A jóslat [ BEFEJEZETT ]

1. - Különös tanóra

- Kibékültetek Dracoval? Hogy hogy vele voltál? Miért nem szóltál? Mit csináltatok? Netán megbántott? - zúdította rám Hermione a kérdések tömkelegét.

- Sosem haragudtam igazán Dracora. És most csak beszélgettünk, mert rossz napja volt. - mondtam nekik.

- De legalább szólhattál volna! És még a Nagyterembe sem jöttél be!

- Nem voltam éhes. - mondtam miközben megrántottam a vállamat. Hogy is gondolhattam volna az evésre ha Draco Malfoy ült mellettem kisírt szemmel?

- És mi lehetett az a hatalmas baja Malfoynak, hogy még szólni sem szóltál nekünk?

- Nem tudom, hogy elmondhatom-e.

- Áhhh... Szóval már titkolózunk is? - kérdezte Ron hihetetlenül. Tudtam, hogy menyire nem szereti Dracot és hirtelen eszembe jutott emiatt, hogy hogyan fogom elmondani neki, hogy szinte istenítem utálata tárgyát.

- Jól van, elmondom! De ne mondjátok el senkinek, mert ha vissza jut Draco fülébe, hogy elmondtam akkor meg fog haragudni.

- Miért érdekel ennyire, hogy Draco megharagszik-e vagy sem? - kérdezte Hermione. Nem tudom, mit mondhatnék, mert ezt a kérdést nem tudom megválaszolni.

- Nem tudom, de mindegy is. Mondhatom?

- Na, mondd. - mondta unottan Ron.

- Draco és Pansy szakítottak. - nyögtem ki végül

- Végre... mármint, hogy ez szörnyű ! - mondta elpirulva Hermione. - É-én azt hiszem, megyek a-aludni. Jó éjszakát! - folytatta tovább zavartan majd sietősen távozott a szobából.

- Vajon mi lelte ezt a lányt? - nézett rám kérdően Ron.

- Mi van veletek Ron? - kérdezem. Mostanában sokat veszekednek és nagyon elhidegültek egymástól. A régi lángoló szerelmükből már csak hamu maradt. Látszott, hogy már egyikük sem érzi jól magát ebben a kapcsolatban. Ők sokkal inkább barátoknak lettek teremtve.

- Nem tudom Harry! - sóhajtott gondterhelten a barátom. - Már nem szeretjük egymást úgy, mint régen, és most ez is. Szakítanunk kéne! - mondta elkeseredve.

- Ha ezt érzed helyesnek, akkor tedd ezt. De most már mennünk kéne aludni. Holnap bájitaltannal kezdünk! - mondtam undorodva. Utáltam a bájitaltant. Van, ami érdekes is lenne, de Piton professzorral az egész óra borzalom.

• Másnap •

- Harry ébredj! Lekéssük a reggelit! - rángatta meg a vállamat Ron.

- Jól van, jól van! Megyek. - másztam ki az ágyamból.

Amint elkészültünk rohantunk a Nagyterem felé. Benyitottunk és minden szem ránk szegeződött. Körülnéztem a Maradekár asztalánál, és rögtön észre is vettem Dracot. Most nem nevetett, és nem mosolygott, úgy ahogyan eddig. Borzalmas volt így látni. Amint rám nézett félve rámosolyogtam, amit egy halvány mosollyal viszonzott is. Örültem, hogy legalább ennyit ki tudtam facsarni belőle.

• Bájitaltanon •

- Mr. Potter figyel rám egyáltalán, vagy túlságosan elmélyült abban, hogy Draco Malfoyt bámulja? - emiatt a mondat miatt mindenki felém fordult többek között Draco is. Éreztem, ahogyan az arcomat elönti a pír és úgy nézek ki, mint egy érett paradicsom.

- E-elnézést tanár úr. - dadogtam.

Ez volt életem eddigi legkínosabb bájitaltan órája.