A jóslat [ BEFEJEZETT ]

2. - A jóslás

Nemsokára betoppant Trelawney, mi pedig abbahagytuk a nevetést, és rá figyeltünk. Nem mondom, hogy nem volt fura tanár. Mert furának nagyon fura volt, de én szerettem.

- Ma az óra végén kiválasztok EGY... diákot, akinek óra végén jósolni fogok. - mondta mire mindenki izgatott lett csak én nem. Nem hiszek a jóslatokban. Mindig valami hülyeséget mond, ami soha nem fog bekövetkezni. - Az órai munka alapján fogom eldönteni, hogy ki alkalmas arra, hogy jósoljak neki. - folytatta tovább én pedig unottan figyeltem. Az óra további részében nem csináltunk igazából semmit. Próbáltam megjátszani, hogy egy kicsit is figyelek. A szemeim már ragadtak le, amikor meghallottam a megmentést jelentő csengőt.

- Nem akarjátok tudni ki a szerencsés? - kérdezi Trelawney amire mindenki helyet foglalt és árgus szemekkel néztek a tanárra.  - A szerencsés nem más, mint... - húzta el a mondandóját. - Harry Potter! - nagyon meglepődtem, mert úgy látszik bevált az, hogy úgy tettem mintha egy kicsit is érdekelne, mit mond. A többiek mind kikullogtak a teremből én pedig itt maradtam.

- Ülj le Harry! - mondta majd odahúzott két széket. Az egyikre leültem én, majd a tanárnő is helyet foglalt előttem. - Add a karod! - utasított mire én engedelmesen odanyújtottam a kezem. A kezemet a tenyerébe tette majd szemét becsukva jósolni kezdett. - Látom, hogy szerelmes vagy, de nem is akár kibe! Draco Malfoyba! - mondta mire teljesen lesokkolódtam. - Most azt hiszed viszonzatlan, és az is marad, de az igazság az, hogy Draco is ugyan így érez! Azt hiszi, viszonzatlan marad örökre, de nemsokára mindketten rájöttök, hogy egymásnak vagytok teremtve! Azt is látom, hogy félsz elmondani, hogy egy fiú iránt táplálsz gyengéd érzéseket, de tudod, hogy a barátaid megértenék! Csodálatos jövő vár rátok a Malfoy fiúval, de persze lesznek nehéz idők is, de ne feledjétek, hogy soha ne hagyjátok el egymást, mert szenvedés lesz a vége! - mondta majd kinyitotta a szemét. - Végeztünk! Találkozunk a következő órán! - ezek után kiszaladtam a teremből. Hermione és Ron már várt rám.

- Na, mit mondott? - kérdezték szinte egyszerre. Nem mondhatom el nekik mit mondott! Főleg nem Ronnak. Még nem állok rá készen.

- Semmit, ami érdekes vagy hasznos lenne.

A többi órán nem tudtam igazán figyelni, hisz egész végig a jóslaton járt az eszem. Én sosem hittem a jóslatokba, de ez igaz volt, mégpedig azért mert tényleg, érzek valamit Draco iránt. De ez tényleg szerelem lenne? Én nem szerethetem őt!

Már csak egy Kviddics edzés maradt. Felvettem a seprűmet és kimentem a pályára. Már mindenki ott volt a csapatból.

- Végre, hogy itt vagy Harry! - kiáltotta Oliver. Mindenki felszállt a seprűjére és kezdődhetett a gyakorlás. Nekem az lett volna a feladatom, hogy elkapjam a cikeszt viszont annyira belemerültem a gondolataimba, hogy majdnem eltalált egy gurkó. Gonosz kis bestia, de még pont sikerült kikerülnöm.

Miután az edzésnek vége volt azonnal Dracohoz mentem. Most már nem akartam vele találkozni. Vagyis inkább nem kellett volna akarnom. Hosszas gondolkodás után eldöntöttem, hogy távol maradok tőle! Hogy miért? Azért mert még az előtt kell megakadályoznom ezt az egészet mielőtt Draco is elkezd gyengéd érzelmeket táplálni irántam. Nem lehet hisz én Harry Potter vagyok ő pedig Draco Malfoy. Egy halálfaló fia, akinek az apja annak dolgozik, aki történetesen meg akar ölni. Nem sodorhatom bajba Dracot azzal, hogy hagyom, hogy ez a szerelem kialakuljon.

x Draco szemszöge x

A csillagvizsgálóban vártam Harryt. Úgy döntöttem, hogy elmondom. Elmondom, hogy odavagyok érte. Lehet, ő nem érzi ugyan ezt, de muszáj tudnia.

- Szia Draco! - köszönt nekem Harry. Belenéztem gyönyörű íriszeibe és hirtelen azt éreztem, hogy egy másik bolygón vagyok.

- Szia, Harry! Gyere, ülj le mellém. - ütögettem meg a mellettem lévő helyet, ami a fiú azonnal el is foglalt.