𝙇𝙤𝙨𝙩 𝙎𝙩𝙖𝙧𝙨 𝟮 || ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ✔

12. rész

- Mit tehetnék? - ültem Yoongi mellet egy sörrel a kezemben.

- Hogy érted? - az üveggel Jiminre böktem. - Fogalmam sincsen Jungkook. Nem tudom miért viselkedik így veled. -

- Szerinted valaha szóba áll velem? - elkapta tekintetét és zavartan hunyta le szemét.

- Jungkook... -

- Mondd el mit tudsz! - egyenesedtem ki. - Yoongi! -

- Tae elmondta Jiminnek hogy csókolóztatok. -

- Hogyan reagált rá? -

- Igazából először úgy csinált, mint akit nem érdekel, de amikor kettesben maradtak... Nagyon dühös volt. Kiabált és talán még sírt is. - vonta meg a vállát.

A remény fellobbant szívemben és izgatottan pillantottam szerelmemre. Talán még sincs minden veszve? Talán lehet még olyan, hogy ő és én?

A telefonom rezegni kezdett. Újabb ismeretlen szám hívott. Az utóbbi időben minden nap felhív egy ismertlen. Hiába tiltom egy másik számon hív. Connornak még nem mondtam, de lehet most már számot kellene cserélnem...

- Jungkook! - legyezte kezét arcom előttem Jimin. Ez az első alkalom, hogy a nevemen szólít.

- Tessék? - Szívem szaporán vért és lábam fel-le kezdett járni az idegességtől.

- Minji az üzeni, hogy szeretné, ha mennél vele homokozni. - kezét összefonta mellkasa előtt. Nem nézett rám a fákat nézte. Bólintva keltem fel.

- Rendben van. - meglepetésemre ő is velem jött. Mellettem sétált.

Igazából ez egy kisebb parti. Yoongi, Hoseok és Tae egy párt alkotnak így hárman. Igen szerintem is fura, de imádják egymást. Elfognak költözni egy tengerparti házhoz.

Egyelőre én is velük élek meg Jimin is. Sok szobájuk van azt mondták nem zavarunk de lehet maradok Connorral addig amíg nem tudok keresni magamnak egy kis lakást. Nem maradhatok Yoongiéknál mert Jimin kényelmetlenül érzi magát mellettem.

- Helló hercegnő! - köszöntöttem hatalmas mosollyal. Leguggoltam elé míg ő szaladt, hogy átkaroljon.

- Jk bácsi játszol velem? -

- Naná! - fogtam meg a lapátot és ásni kezdtem a homokot. Jiminre néztem és elkaptam ahogyan halványan mosolyog. Mikor észrevett meg köszörülte a torkát.

- Akkor én megyek... -

- Ne Jimin bácsi! - ragadta meg Minji a kezét. - Te is homokot velem. - rám nézet aztán újra a kislányra. Sóhajtva ült le és egy vödröt fogott a kezébe.

Némán ültünk hallgattuk Minji meséjét. Habár nem szóltunk egymáshoz élveztem, hogy végre ennyire közel lehetek hozzá és azt is, hogy indok nélkül rá nézhetek.

- Mindjárt jövök! - pattant fel Minji és az újdonsült apjához Hoseokhoz szaladt.

- Tele van szeretettel. - bámultam mosolyogva ahogyan Hoseokkal együtt táncolnak nevetve. Namjoon éppen Taehyungal beszélget, Jin pedig Yoongival bámulják mosolyogva a táncot. Minket pedig nem is néznek.

- Az biztos. - Jiminre néztem. Oldalra döntött fejjel figyeltem ajkait, szeme alatt lévő karikákat. Álla kecses volt és hófehér. Apró kezeivel hajába túrt.
Észrevettem, hogy bámulom.

- Ne haragudj! - kaptam el a tekintetem a lapátomra. Éreztem, hogy a látványtól remegve eresztette ki a levegőt tüdőmből.

- Hallottam egy történetet... - hangja halk volt.