ꜱᴛɪɢᴍᴀ

/Szeretlek\

Jimin

-A  kurva életbe, hogy már megint elvitték!-csaptam idegesen a konyhaasztalra.

Miért kell mindenkinek belepofáznia a dolgaimba?!

Amikor Jungkook csak hozzám tartozik és mindig is hozzám tartozott! Hogy merte innen elvinni az a jött ment Taehyung?

És az a kis áruló! Minden egyes pillanatot kihasznált, hogy elmehessen tőlem, azt hiszi, hogy ő jobban fog vele bánni, nálam jobban?-hisztérikusan felnevettem a gondolatra. Felrúgtam az amerikai konyhánkba helyezett széket, majd erősen a hajamba téptem.

Jungkookot akarom vissza most azonnal.

-Mert szarul bántam vele, ezért?-üvöltöttem a semmibe.-Nem tehetek róla! Kurvára nem tehetek róla!-keltem ki egyre jobban magamról.

-Azért csináltam meg azt a kurva sok mindent érte, hogy egy másik faszinál kössön ki a végén?! Ez kurvára nem így működik.-egyre dühösebb és dühösebb lettem. Semmi nem volt az ég világon amibe letudtam volna vezetni a dühömet.

Egy pillanatra kinéztem az ablakon.

Piros-kék fények világították be az utcát. Nem volt időm elmenekülni, mert mikor megfordultam két pisztolycső szegeződött rám.

-Park Jimin ezennel letartóztatunk testisértés és szexuális erőszak gyanújával. Jogodban áll hallgatni.-egy erős rántással a falhoz csapott az egyik rendőr és bilincset tett a kezemre.

Méghogy szexuális erőszak!

Jungkook az enyém azt csinálok vele amit akarok!

A rendőrautóhoz hurcultak.

-Ennek még nincs vége-suttogtam.

-Ennek még nincs vége-mosolyodtam el.

Mert ha kijutok innen, és megígérem: kifogok jutni akkor

Nem lesz hely ahová elbújhatsz majd előlem Jeon Jungkook.

Ezt garantálom neked.

-Azokban a percekben mikben Jimint letartóztatták, Yoongi már messzi tájakon járt. Mindenki megfeledkezett róla, de ő nem felejtett.-

Jungkook

Taeval a nappali kanapéján ültünk és egy sorozatot néztünk. Egy takaró ölelt körbe mind a kettőnket, így mégközelebb éreztem magamat hozzá.

Fejem a nyakhajlatába pihent. Hosszú karjai öleltek engem körbe, amibe próbáltam minél jobban belesimulni. Annyira nyugodtnak éreztem magamat mellette, és annyira örültem annak, hogy van nekem egy olyasvalaki mint ő,hogy azt szavakba képtelenség önteni.

A tegnapi pánikrohamomat elmeséltem már neki, hogy miért volt ő pedig azóra mindig megjegyezi, hogy nagyon szeret engem és hogy itt már biztonságban vagyok.

-Tae nagyon csikiz az orrod.-nevettem fel hirtelen, mert megéreztem Tae orrát a nyakhajlatomba.

-Hmm neharagudj.-suttogta a fülembe, de ekkor derekamnál éreztem meg hosszú ujjait,és újból kitört belőlem a nevetés de ezúttal hangosabban.

-Ahahaha fejezd be!-nevettem fel felé fordulva, és mikor abbahagytam a nevetést, csak akkor tűnt fel hogy milyen közel vagyunk egymáshoz.