𝙇𝙤𝙨𝙩 𝙎𝙩𝙖𝙧𝙨 𝟮 || ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ✔

13. rész

- Jungkook ide figyelj! - éppen a szerelmi bánatomat fojtottam egy nagy tál fagylaltba Connor irodájában a kanapén amikor berontott.

- Nem látod, hogy dolgom van? Kopogni nem szokás nálatok? -

- A saját irodámba hadd jöjjek már be, amikor akarok. - forgatta meg a szemét. - Hagyd abba a szenvedést és ezt olvasd! - lecsapott elém egy papírt. Kezemet a nadrágomba töröltem és a kezébe adtam a tányért. Vállat vonva evett belőle.

- Mi a fene ez? -

- Olvasd el. - leült a székébe és feldobta a lábát az asztalra. Felvont szemöldökkel olvastam el a papírt. Tátott szájjal néztem rá.

- Connor... -

- Van tehetséged hozzá. -

- Csak ezért? Nem azért, mert jó társaság vagyok? - mosolyogtam. Tarkóját vakarta.

- Nem igazából, ha már embereket ölsz akkor legalább legálisan csináld. - hozzá dobtam a cipőmet.

- Bunkó! - mind a ketten felnevettünk.

- Örülnék, ha te lennél a társam. -

- Rendben. -

- Micsoda? - lepődött meg.

- Mondom oké. Csináljuk. -

- Azt hittem győzködnöm kell majd téged. -

- Kell egy normális meló is. - vontam meg a vállam. - Nem élősködhetek rajtad. -

- Ne hülyéskedj. Egyáltalán nem élősködsz. Nem szeretek egyedül élni... - idegesen fújta ki a levegőt.

- Talán újra randiznod kellen... - direkt nem néztem rá mert tudom, hogy érzékeny témát tapintok.

Connor házas volt. A feleségét az a sorozatgyilkos ölte meg akit elkapott. Akkor derült ki, hogy várandós is volt. Évek óta nem randizik senkivel. Igaz nálam pár évvel idősebb, de nagyon szerethette azt a lányt hogyha ilyen hamar összeházasodtak.

- Nem tudom. - suttogta meggyötörten arcát dörzsölve. Egy ideje már nem borotválkozott ezt az erős borostája mutatta. - Nem hiszem, hogy menne. -

- Figyelj ma eset úgy is megyünk bulizni ott felszedsz majd valakit. Ha nem is hosszútávra legalább egy éjszakára. - kacsintottam.

- Azt inkább neked kellene. -

- Vagy nekem... - jelent meg Max. Mosolyogva csaptam össze tenyeremet.

- Tudjátok mit? Ma mind elmegyünk szórakozni. -

- Hát... - vakarta állát Connor.

- Pia, lányok és... - sokat sejtőn pillantottam Connorra. - Fű. - Max vállon vert mosolyogva.

Társam arca teljesen kővé dermedt aztán az ajtóhoz sietett és becsapta azt. Idegesen jött közelebb.

- Honnan van neked füved? Rendőrök vagyunk! - csapta homlokon magát. - Max! - feltartotta kezeit.

- Én nem vagyok az. Csak a gépet nyomkodom. -

- Ez a beszéd! - vigyorogtam. - Ne csináld már haver! Nem lesz gond. Egyszer élünk. -

- Hagynom kellett volna téged megfulladni... - morogta.

- De komolyan honnan van? - ült le mellém a szemüveges.

- Van egy doki barátom, aki a szívfájdalmamra felírt egy kis kedv csinálót. - paskoltam meg zsebemet.

- Este hol találkozunk? - kérdezte Max.