𝙇𝙤𝙨𝙩 𝙎𝙩𝙖𝙧𝙨 𝟮 || ᴊɪᴋᴏᴏᴋ ✔

10. rész

Feszült csendben ültünk mind a ketten. Connor nem volt benne biztos, hogy megtaláljuk Jimint de bízott bennem. Én meg azért voltam feszült, hogy időben érkezünk.

Amikor oda értünk Jay anyjának a házához azonnal kiszaladt a házból és túlságosan is ideges volt.

- Még is mi a fenét keresnek itt megmondtam, hogy nincs itt a fiam! -

- Mi ilyet nem állítottunk asszonyom. - néztem rá majd Connorra. Ő azonnal elővette a bilincsét és a nő kezéért nyúlt.

- Tévednek! Nézzék át a házat. - fújta fel az arcát.

- Mind a ketten tudjuk, hogy nem a házban van. - vigyorogva böktem felé majd futásnak eredtem. A tófelé igyekeztem.

Eléggé hosszú földes utat kellet követnem mire végre megláttam egy mesterséges tavat. Egy lezárt kis faházikó volt az árnyékos oldalon.

Körbe járva a tavat semmit sem találtam, ahova ellehetne rejteni egy embert. Bosszúsan akasztottam ujjamat az övembe.

A kunyhót bámulva vontam meg a vállam. Eléggé ostobaság oda rejteni egy titkos szobát mert egyértelműen mindenki ott nézné meg először.

Erősen megragadva a kilincset nyomtam le, de az nem nyitódott. Körbe pillantottam kamerákat keresve, de mivel nem találtam berúgtam a falapot.

A kis helyiségben sok doboz és kacat volt. Egy roskadó asztal, amin szigorú, katonás sorban álltak a papírok. Mellettem a falon volt egy kis lámpa. Felkapcsoltam. A fénykörbe járta a szobát szememnek még több látnivalót nyújtva.

Beljebb lépve igyekeztem a legapróbb részletet is mélyen az agyamba vésni hátha segítségemre lesz. Egy könyvespolc volt velem szemben. Egy szék a sarokban és rá pakolva pár üveg víz és újságok.

Kezembe véve az újságot néztem meg rajta a dátumot. Múlt heti. Idegesen rágtam ajkamat és a fogaskerekek csak kattogtak. Fejemet masszíroztam.

Biztosan járnak ide mivel nem régi ez az újság. De ez nem elég bizonyítéknak. Lehet, hogy csak az az ostoba kölyök jár ide? Nem. Nem tévedek. Biztos vagyok benne, hogy ez a hely segíteni fog.

A padlóra néztem. Nem voltak olyan szorosan egymáshoz préselve, mint azt ahogy mindenhol csinálják. Egy papírlapot belehet csúsztatni közé akadály nélkül. Innen szűrődtek le a fények, amik meglátszódtak Jimin arcán.

Közelebb léptem a könyvespolchoz. Leguggolva vettem szemügyre a padlót. Félkör alakban ki van kopva a fa. Mintha rendszeresen ide-oda tologatnák ezt a szekrényt.

Két kézzel megfogtam az oldalát és óvatosan elkezdtem magam felé húzni. A könyvek mögött volt egy nagy, régi vasajtó.

A szívem a fülemben dobogott, kezem remegett amikor a kilincshez nyúltam. Az idegességem nem csillapodott. Nagyon valószínű, hogy ez az az ajtó választ el Jimintől. Kirántottam a helyéről.

Lefelé lépcső vezetett. Hűvös volt. Nem kellett sokat lépcsőznöm hogy leérjek az aljára. Egy kisebb szoba tárult elém. Egy ágy volt az egész helyen. Még egy csukott ajtó.

Az ágyon feküdt Jimin. Érkezésemre felkapta fejét és érdektelen arccal bámult. Szívemre szorítottam kezemet és éreztem ahogy könnyeim összegyűlnek szememben, hogy csepp formájában hagyja el látó szervem.

- Jimin. - susogtam gyengén a nevét. Közelebb léptem az ágyhoz és széttártam karomat arra várva, hogy majd zokogva nyakamba borul. Hát rohadtul nem.

Csak bámult rám arca rezzenéstelen volt szemeiben sem láttam sok mindent csak azt ahogyan nagyon sok minden végig száguld rajta.

- Elkell menned. - szólalt meg végül. Megráztam a fejemet. Mintha kimosták volna a fejét.