ꜱᴛɪɢᴍᴀ

/Mond, mi történt velünk\

Az eső szakadt kint, így elmossva egy szép reggel hangulatát.

Szürke felhők gyülekeztek az égen. Vihar is lehetett volna, de az egyenlőre még nem érkezett meg.

Nem sütött be fény az ikerablakon aznap reggel, így a pár egy kissé tovább aludt a megszokottnál.

Az elsötétített autó már lesben állt a ház közelében lévő sikátorban, ahonnan tökéletesen rálátott a házra, illetve az áldozatokra.

Már csak annyi kellett számára, hogy kijöjjenek onnan, ami ha nem sikerül, azt kicsalással, de megfogja oldani.

Jungkook feje Taehyung nyakába pihent, mert reggelre már teljesen ráfeküdt a férfire, és szorosan magáhozölelte őt.

Amit Taehyung is észrevett amint kinyitotta  szemeit.

A takaró a padlót súrolta, de nem volt hideg, hiszen Jungkook mindenhol érintette őt.

Nagy kezeit felfutatta Jungkook hátára és körkörösen megsimogatta azt.

Egy erőteljes és fürge kopogás hallatszódott lentről, amit Jungkook is meghallott, és felébredt rá.

Álmos fejét Taehyungra emelte. Meglepte kicsit a pozíció amiben voltak.

-Jó reggelt-suttogta Jungkook álmosan, és Tae szájához hajolt, reménykedve abban, hogy a tegnapot semissé tehetik, és megbocsájt neki.

De nem bocsájtott meg, mert elhajolt a puszi vagy csók elől.

Ez rosszul esett Jungkooknak, a szíve kettészakadt szinte abban a pillanatban.

-Megyek kinyitom az ajtó-súgta gyengén, és egy kicsit talán szomorúran is egyben.

Gyorsan lekászálódott Taeról és sietős léptekkel a bejárati ajtóhoz ment.

Yeontannal is találkozott út közben, akit megsimogatott,majd a kutyus Tae után indult.

Jungkook igyekezte rendezni ruháit, és kócos haját ujjaival próbálta kifésülni több-kevesebb sikerrel.

Nem tudhatta, hogy ki áll az ajtó mögött, ezért mondhatni közömbösen nyitott ajtót.

Egy egészen magas, fekete napszemüveges alak állt az ajtóban. Jungkook észrevétlenül hátratántorodott, egy szó sem jött ki a torkán, csak az előtte állót kémlelte.

-Elnézést tudna segíteni? A kutyám megsebesült a maguk háza előtt, és nem tudom felemelni egyedül.-mondta a vékony férfi reszelős hangon.

Jungkookot egyből meghatotta a történet, így persze, hogy beleegyezett és a napszemüveges férfi sunyi mosolyát nem észrevéve vezette el őt a ház előtt elterülő járdára, ahol akkor már egy autó is parkolt.

Taehyung Yeontannak adott ennivalót eközben, és talán egy kissé megbánta elutasító viselkedését, de ő is összezavarodott volt kissé.

-És hol van a kutya?-kérdezte Jungkook körbe fordulva az üres utcán.

-Meglepetés-mondta valaki távolról, és a következő dolog, amire emlékezett az már csak az volt, hogy valaki-vélhetőleg a kopogtató férfi-megragadta hátulról, az arcához szorítva valamit.

Az utolsó dolog amit tudott az az, hogy az autóba tuszkolták, de a többi részlet nem maradt meg neki, mert elveszítette az eszméletét és összesett ott, valahol.

Még segítségért sem volt képes kiabálni, sőt ellenekezni sem volt képes.

Taehyung a konyhában próbált összedobni egy reggelit, mikor nyomasztó érzés telepedett rá.