ꜱᴛɪɢᴍᴀ

/Karjaid körülöttem\

Taehyung

Miután befejeztem mondandómat a történésekről, 2 szempár hitetlenkedve és döbbenten meredt rám.

Namjoon persze ilyenkor nincs itt, se baj majd neki is elmesélem. Kicsit jobb lett volna ha csak egyszer kell erről beszélnem de ez minden.

-Jézus isten szegénykém! Nem is gondoltam volna róla, hogy ilyen sok kegyetlen dolgon ment át, de ne aggódj beszélgetni fogok vele meg nézünk filmeket és játszunk.-tervezgette J-hope egy keserű mosoly kíséretében.

Szeretem, hogy ilyen barátaim vannak.

Halványan elmosolyodtam. Jint szerintem jobban lesokkolta ez az egész ezért csak meredt maga elé.

-Nem véletlenül kellett innen elmennie Jiminnek-szólalt fel a semmibe nézbe-De ezt sosem gondoltam volna róla.

-Én sem hidd el.-sóhajtottam,majd a konyhába indultunk, hogy készítsünk elő egy kis ebédet mikor Namjoon lejött frusztráltan.

-Gyerekek miért van bezárva a fürdőszoba ajtó? Még mentem volna vissza de a kulcsot sem találom.-bosszankodott.

-Hiszen Jungkook van bent.-magyaráztam értetlenül.

-Nos bekopogtam sőt kiabáltam is, de nem jött válasz senkitől.

Egy szó nélkül futottam fel az emeletre.

Mi lehet vele?! Az előbb voltam fent nála!

-Jungkook! Jungkook!-dörömböltem az ajtón de csak a csönd válaszolt.

A kulcs sem volt a helyén ahogyan Namjoon mondta, ezért elkezdtem keresgélni a házban egy pótkulcs reményében.

Rettentően ideges voltam.

Miért nem válaszol Jungkook?

Valami baj van vele. Érzem.

Egy kezet éreztem meg a vállamon, amit idegesen lesöpörtem és folytattam a reménytelen keresgélést.

Kurvára berúgom azt az ajtót!

-Tae nyugodj már meg! Itt van a kulcs a kezemben.-Jin felé fordultam, és kikapva a kezéből elmormoltam egy "miért nem ezzel kezdted" - et.

Az ajtóhoz siettem és mikor beledugtam a kulcsot a zárba, egy csilingelő hangot hallottam miszerint a kulcs leesett a földre a fürdőben.

Jobbra fordítottam a zárat és szinte betörtem az ajtót.

A szívroham elkapott amikor megláttam Jungkookot a földön feküdni.

-Jungkook! - kiáltottam fel ilyedten miközben letérdeltem hozzá és ölembe vettem a fejét.

Két ujjamat a nyakán lévő ütőérre szorítottam.

Van pulzusa-nyugodtam meg kissé, de egy cseppet sem teljesen.

A fejét oldalra fordítottam sebesülést keresve rajta, hiszen biztos elájult és beverte a fejét.

A többiek az ajtóból nézték a történéseket.

Hoseok az elsősegély dobozért ment, míg én felkaptam Jungkookot aki ahogyan látom felöltözött a ruháimba, és a szobánkba vittem.

Te jó ég nem régen volt amnéziája, mert beverte a fejét