Tiltott Szerelem

XIV.

- Ugye a kertig eltalálsz?- kérdeztem és akkor esett le a tantusz, hogy letegeztem és bárki meghallhatja de valamiért nem javítottam ki magam.
- Persze, megkeresem a hugomékat. De gyere majd ki te is és ne hagyj itt egyedül.- mondta mosolyogva.
- Mindjárt megyek ki én is- mondtam és én is vissza mosolyogtam. A tanár úrron észre vettem, hogy mögém néz majd megszólal:
- Faragó kisasszony!- bólintott köszönésként majd megint rám nézett és utána elindult az udvar felé.

Miután meggyőződtem arról, hogy tényleg kiment vissza fordultam a barátnőmhöz.
- Te jóságos ég!- szólalt meg miközben leült a lépcsőre- Liz ugye ezt te is láttad?
- Micsodát?- kérdeztem mosolyogva, őszintén amúgy tényleg nem tudtam mit kellett volna nézni.
- Hát azt, hogy mintha kicserélték volna. Egy olyan negyed órával korábban nagyon nem így nézett ki az ugye megvan?!
- Kamilla!- néztem rá furcsán miközbe megindultam fel a szobám felé.
- Na de Liz most komolyan a pali mintha ragyogna ohh faszom így még inkább egy félisten.
- Ugyeee?!- kérdeztem megkönnyebbülve, hogy nem csak én gondolom azt, hogy egy félisten.
-De amúgy most miért jöttünk vissza a szobádba?- kérdezte Kem.
- Talán, mert amúgy félbe hagytam a sminkem?!!- feleltem.
- És szerinted észre vette vagy észre veszi? Most őszintén, mert szerintem nem! Jobban elvarázsoltad mint a csoki a kisgyereket.
- Kamilla! Neked olyan hasonlataid vannak te megölsz velünk- mondtam és közbe nevetésben törtem ki.
- Ahh ne nevess te köcsög inkább készüljél és menjünk le, hogy láthasd Mr. Adoniszt!
- Ugye ezt nem mondtad komolya? Te jó ég Kamilla esetleg nevetgéllel fürödtél tusfürdő helyett?!
- Ez nagyon szar volt, fujj nem tetszett!
- Tudom, hogy tetszett!- léptem oda hozzá és kérdőre vonó tekintettel ránéztem- Készem vagy már?!- kérdeztem és indultam meg lefele.

Lent a buli nagyba folyt amikor lementünk. Kamilla báttya a zenével foglalkozott anyujaink a kajával ügyeskedtek, apujaink meg a grillnél beszélgettek miközbe a húst csinálták. A nővérem Csengével játszott és közbe Lilla odament anyáéknak segíteni és közbe jól elbeszélgettek és hol van..hol van a tanár úr?! Ja a nővérem épp próbál rányomulni...
- Hé a nővéredet látod mit csinál?- súgta oda Kamilla nevetve.
- Látom- néztem rá mosolyogva- Szerinted beavassam, hogy ne próbálkozzon feleslegesen?!
- Nee nézni akarom melyik kártyákat dobja be- felelte Kamilla.
- Uuu ez igaz. Jó ötlet. De szerintem menjünk oda törjük meg a beszélgetést mielőtt kínossá válna- mondtam és már indultam is meg.

- Johanna! Nem is jöttél oda köszönni mióta itthon vagy!- ugrottam a nyakába.
- Ahh hiányoztál hugi!- mondta és ő is átölelt, én közbe néztem a tanár urat a nővérem háta mögött és figyeltem ahogy mosolyog, de idő közbe a nővérem elengedett és megszólalt:
- Amúgy nem, nem hiányoztál- mosolygott rám boldogan.
- Ugye tudod, hogyha most nem lenne itt senki én is mondhatnák dolgolat amiken nyugodtan megsértődhetsz- mosolyogtam vissza rá.
- Szóóval amúgy- szólalt meg Csenge aki szokásosan az ölembe ugrott- Johannával azt beszéltük milyen voltál kicsinek- mondta miközbe a nyakamba kapaszkodott.
- Ohh valóban és miket mondott? Kíváncsi vagyok mire emlékszik 3 éves korából.- feleltem.
- Na erre én is kíváncsi vagyok!- mondta Kamilla is nevetve. De sajnos már nem hallhattuk mit mondott a nővérem rólam, mert anyu hangja törte meg a levegőt.
- 'Gyertek gyerekek enni kész a kaja.'

Mindenki elfoglalta a maga helyét a hosszú sörpados asztalnál. Mellém beült a legjobb barátnőm és Csenge úgyhogy sajnos nem a Tanár úr ült le mellém de viszont legalább beüllt velem szembe. Amikor leült a térdünk összekoccant egy pillanatra amire csak egy mosollyal reagáltunk. Szerencsére a nővéremnek nem maradt közveltenül mellette hely úgyhogy bekellett érni anyu és Kamilla báttya mellett.
- Szeretném megköszönni srácok, hogy ismét eljöttetek és megtarthajtuk a nálunk hagyományos tél előtti őszi grill partit. És szeretnénk üdvözölni az új szomszédainkat remélem sokszor tarthatunk majd ilyen partikat közösen!- fejezte be apa a pohár köszöntőjét.
- Juhuu ezaz ismét egy csodás pohár köszöntőt dobtál össze apa- mondtuk Johannával egyszerre.
- Mi köszönjük, hogy meghívtatok- mondta Lilla. A mondatok szinte egyszerre hangzottak el a többi dícsérettel együtt. Számomra mintha ismét megszűnt volna a világ forogni ahogy előre néztem és megláttam a világ legszebb szempárját. Nem tudtam nem elmosolyodni csak az zökkentett ki ismét az előbbi pillanatból, hogy valaki hozzáért a lábamhoz..
Ahogy előre pillantottam láttam, hogy a tanár úr egyik keze az asztal alatt van. Máskor valószínüleg leugrottam volna a padról de most nem zavart... Mintha én is megválltoztam volna. Vajom ez lehetséges?! Valakit egy fél nap alatt megváltoztatni- gondolkodtam magamban és csak azt vettem észre, hogy Kamilla anyukája odarakja elém a kaját és nyom egy puszit a fejemre.