A jóslat [ BEFEJEZETT ]

14. - Mindenki a sötét oldalon

- Bellatrix? - lepődtem meg.

- Rég találkoztunk Potter!

- Mit keresel itt? - kérdezte tőle ingerülten a Mardekáros.

- Nyugi Draco! Csak Ronnal beszéltem, és gondoltam benézek hozzátok!

- Hogy mit csináltál? - miről beszélhetett ő Ronnal?

- Benéztem hozzátok.

- Nem arra értettem!

- Áhh! A kis Ron barátodra értetted! Csak egy kicsit elbeszélgettem vele. Tudod ilyen baráti beszélgetés, ne is törődj vele. - mondta ördögi mosollyal, a kezében a pálcáját forgatva.

- Miről beszéltetek!

- Tudod meséltem pár dolgot rólad - természetesen egyik se igaz rád -, de Ron egész hamar elhitte. Valószínűleg teljesen megutált. - rántotta meg a vállát. - Aztán a Nagyúrhoz rohant menedékért, mert azt mondtam, hogy ő tud neki segíteni. De kis naiv fiúcska! Aztán eldöntötte, hogy átáll a mi oldalunkra.

- Tessék? Nem! A-az lehetetlen! - álltam fel hitetlenkedve, majd elkezdtem oda - vissza járkálni.

- Nem lehetetlen, ami megtörtént! És Draco! A helyedben vigyáznék a Potter fiúcskával! - mondta majd kilépett az ajtón.

- Ezt mire értette? - kérdezte előttem állva Malfoy.

- Fogalmam sincs! - döntöttem neki a fejemet a mellkasának. Nem tudom, mit csináljak. Ron Voldemort oldalán áll, és ha utál, akkor valószínűleg nem fog a "Állj vissza a mi oldalunkra!"  mondatomra hallgatni.

- Tudom, mi kell neked! - emelte fel a fejemet Draco, és a kezemnél fogva elkezdett húzni egyenesen a kviddics pálya felé. Útközben magunkhoz vettük a seprűinket, és amikor elértünk a pályáig fel is szálltunk a levegőbe. - Te vagy a fogó!

- Tudom, hogy én vagyok!

- Akkor kapj el!

- Most komolyan Draco?

- Mi az? Félsz Potter? - húzta fel az egyik szemöldökét.

- Csak szeretnéd! - mondtam, majd eszembe jutott az, amikor másodévesek voltunk. Akkor is ugyan ezt kérdezte tőlem, de akkor a hangja tele volt gúnnyal. Utáltuk egymást. Most pedig együtt vagyunk.

- Elkapsz végre vagy kijelenthetem, hogy nyertem? - fordult egyet a seprűjén a levegőbe.

- Nem nyertél te semmit maximum engem! - indultam el felé nevetve.

- Na, akkor ki is az egoista?

- Te!

...

Már vagy tíz perce próbáltam elkapni Dracot. Mivel ő is fogó nem volt könnyű dolgom, de végül sikerült megfognom.

- Nyertem! - mondtam kifulladva.

- Először levegőt nyerj! - nevetett rajtam.

- Haha! Nagyon vicces vagy!

- És gyors! - fordult meg a seprűjével, és ezáltal fejjel lefelé lógott. Odarepültem elé, és egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.

- Ezzel bárhogy próbálnék vitatkozni, nem tudok. Viszont mivel megfogtalak te lettél a fogó, szóval kíváncsi vagyok te, hogy fogsz tudni, megfogni engem! - kacsintottam rá majd el is suhantam onnan.

- Ez nem ér! - jött utánam Draco.

- Ó, dehogynem! - repültem távolabb tőle ő pedig követett.