtelen, a levegőt kapkodva.

A döbbenettől kitágult szemeimet behunytam, azt kívánva, hogy ez az egész csak egy álom legyen.

Édes istenem!

Nem rég még azon gondolkodtam el, hogy helyes-e az, hogy csókolózok vele, most meg azon, hogy rohadtul nem kellene jött-ment emberekben megbízni.

Abban a  pillanatban, melyben ott ültem a hideg padlón, szorító mellkassal, és döbbenettel az arcomon, mit hamarosan a félelem homályosított el, arra gondoltam, hogy még Jiminnel is biztonságosabb lenni.

De a többenetem nem palástolta kettétört szívemet.

Azt ismételgettem magamban, hogy miért miért miért?!

A szoba falai mustársárgák voltak, egy-két helyen sötétülő foltokkal, miket még remélni sem tudtam, hogy nem az, amire gondolok.

A cseresznyefából készült parketta közepén törések vannak, ami látni engedi az alatta fekvő betont.

A barna és rozsdás redőny teljesen le volt húzva.

A szoba egy az egyben szét volt rombolva, a ház többi részével ellentétben.

Legalábbis azokkal, amiket láttam.

De rettegésem alaptalan lett volna ha nincs ott az a szék, de nem is igazán a szék, hanem a fiú ki rajta ül.

Pontosítva: a halott fiú.

Üveges tekintette nem változott. Hófehér bőréről is bebizonyosodott, hogy nem él. A székhez volt kötözve. Nyakán különböző színű foltok díszelegtek, egy végighúzódó piros kéznyommal tarkítva.

Szája széjjel volt harapdálva, mint például az enyém néhány héttel ezelött.

Nem éreztem büdös és rohadó szagot.

Pedig ez egy kibaszott hulla!!

De mikor közelebb mentem hozzá, láttam a karján futó varrás nyomokat.

Kirázott a hideg.

Taehyung megölt egy..
egy fiút, a hulláját meg kitömte, minha csak egy játékbaba lenne?!

Másra nem lehet gondolni. A világért sem nyúlnék hozzá, de ez nem egy gumibaba vagy valami.

Sírva tudtam volna fakadni, de nem ment.

Yeontan is elfutott már, így kísértetiesen hatott ebben a szobában állni, és bámulni erre a...

Ráadásul, jobban belépve a szobában észrevettem egyéb dolgokat, mik egyértelműen szexre vannak.

Hogy hihettem azt, egy pillanatig is, hogy itt biztonságban vagyok, amikor Taehyung..ő..ő.

Nem tudtam felfogni ép ésszel azt, amit láttam. Pedig minden egyértelmű volt, de feldolgozni nem volt időm.

Ugyan is léptek zaja töltötte meg a folyosó csendjét, ami miatt muszáj volt elbújnom.

Istenem..mi van ha Taehyung az?!-támadt elöször ez a gondolatom, így sietve becsuktam az ajtót, mégha egy percig sem akartam tovább itt maradni. Egy szekrényen állapodott meg a tekintetem, amiben szerencsére csak ruhák voltak. Így összehúzva magamat bújtam bele, ezután magamra csuktam az ajtaját.