Ness élete (1. kötet)

Aki kezekben beszél

  Ness Snowdin partján ücsörgött, Waterfall rajzolódott ki előtte.
  Esély sincs már rá, hogy barátaim legyenek... - gondolta. - Viszont mindenki meg fogja kapni, amit kell. Ha ők így játszanak, akkor én is!
  Úgy gondolta, egyedül volt. Gondolataiba belemerülve nem hallotta a lépésnyomokat.
  A lány előidézett egy kisebb, vörös csontot, és azt forgatta.
  Még mindig hihetetlen, hogy én ilyen erővel lettem megáldva. Enélkül hogy tudnám legyőzni a szörnyeket? Igaz, az embergyerekre bíztam, de ha kell, a maradékot én tudom elintézni! Utána...
  A nagy gondolkodások közepette, Ness arcán hirtelen egy tenyérnyom bukkant elő. Furcsa módon a közepe lyukas volt.
- Áu... Mi a...
- 💣♏♑ ♐□♑□♎ ♌🡫■■♓📪 ♋🔾♓ ⧫♏⬧⌘♏●📬 - szólalt meg egy furcsa hang. Ness egy szót sem értett belőle.
- Tessék? Ki volt az?!
- ☺□♌♌📪 ♒♋ 🔾□⬧⧫ ♋♌♌♋♒♋♑⮹□♎📪 ♋🔾♓⧫ ♏●🙵♏⌘♎⧫🡻●📬
- Nem tudna az én nyelvemen beszélni vagy valami? - kiáltotta.
  Ness az árnyékával szemben állt, de ahogy észrevette, hogy az nagyobb lett, megrémült. Az alak mögötte volt. És úgy látszik, nem túl kedves vele.
- Egy szót mondjon, amit meg is értek!
  Az alak megtette, amit kért. Pontosan, ahogy kérte.
- Megbánod.
- Megbánom? Mégis mi-...
  Újabb csapás. Az ütés most Ness másik arcoldalára jutott. A lány dörzsölte fájdalmában.
- Ha folytatom, amit elkezdtem, nem fog senki se megállítani. Mindenki megkapja azt, amit érdemel. A puszta halált.
  Az idegen nem válaszolt. Ness hátrafordult: már csak holt helyét találta. Visszafordult, de ekkor belelökték őt a vízbe. Szerencse, hogy tudott úszni. Ruhája a víztől rátapadt csontjaira. Mire visszamászott - csurom vizesen, értetlenül és kíváncsian -, ismét egyedül volt.