Ness élete (1. kötet)

Bosszú

  N-nem! Undyne és P-Papyrus nem fognak ö-összejönni! - próbálta nyugtatni magát Alphys, miközben Sans és Papyrus háza felé igyekezett.
  A tudós nagyon gyanakodott arra, hogy ketten együtt lesznek. Sok jel uralt rá. - M-most kell, hogy elhívjam őt egy r-randira...
  Néhány órával azután indult el, hogy ketten elküldték őt. Nagyon rosszul viselte, hogy az tette, akibe szerelmes.
  A házhoz ért, de már senki nem volt otthon.
  E-ez azt jelentheti, hogy U-Undyne otthon van?... E-egyedül? M-meg kell néznem.
  Waterfallnál Napstablookkal találkozott.
- H-helló, sz-szellem... N-nem tudod hogy Undyne o-otthon van-e?
- otthon van.... - válaszolt halkan a szellem.
- K-köszönöm.
  Nagyon sietett a háza felé. Azt hitte, még van ideje, hogy elhívja őt. De tévedett.
  Undyne Papyrus társaságában volt. De amit látott, annak minden pillanata bántotta.
  Undyne Papyrus keze felé nyúlt. Barátja nem ellenkezett, megfogta. Egymásra mosolyogtak. Amiken keresztül mentek, amilyen sok időt töltöttek együtt, az érzések gátja végre átszakadt. Kimutatták egymásnak szeretetüket. Arcuk közeledett a másikéhoz. A pillanat nagyon érzelmesnek illetődött. Alphys tágra nyílt szemekkel nézte a történteket. Megtörtént, amitől legjobban félt...
  Undyne és Papyrus megcsókolták egymást.
  A pár hallott néhány lépéshangot. Nem tudták, honnan jött. És nem is látták, ahogy Alphys könnyes szemekkel elszalad, összetört szívvel.
  Viszont volt ott valaki más is, aki mindent hallott, mindent látott és minden érzést megértett.

  A tudós a laborjába szaladt. A sötét sarokba ült, és megpróbálta kisírni a bánatát. Nem ment könnyen. Kis segítséget is kapott...
- Ahogy látom... Valaki szomorú mert nem lehet azzal akit szeret... Én is elszomorodtam ennek hallatán. - szólalt meg egy hang az árnyakból.
- K-ki volt az?...
- Csak egy barát, aki szeretne segíteni.
- M-mégis miben? N-nincs semmi...
- Ugyan már! Ne tegyél már úgy mintha nem lenne semmi baj!
  Alphys csöndben maradt.
- Tudom hogy szerelmes vagy.
- Nem is igaz!
  A hang szintén csöndben maradt, mivel jól tudta, hogy hazudik.
- N-na jó... T-talán egy kicsit.
- Segíthetek. De bele kell egyezned.
- N-nem kell segí...
- Talááán... Robotod, Mettaton segítségedre lehet!
- N-nem igazán szere...
- Azt akarod, hogy akibe szerelmes vagy a legjobb barátjával legyen együtt, te meg örökké az árnyékában rothadj?! - A tudós észrevett az árnyékban egy fényt, olyat, mint ami Sans szemének van amikor az erejét használja, csak vörösen világított. Nagyon megrémült tőle, ezért csak a földet nézte.
- N-na jó... Talán beleegyezek...
- Na végre! - a fénylés elmúlt. - Programozd be a robotodat... Hogy ölje meg Papyrust.
- T-tessék?! D-de hát ő... Ő a barátom!
- Egy igaz barát ellopja a barátnődet?...
- I-igazad lehet. Rendben, b-beprogramozom...
  Sajnálom Papyrus... - gondolta.
  Mettaton éppen egy láncfűrészt csiszolt az emeleten. Alphys mögé állt. Éppen felnyitotta volna a hátát, de a robot ezt megérezte és arrébbment onnan.
- мιт aĸarѕz тőleм alpнyѕ?
- M-meg kéne ö-ölni valakit... B-be szeretnélek rá programozni...
- egyѕzerűвв leтт volna мegĸérnι rá... na de aĸĸor мondd. υgye eмвer? a мűѕoroмnaĸ nagy löĸeтeт adna!
- S-sajnos nem ember... H-hanem... P-Papyrust kéne m-megölni...
- υннυннυн! ѕoĸĸal ιzgalмaѕaвв leѕz! rendвen, мegтeѕzeм!
  Bárcsak ne tenné... - gondolta alkotója.

- Viszlát Papyrus!
- Szia Undyne!
  A csontváz éppen hazafelé tartott.
  Alig ment el Undyne házától pár métert, robotzúgást hallott.
- Mi ez a hang?
  Körülnézett, hogy honnan jöhet a hang. Mikor Hotland irányába nézett, nem tudott azonnal reagálni...
  Mettaton lecsapott...
  ...
  Csend.
  ...
  Még mindig csend.
- Mi a franc történt idekint? - Undyne nézett ki.
  Amit látott, ledöbbentette...
  Papyrus háttal feküdt a földön.
  Mettaton láncfűrészes keze a levegőben lebegett; nem tudott mozdulni.
- Nyeh? Mi akart ez lenni? - Papyrus felült. Undyne odafutott hozzá és felsegítette.
  Meglátták, hogy Mettaton kéken fénylett. Mintha... Erő hatása alatt lenne.
  A távolban valaki leselkedett.
- Ezt nem tudom elhinni! De várj... Mi is történt?
  Észrevette, hogy a semmiből odateleportált egy alak. Kék pulóvere, fekete rövidnadrágja volt, illetve rózsaszín papucsa.
  Pont szemben állt vele, méterekkel távolabb.
  Majd a robot felé fordította tekintetét.
- mettaton, szerintem a tesóm nem szeretné megnézni a láncfűrészkészletedet... - szólalt meg és karba tette kezét.
  Ness elmosolyodott, és próbálta visszatartani nevetését.
  Undyne kezében előbukkant egy kék dárda, a hegye Mettaton felé mutatott.
- Mit akartál Papyrustól?!
- alpнyѕ aĸarтa, нogy мegöljeм őт.
- Alphys?! Miért akarta volna?
  Mettaton mindent elmesélt nekik, amit csak tudott.
  Sans pedig Ness-t bámulta.
  Ness pedig Sanset.
  Egymást bámulták.
  És olyan dolog történt, ami a legváratlanabb pillanatban jött...
  Sans elpirult mindenki szeme láttára.
- Sans, hogy lehet olyan vörös az arcod? - kérdezte testvére. - Tudtommal nekünk, csontvázaknak nem lehetséges, hogy arcszínt változtassunk... Oh! Meg tudnád változtatni kékre? A piros nem illik hozzád.
- Hé... Azt hiszem Sans végre talált valakit aki tetszik neki! - mosolygott Undyne Papyrusra. - Érdekel, hogy ki lehet az!
- És még ő mondta hogy...
  Sans hirtelen eltűnt. Elmentét egy pillanatra kisebb halványvörös fény jelezte.
  Mikor közelebbről megnézte Ness-t, teljesen elállt a lélegzete. Tudta, hogy el kéne fognia, vagy akár meg kéne ölnie... De képtelen volt.
  A szeme csillogása teljesen elvarázsolta. Nem beszélve a mosolyáról... Az olyan őszinte mosolyáról...
  Ness olyan sok idő után... Végre tudott mosolyogni.
  Őszinte mosollyal.
  Őszinte érzelemmel.
  Őszinte boldogsággal.
  Már oly régóta nem érzett ilyesmit. Már azt sem igazán tudta, hogy mi az.
  Sans egy idő után végre meg tudott szólalni:
- te volnál ness, igaz? kénytelen leszek elvinni téged és...
  Ness közbeszólt mondatába:
- Te pedig, ha jól tudom, Sans, a csontváz. Sokat hallottam rólad... De sosem tudtam, hogyan nézhetsz ki! Most örülök hogy találkoztunk!
  Sans kissé összezavarodott, mert nem látott ilyen gonosz személyt ennyire kedvesnek lenni, és nem igazán tudta mit mondjon.
- ugye... nem bánod, ha most... elviszlek a többiekhez? asgore királyhoz? és... megö... - Nem bírta folytatni. Ness olyan arcot vágott, aminek Sans nem tudott nemet mondani.
- Én nem akarok meghalni! Én sose akartam gonosz lenni! Én... Csak... - sóhajtott, majd lehajtotta fejét.
- csak?
  Belenézett Sans szemébe.
- Áh, mindegy. Úgyse értenéd.
- de, valószínűleg érteném.
- Engem senki sem ért meg! - Hirtelen eltűnt. Sans úgy érezte, elüldözte őt, amikor meglett volna az esélye, hogy elfogja. De akkor hallotta ismét a hangját:
- Egyébként... Tetszik a stílusod, ahogy poénkodsz, ahogy képes vagy kiállni magadért és másokért... Oh, és te! Találkozhatnánk valamikor!
  Az egyedül maradt csontváz ettől sokkal boldogabb lett.
  Visszateleportált a többiekhez.
- Sans, hova mentél? - kérdezte testvére.
- csak... találtam egy jó indokot, hogy miért ne kelljen megölni ness-t.

Légyszi ne szóljatok le, hogy Undyne-t és Papyrust shippelem, nem pedig Undyne-t és Alphys-t, de nekem így tetszik😂 mindenkinek más a véleménye. Na meg persze a storynak is jól jött.