A jóslat [ BEFEJEZETT ]

8. - Túl szép volt, hogy igaz legyen

Reggel arra ébredtem, hogy egy kar a derekamnál fogva jobban magához húz. Óvatosan megfordultam ezzel rálátást nyerve a hihetetlenül édesen szuszogó Dracora. Kezemet az arcára tettem, és így bámultam perceken keresztül.

- Meddig szeretnél még bámulni? - kérdezte szexi, rekedtes reggeli hangján a fiú.

- Nem bámullak! - vágtam rá egyből, mire Malfoy egyik szemét kinyitva rám nézett, majd mosolyogva visszacsukta.

- Most is bámulsz!

- Ha ennyire zavar fel is kelhetek és kimehetek a szo...

- Nem! - szólt közbe.

...

- Végre felkeltetek! - mondta Sirius mikor megjelentünk a konyhába. - Bementem hozzátok és láttam, hogy együtt aludtatok... ti ketten...?

- Nem! - vágta rá Draco. - Nem! És nem is lesz olyan soha, hogy mi ketten! - folytatta tovább. A szavak késként szúródtak bele a szívembe, és az, hogy utána képes volt mosolyogni az még nagyobb fájdalmat okozott. Hogy tudja ezt ilyen nyugodtan mondani minden után, ami köztünk történt? Talán hazugság volt az egész?

- É-én szerintem fel megyek... - mondtam, mert nem sok kellett, hogy kitörjön belőlem a sírás.

- Még nem is ettél!

- Nem vagyok éhes! - a hangom remegett a látásom pedig elhomályosodott a gyülekező könnycseppektől. Sirius válaszát meg sem várva rohantam fel a szobámba, ahol már utat engedtem a könnyeimnek.

x Draco szemszöge x

A világ legrosszabb érzése az, hogy el kell taszítanom egy olyan embert, akiért az életemet is odaadnám, de inkább most taszítom el magamtól. Most még tovább tud lépni, és beleszerethet valaki olyanba, aki megérdemli. Bárcsak ne lenne ennyire tökéletes, és én pedig bár ne lennék ennyire tökéletlen hozzá! Azután ami tegnap történt rájöttem, hogy nem fojtathatjuk ezt tovább. Megrontottam őt és biztos vagyok benne, hogy ha tovább vinnénk ezt, akkor rájönne mit is csinált. Nem akartam, hogy undorodjon magától emiatt.

- Szereted? Igaz? - kérdezte Sirius kizökkentve a gondolataimból.

- Tessék? - kérdeztem vissza pedig pontosan tudom mit kérdezett.

- Szereted ugye?

- Igen... - suttogtam alig hallhatóan, de az előttem ülő férfi biztos hallotta mivel mosolyra húzta a száját.

- Akkor ne taszítsd el magadtól! Mert Harry is szeret! Jobban, mint gondolnád!

- Ez a baj!

- Ez miért lenne baj? - nevetett fel zavartan, majd kérdő tekintettel nézett rám.

- Nem érdemlem meg! Megrontottam őt.

- Lefeküdtetek? - kérdezte. Kerestem a hangjába az undort vagy a megvetést, de nem találtam meg.

- Nem. Mást csináltunk. - hajtottam le a fejem és a padlót kezdtem el szuggerálni mintha valami nagyon érdekes dolog lenne ott.

- Ezzel semmi baj nincs. Tudom milyen furcsa érzés, amikor először vagy szerelmes egy azonos neműbe. Nem könnyű, de nem tettetek semmi rosszat és akkor sem tettetek volna, ha lefeküdtök egymással. Harry sosem gondolná azt, hogy megrontottad, mert nem tetted. Biztos vagyok benne, hogy élvezte és egy csepp bűntudata sincs miatta.

- Én ebbe sajnos nem vagyok ilyen biztos. Főleg úgy, hogy én egy Malfoy vagyok ő pedig egy Potter.

- Harry lát benned valamit! Valami olyat, amit senki más, és azt sem nehéz észrevenni, hogy teljesen más ember, vagy amikor vele vagy! Boldog vagy! Olyan boldog, mint senki más, és Harry ugyan ez! Hidd el, hogy nem zavarja egy cseppet sem, hogy Malfoy vagy. Viszont ha te úgy érzed, hogy igen akkor beszéld meg vele. Nem az a megoldás, ha eltaszítod magadtól.  - fejezte be a monológját Sirius, majd elment.