A jóslat [ BEFEJEZETT ]

5. - Elmegyek

Testem reszketett, és a sós könnycseppek pedig úgy folytak végig az arcomon mintha versenyeznének ki ér le előbb. A fejem majd szét robbant a szemeim pedig sajogtak. Csak zokogtam, és zokogtam, de a fájdalom nem enyhült. Belülről szaggatott szét. A szívemet mintha egy mázsás súly nyomta volna szét.

- Nem bírom itt tovább! Elmegyek! - suttogtam zokogás közben. Felálltam, és magamra vettem a köpenyem. Az asztalomra ráraktam egy üzenetet, amit Ronnak szántam, majd láthatatlanul kimentem az iskolából. Fogtam a seprűmet és csak mentem. Nem tudom hová, és merre csak mentem.

x Hermione szemszöge x

Azután, hogy Harry kirohant Draco azonnal elengedte Zabini kezét, és a helyére sietett. Mi ketten Pansyval csak megajándékoztuk szúrós pillantásunkkal.

Miután végeztem a reggelivel elindultam Harryt megkeresni, de hiába. Sehol nem találtam.

Újra megnéztem a szobájába, de még mindig nem volt ott. Viszont most kiszúrtam a szememmel egy borítékot. Ronnak volt címezve, de mivel Harry írta kinyitottam.

" Elhagyom az iskolát! Kérlek, ne keressetek meg! "

Leraktam a levelet az asztalra, és rohantam Dracohoz. Már nem volt a Nagyteremben ezért felrohantam a szobájába ahol meg is találtam.

- Draco! Segítened kell! - rontottam be a szobába.

- Bocsi, de nincs kedvem segíteni. Kérj meg mást! - mondta flegmán.

- Harryről van szó! - mondtam mire máris érdekelni kezdte a dolog.

x Draco szemszöge x

Miután Potter elhagyta a termet azonnal elengedtem a mellettem lévő fiú kezét, és a helyemre mentem. Hermione, és Pansy szúrós szemmel meredtek rám, de tudtam, hogy megérdemlem.

Nem volt étvágyam. Csak arra tudtam gondolni mekkora fájdalmat okozhattam Harrynek.

- Egyél Draco! - mondta Blaise.

- Nem vagyok éhes! - mondtam majd újra a gondolataimba merültem.

Mikor már lassan mindenki befejezte szó nélkül felálltam, és elmentem. Leültem az ágyamra, és csak bámultam magam elé. Vagyis bámultam volna ha Granger nem ront be a szobámba.

- Draco! Segítened kell! - jaj, ne.

- Bocsi, de nincs kedvem segíteni. Kérj meg mást! - mondtam flegmán.

- Harryről van szó! - amint ezt kimondta rögtön érdekelt a dolog.

- Mi történt?

- Elment. - mondta szomorúan.

- Hová? Mikor? - pattantam fel aggódva az ágyamról.

- Gondolom akkor, amikor kirohant a Nagyteremből, de fogalmam sincs, hogy hová ment.

- Ez mind az én hibám! - oda vissza járkáltam a szobába, és nem tudtam mit tegyek.

- Igen Draco! A te hibád! Pont ezért fogod megkeresni! Meg azért is, mert te is fogó vagy ezáltal gyorsan tudsz repülni. - mondta, de én már nem is válaszoltam csak rohantam a seprűmért.

Egyre távolabb repültem az iskolától. Nem tudtam merre megyek. Egyedül csak a megérzéseimre hallgattam, amit jól is tettem, mert megtaláltam azt, akit kerestem, de nem egyedül.

Apám karjai körbeölelték, és tartották, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni, pálcáját pedig álla alá helyezte. Bellatrix pedig valamit, éppen súgott neki. Gyorsan odarepültem, majd amikor földet értem leszálltam a seprűről, és odarohantam.