Az Ikrek Akik Túlélték - A Bölcsek köve (Befejezett)

Norbert, a tarajos norvég

Mógus azonban állta a sarat. Ahogy teltek-múltak a hetek egyre sápadtabbnak és soványabbnak tűnt, de látszott rajta, hogy még nem tört meg.
Valahányszor a harmadik emeleten jártunk, nekiszorítottuk a fülünket a lezárt ajtónak, és ellenőriztük, szuszog-e még Bolyhoska. Piton változatlanul mogorva volt, és ez is arra utalt, hogy a kő még biztonságban van.
Hermionének azonban velünk ellentétben nem csak a Bölcsek kövén és annak a rejtélyén járt az esze. Pontos ismétlési tervet készített és kidekorálta a jegyzeteit jelölőfilccel. Ezzel még nem is lett volna gond, csakhogy ragaszkodott hozzá, hogy mi is kövesük a példáját.
- De Hermione - nyafogtam egyik este a klubhelyiség egyik kényelmes fotelében heverészve. - A vizsgákig még rengeteg idő van hátra...
- Már csak tíz hét - rázta a fejét a lány. - Az nem olyan rengeteg idő. Nicolas Flamelnek például csak perceknek tűnik.
- Nem mi vagyunk hatszáz évesek - vetette ellen Ron. - Különben is, neked fölösleges ismételned, úgyis mindent tudsz.
- Fölösleges?! - pattant fel Hermione. - Te nem vagy eszednél! Ezek nagyon fontos vizsgák! Ha megbukunk, nem mehetünk másodikba. Már egy hónapja el kellett volna kezdenem a tanulást. Nem is tudom, mi ütött belém.
- Miért van az - döntöttem hátra a fejem -, hogy az olyan emberek, mint Hermione, tudnak mindent és még tanulnak is, én meg csak ülök itt, semmit sem tudok, és egy fikarcnyi kedvem sincs az asztronómia fölött görnyedni...
Sajnos a tanárok is Hermione logikáját követték. Rengeteg házi feladatot adtak fel, s így a húsvéti szünet nem pihenésből, hanem könyvtárban gürcölésből állt. A legrosszabb az volt, amikor Hermione hangosan magolta mellettünk a sárkányvér tizenkét felhasználási módját, így nem tudtunk tiszta lelkiismerettel lustálkodni. Jobb híján mi is nekiálltunk pálcamozdulatokat és varázsigéket gyakorolni.
Mondjuk Harryvel mi csaltunk egy kicsit. Felosztottuk magunk között a tanulnivalót, és majd a vizsgák alatt lesúgjuk a másiknak, amit nem tudunk. Ez már egy jól bevált módszerünk.
A Hermionétól kapott könyvet sem hagytam a polcomon porosodni. Néhány könnyebb varázslatot már meg is tanultam belőle, például a Geminiot, amivel másolatot készítettem Hermione összes mágiatöri jegyzetéről, így továbbra is nyugodt szívvel aludhattam Binns óráin.
- Sose fogom ezt mind megjegyezni - fakadt ki Ron az egyik hosszúra nyúlt könyvtári magolás alkalmával. Lecsapta a pennáját a csillagképek listájára és vágyakozva nézett ki a könyvtár ablakán.
- Ne is mondd - sóhajtottam, és úgy döntöttem, a bezoárok várhatnak még pár percet. A felsőbb évesek kint sétálgattak, élvezték az első kellemes napot a téli idő után. Annyira elmerültem a felhőtlen kék ég bámulásában, hogy észre sem vettem a közeledő vadőrt, csak Ron hangjára kaptam el a fejem.
- Hagrid! Te meg mit keresel itt?
A fiú hangjára az óriás gyorsan a háta mögé rejtette, amit a kezében tartott és hozzánk cammogott. Vakondprémes nagykabátjában és döngő csizmáiban igen feltűnő jelenség volt.
- Csak körülnéztem... - tétova szavai azonnal felkeltették az érdeklődésemet, Hagrid sosem tudott jól hazudni. - Na, és ti jómadarak minek bújjátok a könyveket? Nehogy azt halljam, hogy még mindig Nicolas Flamel után nyomoztok!
- Á, dehogy. Már réges-régen tudjuk, hogy kicsoda - hencegett Ron. - És azt is kiderítettük, hogy mit őriz a kutya: a Bölcsek...
- Cssss - Hagrid gyorsan körülnézett, hogy nem hallott-e meg minket valaki, de a könyvtár ezen része üres volt. - Nincs ki mind a négy kereked? Ne kiabálj, az Isten szerelmére...
- Ami azt illeti, lenne néhány kérdésünk hozzád - fordult hozzá Harry. - Elmondhatnád nekünk, hogy Bolyhoskán kívül mi őrzi még a...
- Hallgass! - rémüldözött Hagrid. - Ide figyeljetek, gyertek át hozzám később. Nem ígérem, hogy tőlem bármit megtudtok, de legalább ne itt fecsegjetek erről. A diákok semmit nem tudhatnak meg. A végén még azt hiszik, nekem járt el a szám.
- Akkor később - bólintottam.
Ezzel Hagrid elcammogott.
- Vajon mit rejtegetett a háta mögött? - ráncolta a homlokát Hermione.
- Megnézem, milyen könyveket keresett - használta ki Ron a lehetőséget, hogy otthagyja a tekercseket. Elsietett, de pár perc múlva már vissza is tért, karjában egy rakás könyvvel.
- Sárkányok - suttogta. - Hagrid sárkányokról szóló könyveket nézeget! Tessék: Nagy-Britannia és Írország őshonos sárkányfajai. A tojásoktól a pokol tüzéig. Sárkánybarátok kézikönyve...
- Gyerekként is sárkányra vágyott - jegyeztem meg elgondolkozva. - Mondta, amikor elvitt minket az Abszol útra.
- Szigorúan tilos - rázta a fejét Ron. - A sárkánytenyésztést már az 1709-es Varázslókongresszuson törvényen kívül helyezték. Ezt mindenki tudja. Nehéz lenne eltitkolni a tudományunkat a muglik elől, ha sárkányt tartanánk a kert végében. Egyébként is veszélyes dolog, mert a sárkány nem szelídíthető. Látnotok kellene, milyen csúnyán megégette Charlie-t Romániában egy-két vadon élő példány.
- De Nagy-Britanniában nincsenek vadon élő sárkányok, ugye? - kérdezte Harry.
- Hogyne lennének . felelete Ron. - Közönséges walesi zöldek és hebridai feketék. A Mágiaügyi Minisztérium épp eleget vesződik azzal hogy titokban tartsa a létezésüket. Minden muglira, aki sárkányt lát, felejtésátkot kell szórniuk.
- Akkor hát mi a csudára készül Hagrid? - tette fel a kérdést Hermione.