Tiltott Szerelem

XII.

Te jó ég mi történik?! Tértem magamhoz és szinte egyszerre szakadtunk el egymástól. Belegondolva ez a sírás dolog lehet nem volt jó ötlet. Forgott velem a világ. Nem tudtam hol vagyok. De lassan ahogy felnéztem megláttam ahogy a tanár úr ragyogó szemekkel néz rám. De egy pillanat múlva egy kicsit távolabb húzódott amitől engem is kizökkentett.
- Sajnálom, nem lett volna szabad- kezdett dadogni.
- Ne..nem tudom..nem igazán tudom, hogy mi történt..- dadogtam miközbe nem is törődve az előző mondatával a Tanár úr a kezei közé fogta az arcom és óvatosan letörőlte a könnyeket róla.
- Nem akartam felhozni a rossz emlékeket sajnálom- kért bocsánatot.
- Semmi..semmi baj..- de a mondatot valahogy már nem tudtam befejezni, mert már az ajkai az enyémen voltak és azt vettem észre, hogy egyre jobban feloldódom és én is vissza csókolom. Édes istenem mi történik velem?- kérdeztem magamban. Kár hogy nem tartott sokáig a pillanat. Sajnos elszakadtunk egymástól. Mi fog most történni?- gondoltam túl mindent.
- Jézusom sajnálom. Ezt tényleg nem kellett volna csak nem tudom mit gondoltam..
- Nem, nekem se kellett volna hagyni..csak..- próbáltam valamit kitalálni, hogy ne legyen kínos de végül ez bukkant ki a számon:
- Csak piszkosul szerelmes vagyok magába. JÉZUSOM ezt nem kellett volna. Sajnálom- nem tudtam mi történik, forgott velem a világ. Iszonyatosan szégyelltem magam.
- Hűha ilyen szerelmi vallomást se kaptam még- nevetett.
- Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.
- Lehet, hogy nem kellene ezt mondanom de úgy érzem jobb ha elmondom.- mondta lassan.
- Ne, ne inkább ne tudom a szokásos szövegek, tudom jobb lesz ha inkább most haza megyek- kezdtem és indultam volna haza de hirtelen megfogta valaki a kezem és vissza húzott...
- Kérlek..beszéljük meg. Tudom a tanárod vagyok de most nem ilyen szemmel szeretném a helyzetet tekinteni. Valahogy nem tudom elmondani mit érzek. De egyet tudok, hogy ezt az előbbi pillanatot nem szeretném elfelejten ameddig élek.- mondta miközbe lassan magához húzott amire ismét elkapott a sírógörcs. És ezt Ő is észre vette.- Kérlek ne sírj, komolyan mondtam és komolyan is gondoltam.- fogta meg az arcom és felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen. Még mindig nem tudtam megszólalni és csak dadogtam valamit.
- Nem tudom mit kéne most mondanom vagy tennem, őszintén lesokkoltam. De én is biztos vagyok abba amit mondtott és nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot.- a szemem égett a könnytől de nem adtam meg magam. És a következő pillanatban már azon kaptam magam, hogy én érintem meg a Tanár úr kipirosodott arcát amire Ő elmosolyodott és az ő mosolyára nekem is egy mosoly szökött az arcomra. Ez a pillanat sajnos nem tartott de utána már én voltam aki oda hajolt, hogy csókót adhasson. Nem tudtam mit csinálok de ösztönösen csináltam. Már nem zavart semmi, sem az, hogy megláthatják, sem az, hogy tiltott. Attól csak még inkább csábított, számomra ez a tiltott szerelem jobban hatott, mint másoknak a drogok.
Csak álltunk ott és csókoltuk egymást, éreztem ahogy a tanár úr keze a derekamra csúszik a hátamon keresztül ahol minden idegvégződésemet felébresztett. Lassan magához húzott és visszacsókolt.