Ness élete (1. kötet)

Ness és az ember

  Hol vagyok?
  A Romok előtt volt egy kis rész, ahol arany virágok nőttek. Egy kis test mozgott benne. Szeme csukva volt, félig eltakarta barna haja. Kék pulcsiján lila csíkok díszelegtek.
  Ahogy előre ment, a Romok kapujánál találta magát. Egy hangot hallott:
- Oh, egy ártatlan Lélek! Biztosan elvesztél! - Egy idős, körülbelül negyvenes éveiben járó kecskehölgy lépett ki a kapu másik oldaláról. Lila-fehér egyberuha volt rajta, lába csupasz volt. - Hadd mutatkozzak be. Toriel a nevem, a Romok őrzője vagyok, én üdvözlöm azokat, akik lehullanak az Alvilágba.

  Frisk, az ember hamar távozott a Romokból. Új anyját, egyben barátját otthagyta; haza akart menni.
  Egy télies helyen ment. Érezte hogy követik... Kicsivel később egy hídhoz ért. Gyanúja beigazolódott, mert egy alak közelített felé.
- Tudod... Nem szeretem az idegeneket... Főleg az embereket...
  Frisk megfordult; egy csontváz állt mögötte. Vörös pulóverére hó tapadt.
- Viszont te érdekes fazon vagy. Neved?
  Frisk nem válaszolt.
- Nem baj, akkor adok én neked. Gasnémm. "Gyerek, aki segít nekem és megöl mindenkit".
  A kislány megremegett.
- Tudom, fura a név, nem vagyok jó ilyenben. Viszont most hogy megemlítettem, segíthetnél - rákacsintott a gyerekre. - Segíthetnél... Ölni...
  Frisk még jobban megijedt. Ölni? Ő nem akar ölni! Csak haza szeretett volna jutni.
- Jobb, ha azt teszed, amit mondok, különben megbánod. A nevem egyébként Ness, remélem nem ijedtél meg tőlem. Mostanság mindenki kerül, amit nagyon sajnálok mert csak barátokat szerettem volna szerezni... Na de ne menjünk bele ilyen részletekbe, megismertetlek mindenkivel aki ellenséged lesz. - Ness a kezét nyújtotta.
  Frisk hátrált egy lépést, elhúzódva az idegent szörnytől.
- Naa, ne félj! Legalább te ne... Mindenki más fél... Meg is értem, mert meg akarom őket ölni, de ez mindegy... - A csontlány egy kedvtelen nevetést hallatott. - De mindez az ő hibájuk... Na de most gyere! - megragadta a gyerek kezét és elment vele Snowdinbe.