𝙇𝙤𝙨𝙩 𝙎𝙩𝙖𝙧𝙨 𝟮 || ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ✔

1. rész

Fejem felett búgott a lámpa. Ez volt a legkisebb problémám is mert mellkasomban iszonyatos fájdalom terjed szét.

Nyögve haraptam bele ajkaimba, hogy vissza fogjam a kitörni készülő üvöltésemet. Mintha újra és újra kést szúrnának ugyan arra a pontra.

- Jó reggelt Mr. Jeon. - kinyitotta szemeimet és a lámpájával belevilágított. Dühösen rántottam ki államt szorításából. - Sajnálom de muszáj elvégeznem magán a vizsgákatokat. -

- Hol vagyok? - torkom kiszáradt és rekedt volt a hangom.

- Nem emlékszik mi történt? - arca kővé dermedt és kezébe véve a mappáját kezdett el rá írogatni valamit.

- Nem tudom mi történt... - erősen koncentráltam. - Jimin! - kiáltottam fel. - Meglőttek. Jimin hívta ki a rendőröket. Hol van? - az orvos csalódottan pillantott oldalra.

Ebben a pillanatban két kék egyenruhás pasas lépett be és félrehívták az orvost.

- Tudunk vele beszélni? -

- Igen. Azt hiszem. Próbálják meg nem nagyon felzaklatni. - ezzel elhagyta a szobát.

- Mi az ördög folyik itt? Hol van Jimin? Látni akarom! - szorosan markoltam a lepedőt.

- Mr. Jeon. - húzott egy széket az ágyam mellé a rendőr. - Felkell tennünk pát kérdést. Szeretném, ha őszintén válaszolna rájuk. -

- Miért nem mondják meg hol van Park Jimin? Nem vagyok hajlandó addig beszélni amíg nem tudom hol van.

- Kérem nyugodjon meg! - a gép amire felvoltam kötve hangosan sípolni kezdett. - Vegyen mély levegőt. -

- Nagyon remélem, hogy elmondták neki mert most bizony most kap egy kis nyugtatót. - pöckölte meg a tűt a kezében az orvosom.

Talán Jimin nem akar többet látni? Lehet feljelentett a rendőrségen? Nem is én küldtem szét azt a kurva videót!

Se szó se beszéd belém döfte és befecskendezte. Éreztem ahogy testem pillanatok alatt elernyed. Magamnál voltam még sem aggódtam semmi miatt.

- Úgy gondolom vissza kellene jönniük később. Beszéde érthetetlen és artikulátlan lesz a nyugtató miatt. - paskolta meg combomat.

Csak bámultam őket és lelkem sohasem volt még ekkora nyugalom. A fájdalom is elmúlt a mellkasomba.

- Nyaham... - próbáltam beszélni mire az orvos rám nézett.

- Mindjárt kimegy belőled. -

A mindjárt körülbelül 4 órával későbbet jelentett, amikor is képes voltam kimondani egy értelmes szót.

- Jimin... - nyögtem fel. - Látni akarom. -

- Elkell végeznünk magán egy alapos vizsgálatot. Kérem a beleegyezését. -

- Megvan a tettes? Úgy értem, aki meglőtt. Ki volt az? -

- Mindent időben megfog tudni csak egyezzen bele a vizsgákatokba, illetve a nyomozásba. -

- Úgy érti még nincs meg az az ember, aki megakart ölni? - fújtattam.

- Kérem! Többet nem mondhatok, csak írja alá. -

- Rendben van. - mély levegőt vettem majd gyorsan alá firkantottam a lapot.

A következő napokban továbbra sem mondtak semmit. Olykor megjelent az a két rendőr, de csak az orvosommal beszéltek.

- Megpróbálunk lábra állni? - vontam össze a szemöldököm. Megvontam a vállam. - Menjünk. -

Lábaimat nagy lendülettel dobtam le az ágyról mire mellkasomba a fájdalom erősen beleszúrt. Oda kaptam a kezemet.