Tiltott Szerelem

XVIII.

Elkezdtem lepakolni a cuccom, aztán átöltözni pizsamába. Direkt nem néztem rá a legjobb barátnőmre aki minden mozdulatomat figyelve várta mikor óhajtok odafordulni és elmondani mi is történt mialatt elvoltunk. Egy pár perc után mikor már nem tudtam mit csinálni végül leültem az ágyra, felkapcsoltam a kis lámpát és felvettem a szemüvegem az éjjeli szekrényről.
Lassan felé fordultam, mert már rendesen fájt a tekintetét folyamatosan érezni.
- Na! Mesélj már és ne idegesíts tovább! -mondta idegesen, mire én csak mosolyagtam, hogy tovább idegesítsem - Felverem a családot ha nem mesélsz! -fenyegetőzött. Mivel tudom hogy képess lenne rá ezért inkább beadtam a derekam.
- Jó jó, nyugi! -csitítottam le. Majd feléfordultam és elkezdtem mosolyogni.
- Megvárom. -mondta a szemét forgatva.
- Háát..tudod sétáltunk, elmentünk a parkig és ennyi. -húztam tovább az agyát mire ő nagyon csúnyán nézett rám és mivel egy kicsit féltem tőle, hogy tényleg felkelti a többieket ezért inkább elkezdtem mesélni neki részletesen.
- Jó igazából semmi különös nem történ, vagyis amúgy csak az ölébe húzott -meséltem, közbe figyelve Kamilla reakcióit. - Utána elkezdtünk sétálni mondjuk a következő padig jutottunk csak -mondtam nevetve. Még mindig hihetetlen, hogy ez velem történi legfőképp azért, mert már kezdtem azt hinni hogy az univerzum kiakar baszni velem. Mindegy is. Folytattam tovább a történetet és amikor eljutottam addig a részig amikor elkezdtem gombolni az inget a barátnőm már akkora sokkba volt hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Miután befejeztem a mondani valóm vártam mi is lesz a reackió erre. Kamilla hosszas pillanatok után szólalt csak meg.
- Oké...először is mi a franc?! Mi a...mi a fasz?! Mármint nem rossz értelembe hanem úristen najó mi a franc Liz -mondta egyre hangosabban mire befogtam a száját és lecsitítottam.
- Shhh halkabban.
- Jó na. De akkor is úristen -nem nagyon tudott mást mondani amit megértek hisz én is ezt mondogattam magamba.
- Tudoom. Úristen igen -mondtam.
- És...mikor találkoztok legközelebb? -kérdezte. Mire én lesokkoltam, mert erről egy szó sem esett amikor elbúcsúztunk. Egy ideig ekkor szótlan voltam ezért Kamilla megfogta a kezem ami segített visszatérni a valóságba.
- Oh hát... nem tudom. Elköszöntünk és ennyi volt. Nem is gondoltam arra, hogy beszélni kéne vagy valami.- kezdtem kicsit bepánikolni.
- Hé hé hé nyugi. -fogta meg az arcom a barátnőm. -Úgyis találkozni fogtok még előbb vagy utóbb.
- Jó igaz. -mondtam egy félmosollyal az arcomon. - Aludjunk lassan? -kérdeztem.
- Aludhatunk, de most hogy már felkeltettél már nem tudok visszaauldni. -nevetett. Végül arra jutottunk, hogy elindítottunk egy Marvel filmet és valamikor már világosodhatott amikor elaludtunk. Ahoz képest, hogy mikor feküdtünk le elég korán felsikerült kelni. Egy olyan jó negyed órányi szenvedés után sikerült kikelnünk az ágyból, amikor a barátnőm figyelmes lett valamire.
- Khm Lizi drágám -nézett rám és mutatott a a nyakamra. - Ezt gondolom nem vetted észre? Egy kicsit megijedtem és gyorsan odamentem a tükörhöz mire láttam, hogy lila a nyakam.
- Hát nézzük a jó oldalát -nevettem. - Legalább nincs annyira kiszívva a nyakam. -ami igaz is volt, hisz tényleg csak egy kicsi, halvány folt volt. Ezért is gyors átvettem a felsőm olyanra amibe nem látszódik és egy kicsit lefedtem korrektorral hátha segít majd lementünk reggelizni.
A szüleim már reggeliztek mire mi lementünk. Mindketten töltöttünk magunknak egy nagy bögre kávét amit észre is vettek.
- Mikor feküdtetek le? -kérdezte anya.
-Hát három után talán. -néztem Kamillára elgondolkozva, tényleg nem az időt néztük.
- Kb igen szerintem.
- Hogy tudtok addig fent lenni, nem értem. - mondta apa.
- Hát most filmeztünk, meg eredetileg nap felkeltét szerettünk volta nézni -mentette a helyzetet a barátnőm miközbe leült az asztalhoz és maga elé vett egy tálat és egy piritóst.