Az Ikrek Akik Túlélték - A Bölcsek köve (Befejezett)

A bájitalok mestere

- Nézd, ott vannak!
- Hol?
- A magas, vörös hajú mellett.
- Láttad az arcukat?
- Láttad a sebhelyüket?
Ilyen sugdolózás követett minket egész nap, azóta, hogy kiléptünk a szobánk ajtaján. Engem különösebben nem zavart, aki nagyon bámult, arra visszabámultam, de mást nagyon nem tettem. Harryn viszont láttam, hogy nehezen viseli.
A Roxfort belülről még ámulatba ejtőbb, mint kívülről. Összesen 142 lépcső van (Harry pazarolta arra az idejét, hogy megszámolja). Vannak díszesek, rozogák, szőnyegesek és alacsony korlátúak. Olyanok is, amelyek szeszélyesek, amik forognak, miközben mész rajtuk vagy pénteken máshova vezetőek.
De az ajtók sem voltak jobbak. Néhány ajtó csak fal volt és néhány fal ajtó. De a kinyitásuk sem volt ám egyszerű, miért is lett volna? Néhányhoz beszélni kellett, volt amit csiklandozni kellett, vagy belerúgni.
A portrék is folyton vándoroltak, ezzel még jobban megnehezítve a dolgunkat. Én a falon lévő piszokról, lepattogott darabkákról vagy érdekes mintákról jegyeztem meg, hol vagyok.
A szellemek sem voltak valami segítőkészek. Szerintem azzal szórakoznak, hogy átlebegnek azon az ajtón, amit fél órája próbálsz kinyitni. Persze, tisztelet a kivételnek. Félig Fej Nélküli Nick például mindig útbaigazított minket és a Pufók Fráter, a Hugrabug kísértete is mindig kedves volt.
A legidegesítőbb szellem egyértelműen Hóborc volt. Mindig valami csínyen járt az agya, amivel kihozhatta a sordrából Fricset. Kihúzta a szőnyeget a lábunk alól, trágyagránátokkal dobálózott és láthatatlanul a fülekbe kiabált.
Apropó, Frics. A Roxfort öreg, elnyűtt idegzetű gondnoka és hű macskája, Mrs Norris. Ahol az az állat felbukkan, a gazdájára is lehet számítani. Szerintem megjegyezett engem magának. 
Pedig nem is volt olyan nagy ügy. Harryékkel megpróbáltunk kinyitni egy ajtót, amiről kiderült, hogy arra a folyosószakaszra vezet, ahonnan kitiltottak minket.  Felbukkant Frics és jól leteremtett minket, amiért megpróbáltunk betörni.
  - És ha kínok kínja között akarunk meghalni? - döntöttem oldalra a fejem. - Az igazgató úr azt mondta, akik ezt meg akarják tapasztalni, azok nincsenek kitiltva - jó, lehet, hogy nem pont így fogalmazott de a lényeg ez volt.
A gondnoknak viszont ez nem tetszett. Így lettem majdnem felfüggesztve az egyik tömlöc tetejére.
De az órák sem voltak könnyűek. Talán ami a legjobban kiakasztott, az a szerda éjféli asztronómiaóra. Másnap zombiként mászkáltam, táskányi karikákkal a szemem alatt. Nem lehetne mondjuk egy teremben kivetíteni a csillagokat, és akkor még aludni is tudnánk. Maga az óra egyébként érdekes, csak az időpontja...
Hetente háromszor gyógynövénytanra mentünk ki az üvegházakhoz. Bimba tanárnő, egy köpcös kis boszorkány nagyon jól ért ezekhez a varázslatos növényekhez, e az órái sem rosszak.
A mágiatörténet megint egy más tészta. Binns professzor tartja, aki egy kísértet. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, de hogy a saját halálát sem vette észre, az azért jelzi, hogy valami nagyon nem okés a fejében. Az óráin majdnem mindenki alszik. Csak Hermione jegyzetel, mert "ez kell majd az ötödévbeli RBF vizsgákhoz".
A bűbájtan viszont az egyik kedvencem. Flitwick professzor igen alacsony, könyvkupacra kell állnia, hogy kilásson az asztal mögül. Eddig sajnos még nem tanultunk semmilyen varázslatot, csak elméletet.
McGalagony, az átváltoztatástanár, ahogy azt Hermione megmondta. A tanárnő az egyik, ha nem a legszigorúbb a professzorok között. Mindjárt az első órán tisztázta a játékszabályokat.
- Az átváltoztatás az egyik legbonyolultabb és legveszélyesebb a tantervben szereplő mágiák közül - jelentette ki, szemüvege vészjóslóan csillogott. - Aki rendetlenkedik az órámon, attól egyszer és mindenkorra búcsút veszünk! Ne mondják, hogy nem figyelmeztettem magukat!
Majd kedvcsináló gyanánt malaccá változtatta az asztalt, majd vissza. Nagyon király volt, de a közeljövőben még nem fogunk ehhez hasonlóakat tanulni. 
Rengeteget jegyzeteltünk, kezdek aggódni, ha minden órán ennyit kell majd, akkor el fog fogyni a tintám. Majd kaptunk egy szál gyufát, amit tűvé kellett változtatnunk.
Hiába koncentráltam, nem ment. A gyufa csak gyufa maradt. 
Tanácstalanul forgolódtam, de a többieknek sem ment jobban, csak Hermione látszott elégedettnek.
Eszembe jutott, mit éreztem, amikor Dudleyt bezártam az állatkertben. Ugyanarra a melegségre próbáltam koncentrálni, és meg is éreztem a mellkasomban. A gyufámra néztem, vettem egy mély levegőt és újból nekifutottam.
Ezúttal simán ment; egy csillogó, fényes felületű és hegyes tű pihent az asztalomon. McGalagony szinte azonnal ott termett.
- Ez a magáé, Potter kisasszony? - kérdezte.
- Igen, tanárnő - bólintottam.
- Nos, ez igen biztató eredmény. Ha továbbra is így halad, nem lesz oka panaszra.
- Hogyan? - fogta a fejét Ron. - Biztos eleve tűt kaptál!
A sötét varázslatok kivédése óra izgalmasan hangzik, nem? Lehet, de nem Mógus professzorral. Az egész teremben átható fokhagymaszag terjeng, köztudottan egy romániai vámpír elriasztására, aki hamarosan be fog toppanni Mógusért. A turbán egy ajándék volt, amit azért kapott, mert megszabadított egy afrikai hercegnőt egy rámenős zombitól. Hiszi a piszi. Még a cipőfűzőjét sem tudja bekötni a szerencsétlen.
Egyébként a Weasley ikrek szerint a turbán is ki van tömve fokhagymával, de lehet, hogy csak azért van, mert már több éve nem mosott hajat a prof.
Péntek reggel sikerült elsőre letalálnunk a nagyterembe. Vettem magamnak pirítóst és lekvárt, majd Harryhez fordultam.
- Milyen óráink lesznek ma?
- Dupla bájitaltan a Mardekárosokkal - felelte kapásból Ron. - Piton tartja, a Mardekár vezető tanára. Azt mondják, kivételez velük. Majd meglátjuk.
- Meglátjuk - jutott eszembe az évnyitón látott tanár ijesztő nézése.
- Bár McGalagony is kivételezne mivelünk - sóhajtott Harry.
- Inkább ne - ráztam meg a fejem. - Lehet, hogy úgy kényelmesebb lenne, de tisztességtelen is.
- Úgy beszélsz, mint Hermione - fintorgott Ron.
Vagy három csípős válasz volt a nyelvem hegyén, de ekkor valaki megcsipkedte a fülem.
- Keira! - örvendeztem. Kis baglyom fáradtan huhogott, majd elfogadta a pirítóst, amit felkínáltam neki. Majd szárnyát suhogtatva elrepült, hogy aludjon egy kicsit a bagolyházban.
- Mily, ez neked is szól - tolt Harry elém egy levelet, amit nemrég csomózott le Hedvig lábáról. Elkezdtem olvasni a girbegurba betűkkel írt szöveget.