A jóslat [ BEFEJEZETT ]

10. - Újra itt van

Ma reggel Draco nem volt mellettem, de nem nagyon törődtem vele. Kimásztam az ágyból majd rögtön a konyha felé vettem az irányt. Az asztalnál Sirius és Malfoy beszélgettek.

- Jó reggelt Harry!

- Jó reggel Sirius! - köszöntem vissza majd leültem a Mardekáros mellé, aki rögtön fel is állt, és valószínűleg visszament a szobájába.

- Mi baja Draconak?

- Van pár ötletem! - álltam fel majd a fiú szobájához mentem. Mikor az ajtó elé értem bekopogtam majd benyitottam a szobába.

- Már megint mi a franc bajod van? - szegeztem neki a kérdést, de mire válaszolhatott volna tovább folytattam. - Ha megint azzal jössz, hogy undorodni fogok magamtól és nem vagy elég jó nekem esküszöm, hogy tényleg keresek egy jobbat!

- Hajrá! - mondta flegmán.

- Neked csak egy játék vagyok? Csak arra vagyok jó neked, hogy néha megmentselek? Vagy arra, hogy kielégítselek? Vagy arra, hogy legyen kivel aludnod, aztán egy hülye kifogással eldobhass?

- Mi van, ha igen?

- Hogy lehetsz ekkora szemét?

- Én vagyok a szemét? - kérdezte hihetetlenül.

- Miért? Én talán tettem valamit, ami miatt az lennék?

- Hazaküldtél, amikor tudtad, hogy elküldtek otthonról!

- Ez most komoly? Először is, akkor is te voltál bunkó velem! Másodszor pedig utána megmentettem az életed!

- Ha nem küldesz el nem kellett volna megmentened!

- Ha nem vagy bunkó nem küldelek el!

- Mindig bunkó vagyok!

- Ez nem igaz, és ezt te is pontosan tudod! De mindegy is! Inkább csak...

- Csak?

- Csak ne szólj hozzám! Kezdesz roppant módon idegesíteni a hülyeségeiddel.

- Nem lesz nehéz Potter! - Ezek után hangos ajtócsapódással elhagytam a szobát majd átmentem az enyémbe. Amint benyitottam láttam, hogy az ágyamon Sirius foglal helyet. Érkezésemre felkapta a fejét, és aggódó pillantással nézett rám.

- Zavarna, ha beszélnék Dracoval? - szegezte nekem a kérdést váratlanul, de én csak szomorúan befeküdtem az ágyba, és megráztam a fejem jelezve, hogy menjen és nyugodtan beszéljen vele. Nem értem ezt a fiút. Annyira küzd magával, és ezzel nem csak engem, de magát is teljesen összetöri.

x Draco szemszöge x

- Gyere! - mondtam reménykedve, hogy Harry jön vissza azzal az okkal, hogy mégsem adja fel, és csak azért is kitart mellettem. De hisz miért is jönne vissza? Az előbb mondta, hogy már idegesítem.

- Beszélhetünk? - kérdezte Sirius mire flegmán megrántottam a vállam. - Szereted Harryt?

- Ezt már egyszer kérdezted!

- Szereted Harryt? - kérdezte még egyszer nem is törődve azzal, amit mondok.

- Nem... - mondtam, de talán nem is azt akartam, hogy ő higgye el, hanem azt, hogy én meséljen be magamnak, hogy már elfelejtettem.

- Őszintén!

- Talán...

- Draco! - emelte fél a hangját mire végre bevallottam.

- Igen nagyon... - suttogtam.

- Akkor mégis miért okozol magadnak is, és neki is fájdalmat? Miért küzdesz ennyire az érzéseid ellen?