Ness élete (1. kötet)

A fajirtás

  frisk... újrakezdte. reset-elt. de miért?... voltak barátai. nem gyilkolt. akkor mégis... miért?... miért döntött úgy, hogy egy gyilkos lesz?! - gondolta Sans.

Pár órával korábban

- Hát itt vagy, Frisk! Ha tudnád, milyen sokat kerestelek! - szólt Ness.
  Frisk Waterfall vége felé tartott. Éppen egy mentési pontnál állt.
- Szeretnék kérni valamit. Tudnál... Resetelni?
  Frisk értetlenül bámult.
- Kezdj el egy fajirtást...
  A gyerek most megijedt és rázta a fejét, hogy ő nem szeretné.
- Vagy megcsinálod, vagy kényszerítelek rá!
  Az ember ölbe tette kezét, és még mindig rázta a fejét.
  Ness előidézett egy vörös csontot és átszúrta vele Frisket. Alig telt el néhány másodperc, meghalt. A mentésének köszönhetően Ness mellett éledt újjá.
  A gyerek nagyon megijedt.
- Akarsz még?
  Ismét átszúrta. Újjáéledése után megint átszúrta. És megint. És megint. Addig tette ezt, amíg már szuszt se hagyott benne.
- Na? Most már elkezded a fajirtást?
  Frisk bólintott. Ness mintha látott volna valami érdekeset. A gyerek egy pillanatra nem úgy nézett ki, mint Frisk. Ruhája zöld és sárga volt. Szeme vörösen fénylett, bőre már szinte fehér. És a mosoly, amit mutatott... Már-már szinte kirázta a hideg tőle.
  Frisk behunyta a szemét, majd kinyitotta; belépett a sötétségbe. Ott várta a Continue, az Escape, és a gomb, amit használnia kellett. A Reset. Megnyomta.

"Biztosan újra szeretnél mindent kezdeni?"
Nem Igen

Frisk az "igen"-re nyomott.

"Biztosan ezt a nevet szeretnéd magadnak?"
Frisk
Nem Igen

"Írd be a neved."

  Ness árgus szemekkel nézte, amiket Frisk csinált.
  Bár nekem is volna ilyen képességem! - gondolta.
  Érdekelte, hogy mire szeretné megváltoztatni. Aztán meglátta:
  "Chara".
  Miért pont... Chara?
  Frisk, vagyis már Chara, ebben a pillanatban eltűnt.
  Aztán őt is elnyelte a sötétség.

  Ness valahol Snowdinban ébredt, a Romok közelében.
  Hmmm... Kíváncsi vagyok, vajon már elkezdte-e!
  A Romokba teleportált. Nem látott mást, csak falakat, padlót, és port. Szörnyek porát.
  Úgy látszik sikerült! - gondolta Ness, majd visszateleportált Snowdinbe, hogy várja Charát.

  Sans elkezdte hiányolni Ness-t. Meg akarta keresni Papyrust, hogy elmondja neki, hogy megy valahová. A szobájánál jobb helyet szeretett volna, ahol találkozhat a lánnyal.
- paps! itthon vagy?
  Az egész házban nem találta.
  Kiment. Jobb oldalt nem találta. Bal oldalt, Waterfall felé látta őt meg. De nem volt egyedül.
  Az ember vele szemben állt. Valamit tartott a kezében.
  Papyrus ölelésre készen kitárta karjait...
  Frisk előrelépett...
  Fiatal testvére mondott valamit, de nem hallotta. Csak látta, ahogy a gyerek megy egyre közelebb hozzá. És közelebb. És közelebb. A tárgyat a kezében egyre szorosabban fogva.
  Sans szíve kihagyott...
  Öccse feje hullott a hóba... Frisk... megölte őt...
  Mintha nem történt volna semmi, indult tovább Waterfall felé.
  Sans elfutott oda, ahol Papyrus állt.
  Már csak vörös sálja maradt meg.
  És Sans...
  Sírva fakadt...
  miért kellett azt kívánnom, hogy hagyjon békén? miért kellett hagynom, hogy megölje? miért vagyok ennyire rossz testvér?!
  Beletemette arcát egyetlen, már halott családtagjának a sáljába, és úgy zokogott, mint soha máskor.

- undyne!
  A Királyi Őrség feje Sanset látta közeledni, könnyes szemekkel.
- Sans! Mi történt?
  A csontváz mindent elmesélt neki. Undyne szeme is könnybe lábadt Papyrus halála hallatán.
- Muszáj lesz megállítanunk ezt a szívtelen gyilkost!
- muszáj.
  Chara ezalatt már egy hídnál tartott. Egy kéz nélküli szörnygyerek futott felé.
- Undyne annnyira menőőő! Te is hozzá tartasz, igaz?
  Az ember felélépett egyet.
- M-mit akarsz tőlem?
  Frisk előkészítette kését, majd felemelte.
- Ez nem vicces! Távolodj tőlem!
  A gyerek lecsapott.
  De nem csak bőrt érintett a kés.
  Páncélt is.
- U-Undyne? Te... Megsebesültél! - aggódott a kis szörnygyerek.
- Ez semmiség... Most menj! Mielőtt bajod esik...
- De...
- Menj! - kiáltott rá. A szörnygyerek elszaladt onnan.
  Chara mosolyra fakadt, látva, hogy Undyne súlyosan megsebesült.
  De nem adta fel...
- Én, Undyne, le foglak győzni!
  A gyerek fényességet látott. Majd meglátta őt. Fényesebb páncélján egy szív vöröslött. Frisket kissé megrémítette vadabb tekintete, kinézete, de Chara csak eltökéltebb lett, hogy megölje. Sajnos az utóbbi nyert... Undyne nem élte túl...
- Bízom benne, hogy ez a világ élni fog!
  Majd ő is elporladt, akárcsak Papyrus...
  Már nem sok van hátra! - gondolta Ness.
  Mettaton csak egyetlen egy ütés volt.
  Ezután minden hely olyan üres volt.
  Még a beszélő virág, Flowey sem bukkant elő. Chara úgy gondolta, ő is meghalt. Igaza volt. De nem ő ölte meg, mivel a legjobb barátjával ezt nem tenné. Ness intézte el.