ꜱᴛɪɢᴍᴀ

/Rémálom de csak a valóság\

Sziasztok! Egy epizóddal érkeztem nektek, mi kissé rövidke(és nem muszály elolvasni, mert nem szerves része a történetnek/nem viszi tovàbb a cselekményt De!  Egy fontos dologra rávilàgít(ami a jövőben még fontos lesz.)  De ezt igazàn csak a nagyon szemfülesek vehetik észre! ;)
Jó olvasást!❤

Jungkook

Már nem a padlón feküdtem. Hanem a megszokott helyemen. A pincében, az ágyamon.

Legalábbis elöször ezt gondoltam.

A kezem bevolt kötve. Borzalmasan fájt, még mindig. Mert a fájdalomtól ájultam el.

Nem voltam kikötve, hiszen levegőt is alig merek venni.
Nem hogy lenne merszem szökéssel  próbálkozni!

Nem akartam a felkeléssel bajlódni, csak élveztem a csendet, mi nem mindig adatik meg nekem. Élveztem, hogy nem fúródnak kések a szívembe, kemény szavai miatt. Hinni akartam abban, hogy ez ezután is így lesz. Időt akartam még, egyedül. Nem akartam több ugráltatást, több kegyetlenséget.

De mit várok?
Még magam sem tudom.

Ugyanakkor feltűnt az, hogy túlságosan is meleg van. A pincében nincs ilyen meleg.
Most realizáltam azt a tényt is, hogy az ágy puhább, mint ami nekem van.

Mi a manó?

Nyitogatni kezdtem szemeimet, de a látvány ami elém tárult még engem is meglepett.

Jimin szobájában voltam. Jimin ágyában. Jimin ölelésében.

Mikor volt ilyen utoljára?

Karjai derekamat ölelték. Arcát nyakhajlatomba furta. Egyenletes lélegzete a nyakamat csiklandozta. Körbe vett az illata, és szinte megbabonázott.

Szinte

Aztán ráeszméltem arra, hogy mit tett velem tegnap. Arra, hogy miért fáj a kezem.

Eltörte.
Rálépett.
Ha a szívemet meg lehetne taposni fizikailag, megtenné.

Nem mozdultam. Talán még a levegőt is akadozva vettem.

Nem akarom..

Elkezdett mozgolódni,  de nem igazán  úgy, mint aki ébredezik, inkább úgy mint aki helyezkedik. Talán épp egy álom közepén van. Kitudja?

Ez miért is érdekel engem?
Hisz mindenre számíthatok tőle, csak nem jóra: ezt már megtanultam.

Teljes testével rámnehezedett. Alig kaptam levegőt. De hamarosan felült, pontosan a derekamon foglalt helyet.

Kócos hajjal, és kómás tekintettel nézett le rám. Mint egy átlagos férfi.....de ez nem az a történet.

-Jungkook-sóhajtotta a nevemet, és visszahanyatlott testemre.

-Ölelj meg.-súgta mellkasomra. Tágra nyílt szemekkel teljesítettem kérését. Az állam a padlót súrolta a csodálkozástól, ahogyan megöleltem és ahogyan visszaölelt.

Ilyenkor arra gondolok, mint amilyen régen volt. Arra az aranyos, elragadó, imádnivaló Jiminre aki volt.
Volt.

De már távolról sem az. Helyette egy olyan ember szerepét tölti be az életemben aki csak átver, megaláz, és közben az egészet élvezi. Legalábbis erre kellene gondolnom.

Most pedig, ahogyan itt öleljük egymást, nehéz nem arra gondolom, hogy milyen finom illata van. Arra, hogy milyen selymes és puha bőre van. És arra, hogy mennyire is szerettem őt.

Összekulcsolta ujjainkat, majd szemügyre vette bekötözött kezemet, ami mellesleg 3-szor akkora volt mint kellene.

- Jaj ne! Mi történt a kezeddel Kook? Ez borzalmas! Azonnal kórházba kell vigyelek! -komoly rémület ült ki az arcára, ahogy meglátta törött karomat.

Őszíntén meglepődtem, és majdnem felnevettem kérdésen, hiszen ő tette ezt velem!

De nem szóltam egy szót sem, hanem inkább elnyílt ajkakkal csodálkoztam Jimin viselkedésén. Most csak viccel velem? Viccnek kell lennie csupán, mert ez nevetséges.

Meg sem várva kérdésemet pattant fel az ágyról, és elkezdett kapkodva felöltözni, majd rámrivallt, hogy kezdjek el én is öltözködni, mire mondtam, hogy nekem nincsenek ruháim.

-Ne nevettes Jungkook!-nevetve belebokszolt vállamba, ami egyébként iszonyúan fájt, mert egy  korábbi ütés helye volt.

Jimin...miért viselkedsz ilyen furcsán?
Én nem viccelek. Te viccelsz, legalábbis valami buta játékot űzöl velem.

-Nem nevettetlek Jimin.-mondtam lehajtott fejjel, és ruhám szélét kezdtem el birizgálni, csak, hogy ne kelljen ránéznem.

-Olyan rosszcsont vagy mindig! De tudom mire megy ki a játék!-mosolyva ölelt át. A lendülettől háradőltem az ágyon. De ez nem számított, mert egyből ajkaimra hajolt. De most nem volt követelőző csókja. Sok jelzőt tudnék rátenni, de a legkifejtőbb egyben van:olyan volt csókja, mint régen.

-Szeretlek Jungkook.-szakadt el ajkamtól még mindig mosolyogva, majd csengettek, így leszállt rólam.

Csak feküdtem.
Most álmodok? Egy párhuzamos univezumba vagyok, vagy mi történt? Miért ilyen? Miért viselkedik úgy, mintha szeretne?! Hogyan jött vissza a régi Jimin, és miért ment el?!
.
.
.
Felkeltem az ágyról és utánaindultam.
Nem számítottam semmi jóra, de mégis úgymond 'túlzás' volt az ami fogadott.

Jimin éppen visszafelé indult, de egy cseppet sem kedvesen. Cseppet sem úgy, mint ahogyan elindult.

Egy kés volt a kezében.

Mi történik? Vajon ma tényleg meghalok?

Hirtelen a térdeimre estem. Csak úgy összeestem a padlón. Elakartam futni, bakker, menekülni akartam!

De csak térdepeltem a padlón, halál félelemmel az arcomon, miközben Jimin elém ért.

-Game over Jungkook. Meghaltál.

Tessék?

De már a kés nem volt Jimin kezében:a mellkasomból állt ki.

Tud még fájni valami ennyire?

Nem. Nem tud.

Köszönöm, hogy elolvastad! ❤