𝙇𝙤𝙨𝙩 𝙎𝙩𝙖𝙧𝙨 𝟮 || ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ✔

15. rész

- Jó reggelt! - egy csókkal keltett Jimin. A világon a legjobb érzés hogyha szeretsz és viszont szeretnek.

- Hm... - derekát elkapva húztam magamra. Nyakába szagoltam.

- Jungkook! - figyelmeztetett mikor kezem levándorolt oldalán fenekére. - Mennünk kell dolgozni. -

- Gyors leszek... - alsó ajkát beharaptam és fordítottam helyzetünkön. Lábai közé furakodtam. Nevetve rázta a fejét.

- Jeon Jungkook! -

- Nem tudok betelni veled! - sóhajtva dőltem oldalra.

- Pedig muszáj menned... Connor már engem is hívott. - forgatta szemét mosolyogva. - Ráadásul nekem is lesz egy fotózásom. - Molly az ajtóban ült és arra várt, hogy valaki adjon neki kaját.

- Ez a kutya állandóan éhes. - dörzsöltem csupasz mellkasom.

- Nem mintha te nem lennél az. - sokat sejtő mosollyal nézett rám és a padlóra hajította a felsőjét. A párnára ejtettem a fejemet és szenvedőn felnyögtem.

- Miért csinálod ezt velem? -

- Nem tudom miről beszélsz. - nevetve jött oda és szájon csókolt.

Reggel kiraktam a közeli óvodában és elhajtottam Connorhoz. Legalább ezerszer hívott már. Mikor már egyedül voltam visszahívtam.

- Gyönyörű reggelt Connor! - tudtam, hogy harapós kedvében lesz mert nem vettem fel neki a telefont.

- Jungkook mi a fenének van telefonod, ha felsem veszed? - hangja aggódó volt és ideges. Abba hagytam a mosolygást.

- Miről van szó? - hallgattak a vonal végén. - Connor! - amelyik kezemmel vezettem most a kormányra csaptam.

- Ne legyél mérges. Csak gyere be és mindent elmondok. - bontotta a vonalat.

Magam mellé dobtam a készülőkét és idegen túrtam a hajamba. A tetoválásokat bámultam a kezemen, ha nem az utat néztem. Végül sikerült megcsináltatnom.

Az épült aljában volt egy parkoló kifejezetten az itt dolgozók számára. Intettem az őrnek, aki hatalmas mosollyal fogadott minket.

Megint csörgött a telefonom. Egyszer esküszöm, hogy a falhoz vágom. Párom neve villogott ezért nyugodtabban nyomtam meg a zöld gombot.

- Máris hiányzom? - vigyorogva néztem meg hajamat a visszapillantóba.

- Jeon... -

- Mi a baj? - komolyodtam el. Ma mindenkivel történik valami?

- Itt egy kisfiú a házunk előtt. -

- Micsoda? -

- Egy kisfiú. Hogy hívnak Drágám? -

- Féltékeny leszek arra kölyökre... -

- Nincs nevem. - hallom a vonal végén gyenge hangját. - Nagyon éhes vagyok. -

- Jimin! Vigyázz magadra... Ő csak egy utcagyerek. Veszélyesek. -

- Nem hiszem, hogy egy 6 éves veszélyes lenne. -

- Mi lesz? - súgtam neki. - Kérdezd meg hogy hol van a szülei. És hogy hol lakik. - Jimin feltette neki a kérdéseket.

- Nekem nincs senkim, Uram. Az utcán élek. - hallottam ahogy Jimin reszketve ereszti ki a levegőt.

- Jimin... -

- Fogadjuk be! - szakított félbe.

- Ez nem így működik Jimin. - csukott szemmel gondolkodtam.