ꜱᴛɪɢᴍᴀ

/Elfelejtettem mit tettél velem\

Jungkook

Az út patkáig hátráltam, és nem vettem le a szememet róla.

Üvölteni tudtam volna, de tudom, senki sem fogja meghallani kiáltásom.

Már léptem volna le az úttestre, mert Jimin közelebb jött, de egy hang megdermesztett.

-Jungkook!-megilyedtem. Taehyung felém szaladt, a járda másik oldaláról

Majd Jiminre nézett, utana rám.

Kapkodtam a fejemet kettőjük között.

Ez egy rémálom.

-Jungkook kérlek gyere vissza. Megtudom magyarázni.-Taehyung felém nyújtotta a kezét, de én elkaptam róla a tekintetemet.

-Jungkook. Sajnálom amit tettem. Szeretlek. Orvoshoz jártam, mostmár jól vagyok. Újra együtt lehetünk.-Jimin is felém nyújtotta a kezét. Mindketten rám néztek, miután váltottak egy dühödt pillantást.

-Én nem...-hátraléptem. Nem léptem nagyot, csak egy átlagos, mégis határozott lépés volt.

De eltudta venni az egyensúlyomat. Hátraestem rá az útra.

Duda szó.

Fékcsikorgás.

Kiabálas.

Sötétség.

-Semmi baj. Semmi baj. Nyugodjanak le. A sérülések nem életveszélyesek. Ha minden jól megy hamarosan felébred.

-Kérem maradjanak kint!

¤
¤
¤

*timeskip*

Fény.

Leragadt pilláimat nyitogattam.

Végleg kinyitottam őket, de azonnal be is kell csuknom, mert az ablakból beáramló fény kisütötte a retinámat.

Majd lassan megszokta szemem a napsütést.

Fogalmam sincs, hogy mi történt.

Ez egy korház.-jegyeztem meg értetlenkedve.

Sérüléseket kerestem magamon.
De még gipszet sem láttam.

Feltűnően melegem volt. Megmozdítottam karomat, ezzel együtt megmozdult mellettem egy test is.

Jimin

Magamban ujjongtam.

Jimin felemelte fejét, ami eddig a mellkasomon nyugodott.

Találkozott tekintetünk, de Jimin nem közeledett így megszólaltam.

-Nem kap puszit a beteg Jimin?-bigyesztettem le ajkaimat. Jimin tekintetén megvillant valami.

-Jungkook mond, ma hányadika van?-kérdezte közelebb hajolva.

-A nap mikor hozzádköltözöm.-vágtam rá csillogó szemekkel.

Jimin mosolyra húzta ajkait, és kétoldalt megfogta arcomat.

-Jár neked az a csók Jungkookie.-ajkai finoman érintették enyéimet. Átkaroltam őt.

Addig csókolóztunk, míg a fejembe nem hasított a fájdalom.

-Jól vagyok, jól vagyok-motyogtam a fejemet tapogatva. Jimin puszit lehelt rá, ami megmelengette szívemet.