Tiltott Szerelem

XIX.

A hétvége elég gyorsan eltelt és elkezdődőtt a hét. Mivel se hétfőn, se kedden sem látta senki a Tanár urat én kezdtem egy kicsit aggódni amit Kamilla is észre vett.
- Hé attól, hogy nincsen a suliba attól még lehet nem történt semmi. -mondta.
- Tudom csak valahogy van egy nem jó érzésem ezzel kapcsolatba.
- Miért, mit gondolsz miért nem jönne?
- Nem tudom, valaki látott hétvégén és jelentette vagy valami...- kezdtem egyre több dolgon gondolkozni és bepánikolni, amit Kami abban a pillanatban észre is vett és megbökte a kezem, hogy térjek vissza a valóságba. Közbe mentünk a tanárihoz, mert Kriszti nénivel kellett elintéznem egy pár dolgot. Épp már befordultunk a tanári folyosójára amikor szembe jött a Tanár úr. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a szívem megállt amikor megláttam és ahogy rápillantottam egybe akadt a tekintetünk, miközben elsétált mellettünk köszöntünk közbe végig tartva a szemkontaktust és ahogy sétált tovább egymás után fordultunk, vagy legalábbis én, de mikor már pár lépésre volt lettem figyelmes, hogy visszapillant egy mosoly kíséretében.
- Uhha -szólalt meg a barátnőm. - Csak én éreztem így az izzást ebbe a körülbelül 15 mádodpercbe?
Én közbe nem tértem még magamhoz az előbbiből, így nem is értettem rendesen mit mondott Kamilla.
- Tessék? -kérdeztem vissza. Válaszolt volna csak épp abban a pillanatban szólalt meg Kriszti néni és indultunk felé.
- Sziasztok! -köszönt.
- Jó napot tanár nő! -köszöntünk.
- Liza, hogy van a fejed?
- Már jobban igazából, hoztam is igazolást múlthétről.
- Rendben. Látom felleszel mentve egy ideig.
- Igen. -mondtam.
- Van még valami lányok? -kérdezte.
- Tanár nő -szólalt meg Kamilla. - Nem lehetne, hogy én se tesizzek akkor? -kérdezte. Mire Kriszti néni az igazolással meg egy mappával a kezében kissé megütötte a karját miközbe nevetett és mondta, hogy még mit sem és elindult tovább. Közbe mi is vissza fordultunk és megindultunk a termünk felé.

- Szóval mit kezdtél el mondani? -fordultam a barátnőm felé.
- Semmi extrát csak, hogy konkrét izzott köztetek a levegő, ezt leszámítva tényleg semmit.
- Ohh. -nem tudtam így mást mondani abban a szituációban.
- Naa mindegy is. Legalább láttuk, hogy bent van, él még, nincs semmi baja. Ráadásul ha nem vetted volna észre visszapillantott és rád mosolygott. -emelte ezt ki Kamilla.
Ez volt az a pillanat amikor elvörösödtem és inkább csöndben mosolyogva sétáltam tovább a terembe amibe belépve elég nagy meglepetés várt.
- Késtek! -szólalt meg az ismerős hang. Ez valóban igaz volt, mert az utolsó percben mentünk az igazolást odaadni és késtünk körülbelül másfél percet, de az, hogy ki mondta nekünk valahogy jobban lefoglalt mintsem a tény, hogy késtünk. - Mindegy, üljenek le.
És mi így is tettünk, de hát elég sokkos állapotba mentem vissza a padhoz és ezt erősen reméltem a barátnőmön kívül nem vette észre más. Nagyon max csak Ő.
- Amint valószínűleg azt már tudják nem lesz a töri tanáruk a héten és lehet, hogy elég jó vagyok a tantárgyból, de nem vagyok töri szakos így hát szabad foglalkozás lesz, csak ha kérhetném mindenki csendbe foglalja el magát. -mondta a Tanár úr.

- Te tudtad, hogy nem lesz a tanár? - fordultam Kamilla felé amikor megláttam, hogy bevan dugva a fülébe a fülhallgató és valamit néz amin Gerit tudtam kivenni, de abban a pillanatban ki is húztam a fülest a füléből ami annyira nem tetszett neki.
- Hé - nézett rám morcosan. - Mi az?
- Kami! Csak kérdeztem valamit, de tök mindegy -mondtam, de egy kicsit hangosabb lett, mint ahogy terveztem és erre felfigyeltek egy páran.
- Lizi -nézett rám kicsit lágyabban beszélt. - Ez nem a lebaszó hangnemem volt te is tudott. -tudtam, de valahogy ígyis rosszul esett, de ezt már nem tudtam mondani, ugyanis a nevemet hallottam a tanári asztal felől. Sejtettem, hogy nem most szeretne velem beszélni a Tanár úr de valahogy mégis kicsit bepánikoltam meg a szívem kiakart ugrani a helyéről, bár az lehetett mástól is gondoltam miközbe sétáltam az asztalhoz.
- Eliza! Ülj le nyugodtan -mondta és mutatott a székre ami az asztal mellett volt.